Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Tolmin / MINK / Szlovénia
A koncert dátuma: 2016. február 5.
Látogatók száma: 70
Jegyár: 3,00€
Az idei elbóbiskolt február, tele csodálatos és felejthetetlen időjárási fordulatokkal, nem éppen bővelkedik szlovéniai koncertekben. Egyáltalán, Primorskán csoda, ha az ember élvezhet egy koncertet anélkül, hogy Koperbe vagy Izolába kellene utaznia. Szerencsére a tolmini MINK még dacol az idővel, és így tartja fenn Észak-Primorska hírnevét és becsületét. Sajnos az emberek már nem járnak koncertekre, ezért szerény a klub programkínálata is. Pedig a hely kitűnően felszerelt, a akusztikája is remek, mégis úgy tűnik, ő is azon szlovén klubok közé sorolódik, amelyek csak tengődnek, és újabban inkább „DJ-bulikat” rendeznek, mint kézzelfogható művészi tartalmú eseményeket.
Egy héttel korábbi látogatásunkkal ellentétben, amikor 2016. január 30-án ugyanezen a helyszínen az idrijai jazz-rock fúziósok, a Divje jezero léptek fel, ezúttal mégiscsak összegyűlt egy szemmel látható létszámú zenefogyasztó, akik kíváncsiak voltak a svéd énekes-dalszerző, Marina Martensson vezette trió muzsikájára.
A szlovén gyökerű lány, mondhatni szinte izolai, nálunk először nemrég keltett nagyobb port, amikor részt vett a „Slovenija ima talent” című műsorban, és egészen az elődöntőig jutott. Marina saját zenét szerez, ugyanakkor kiváló feldolgozásairól is ismert: ismert slágereket formál át, illetve hangszerel újra egészen egyedi zenei élménnyé.
Marina már jó ideje együtt dolgozik egy „erényes” ritmusszekcióval, amelyet Miha Koren basszusgitáros és David Morgan dobos alkot. Az utóbbival néhányan talán már találkozhattatok, ha a közelmúltban jártatok a goriškai art rock veteránok, az Avtomobili valamelyik koncertjén.
A fellépés alatt mindenesetre a figyelem nagy részét a karizmatikus énekesnő kötötte le, aki lángvörös, göndör hajzuhataggal, hihetetlenül átélt érzékiséggel és határozott vokális interpretációval tárta fel zenei küldetését. Ez szemérmetlenül kacérkodik a jazz, a soul és az R&B elemeivel. Marina ennek jegyében néhány ismert sláger feldolgozását is felsorakoztatta (Queen, Beyoncé, Britney Spears, Frank Ocean), amelyek helyenként alig voltak felismerhetők, olyan ötletes hangszerelési, főleg pedig előadásbeli variációkba öltöztette őket. A lány megfűszerezte a műsort a svéd zenész, Mikael Wiehe Den Jag Kunde Va című dalának feldolgozásával is. A legjobbak azonban mégiscsak a saját szerzemények (To Let You Go, Coffee Everyday), amelyek a „Fences” (2009) című albumon találhatók. Remélhetőleg Marina következő koncertjein a saját dalok kerülnek majd túlsúlyba, vagyis minél több szerepel belőlük a repertoáron.
Koren és Morgan a várakozásoknak megfelelően bőségesen megfűszerezte a dalok arculatát. Különösen sok kirándulást engedtek meg maguknak a jazzes kalandozásba, és így hatékonyan törték szét a dalok lezser, kiszámítható sablonját, amelyek egy teljesen „földhözragadt” megvilágításban, triviálisan megoldott hallgathatóságukkal igen hamar unalmassá válhattak volna. A trió remekül érti egymást, David és Miha pedig nagyon tapasztalt zenészek, akik ebből a szempontból gyorsan egy hullámhosszra kerültek Marina Martensson zenei filozófiájával.
Mindenképpen olyan koncertélmény, amelyre érdemes odafigyelni, és amelyet érdemes magatoknak is megtapasztalni. Ezt megerősítette a lelkes helyszíni közönség dörgő tapsa is, amely többször kitört. Ez azonban láthatóan mégsem volt elég, mert a zenekar a reguláris rész végén nem tért vissza a színpadra ráadásra, amelynek a Wonderwall (Oasis) előadása lett volna a célja. Mindegy. Ha Marina koncertjére bukkantok a környéken, tegyetek magatoknak egy szívességet. Főleg, ha színesíteni szeretnétek a pénteki estéteket.
Képgaléria
