W.A.S.P.: Pordenonén át a Golgothára (2015)
Szerző: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Pordenone / Il Deposito Giordani / Olaszország
A koncert dátuma: 2015. 11. 05.
Látogatók száma: 450
Jegyár: 35,00€
A W.A.S.P., a híres Los Angeles-i shock rockerek, akik a nyolcvanas években a legsúlyosabb koncertbotrányok és provokációk jelképének számítottak, szándékos kilengéseik pedig szinte elhomályosították a saját zenéjüket – vagyis a W.A.S.P.-ot inkább a színpadi sokkolásról ismerték, mint a kiadott lemezeiről –, 4 év szünet után tértek vissza a 15. stúdióalbumukkal, a „Golgotha” cíművel.
A bandát a megingathatatlan és semmihez sem hasonlítható Steven Edward Duren vezeti, akit a világ Blackie Lawless néven ismer. Mellette két hűséges híve, Mike Duda (basszusgitár, vokál) és Doug Blair (gitár, vokál) áll, a dobok mögött pedig az újonnan érkezett Randy Black (ex-Annihilator, ex-Primal Fear) ül. November elején, a „Road to Golgotha” elnevezésű új turné keretében elég közel jöttek a szlovén határhoz, így aki szívén viseli a keményebb, gitárriffes zenét, annak ezt a nagyszabású show-t semmiképp sem volt szabad kihagynia.
Ezzel a szlovén heavy metal-rajongók is tisztában voltak, és biztosan legalább 70, de inkább több fejjel járultak hozzá a koncerthez. Akadt néhány osztrák és horvát megszállott is, szóval színes társaság verődött össze. A létszám ugyan nem váltotta be a reményeket, mindössze úgy 450 ember jött el, de azért mégiscsak. A W.A.S.P.-koncertekkel Olaszországban szerzett korábbi tapasztalatok szerint ilyenkor mindig az a szabály, hogy az olasz temperamentumot senki nem szárnyalja túl, ha a W.A.S.P. áll a színpadon. Vajon most is így volt?
Valamivel nyolc óra után kezdett az olasz Lucky Bastardz. Alessandria városából származó hard rockerek, akik 2008 óta működnek. A harmadik stúdióalbumukkal, az „Alwayz On The Run” című lemezzel a zsebükben megkapták a lehetőséget, hogy a híres W.A.S.P. előzenekaraként lépjenek fel 10 európai állomáson. A kvartett nagy lendülettel látott neki a dolognak, érezni lehetett a rutint és a sok megtett kilométert. A banda nagyon szolidan összeszokott. A kicsit kopott hard rock, egy csipetnyi csibészséggel és mocsokkal, az AC/DC, a Guns N’ Roses és a Skid Row mintájára összerakva, elsősorban a srácok nagy szívével nyűgözött le. Néhány kötelező pózolós mozdulat fölösleges volt ugyan, de a rock’n’roll szórakozás, és gyakran jó szatíra is. Rendben van, korrekt, megfelelő adag szívvel és vehemenciával, de szerzői kiugrások nélkül. A srácok tehát jó címet jelentenek egy bulihoz. Kellemes nyitány a koncertesthez.
A W.A.S.P. ezúttal 40 percig hagyott minket várakozni. Ez kevesebb, mint egy óra. Szép gesztus a korábbi tapasztalatokhoz képest, különösen ahhoz, ami 2004. 12. 01-jén történt Zágrábban, és nem maradt éppen szép emlék. A W.A.S.P.-koncertek néhány sajátossága amúgy mindig állandó. A srácok csak egy jó órát játszanak, és előre felvett zenei alapokat használnak. Ezzel meg kell békélni, ha az ember nem akar lemaradni a koncertélményről.
A banda nagyon jó formában mutatkozott be. Derűs hangulat és bőven akadt színpadi mozgás is, Blackie részéről is, aki a színpad elejéről hol a bal, hol a jobb oldalra sétált. A csapat főnöke bebizonyította, hogy énekesként sem való még a levesbe, csak az elején kellett neki egy kis idő, hogy a hangszálait felmelegítse a megfelelő munkahőmérsékletre, utána viszont szabadjára engedte jellegzetes, torokhangú recsegésének erejét. Begyúrt, felfújt haj, fehér púder, fekete rúzs. Testhez simuló spandex, magas desperado csizma, és persze az elmaradhatatlan W.A.S.P.-póló. Se fűrészek, se vér, se nyers hús, se szado-mazo, se bizarr latex. Ezekből a kellékekből Blackie már kinőtt, és messze maga mögött hagyta őket. Blair, Duda és Black remekül végezte a dolgát. Randy gyorsan beilleszkedett a banda filozófiájába, kiváló munkát végzett. Blair különösen az új „Golgotha” záró szólójában és a „Miss You” balladában volt fenomenális, ahol a mesterségbeli tudását azon a téren is megmutatta, amelyhez jókora adag finomság kell.
A banda a várakozásoknak megfelelően a szokásos On Your Knees / Inside Electric Circus kombóval nyitott, és gyorsan vágtába lendítette a közönséget. A régi és az új anyag kedvező, kiegyensúlyozott keveréke ellenére – kiemelkedett például a régebbi Arena of Pleasure és a kettő az egyben Hellion / I Don’t Need No Doctor – a közönség meglehetősen visszafogott maradt. Percről percre jobban lehűlt. Valójában az egyetlen igazi zajt az első sorokban álló szlovének csapták. Ez megdöbbentő felismerés, ha belegondolunk, mire voltak képesek az olaszok a zenekar koncertjein néhány évvel ezelőtt. Ettől függetlenül a koncert vége felé egy rajongónak sikerült feljutnia a színpadra. Blackie, aki észrevette a betolakodót, hátrahúzódott a színpad mélyére, egészen a dobokig, a kis rosszcsont pedig közben egyszerűen a mikrofon mögé állt, és beszállt a dal refrénjébe. Hamar fejjel előre repült vissza a közönség közé, amikor ezt a biztonsági őr és a zenekar színpadi menedzsere észrevette. Blackie sem felejtette el azonnal. A bal oldalra lépett, egészen a színpad széléig, és egyenesen a savanyú képű rajongó szemébe nézett, közben mélyen csóválta a fejét. A banda egyébként visszatért a kötelező ráadásra, ahol a várakozásoknak megfelelően megtalálta szokásos helyét a War Child, meglepő módon viszont a Blind In Texas helyett az I Wanna Be Somebody szólt zárásként. A közönség egy kis hevülettel és temperamentummal kicsikarhatta volna a Chainsaw Charlie-t is, amelyet a W.A.S.P. egyébként ezen a turnén is játszik. De a erőtlen visszajelzések láttán a végén már annak is örülhettünk, hogy Blackie a társaságával egyáltalán kijött a színpadra és eljátszotta a kötelező ráadást.
Mindegy. Blackie rendkívüli karizmájú ember. A színpadi alakja hatalmat és tekintélyt sugároz, ugyanakkor van benne valami haszontalan fiús csibészség, amely ügyes groteszkségében még mindig merésznek, sőt ijesztőnek hathat. A banda eléggé belevetette magát. Mindenben meggyőzött. A W.A.S.P. tartja magát, az új anyag pedig kiválóan illeszkedik a klasszikusokhoz. Az egyedülálló zenei névjegy energikus színpadi körhintája érett korára is megőrzi a megfelelő adag dinamitot.
Setlist
W.A.S.P.:
1. On Your Knees / Inside the Electric Circus
2. The Real Me
3. L.O.V.E. Machine
4. Last Runaway
5. Crazy
6. Arena of Pleasure
7. Miss You
8. Hellion / I Don’t Need No Doctor
9. Golgotha
—ráadás—
10. Wild Child
11. I Wanna Be Somebody
LUCKY BASTARDZ:
1. Dawn of the Phoenix
2. Fuckinsnow
3. Liar
4. Circles on the Shore
5. Wolf’s Lair
6. New Era
7. Tiger Hostel
8. eDrugs
9. Sin City