Szerző: Aleš Podbrežnik
Fényképek: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Ljubljana / Cirkus klub / Szlovénia
A koncert dátuma: 2015. 09. 24.
Látogatók száma: 500
Jegyár: 0,00e (ingyenes belépés!)
Eljött a hetedik MetalWitch fesztivál! Ezúttal a Cirkus klubban. A hajdani Vič mozi helyiségeiben. Természetesen a ljubljanai Vičen. Öt zenekar, öt külön entitás, öt különböző zenei történet. A klub hírnevét és a többnyire „elektronikus színezetű” programját elnézve nem emlékszem, hogy addig a napig bármikor is igazán „metálosan dübörgött” volna, így a fesztivál helyszínének megválasztása elég szokatlan, sőt egyenesen sokkoló volt. Mégis jó érzékkel kimért lépés „szárazon”. Azon a napon ugyanis az eső alaposan megtréfált minket, és eláztatta Ljubljanát. A fesztivál ideje alatt is.
A belépés ingyenes volt, a sör pedig több mint mérsékelt áron kapható – a pult mögül csapolt hamar el is fogyott –, így szép számmal gyűlt össze a keményebb hangok rajongóiból a helyszínen, méghozzá a legkülönbözőbb generációkból, amit már a fellépők összeállítása is megszabott. Délután hat és hét között a ljubljanai heavy rockerek nyitották a programot, a Tomcat. A zenekart újév körül a nagy változások hulláma érte el: mostanra mindössze egyetlen eredeti tag maradt benne, a megsemmisíthetetlen basszusgitáros és zenekarvezető, Grega Šujica „Šujo”, és rövid idő alatt új anyagot hoztak össze, amit élőben is játszanak. Sajnos a Tomcat ebben a beszámolóban is rövidebbet húz, mert a heti munkarend közepén halaszthatatlan kötelezettségeink miatt a fellépésüket kihagytuk. A fiúknak most az a lényeg, hogy minél többet játsszanak, és hamarosan kihozzák az új stúdióalbumot. Az energia megvan! A haveri kör áll! Maradjon is így, legyen állandó!
A Sear Bliss tulajdonképpen a magyar black metal legendái. 1993 óta működnek, és a zsebükben van többek között hét stúdióalbum. A zenekar az évek során tiszteletre méltó és megbecsült művészi renomét szerzett a nemzetközi színtéren: a megszokott black metal baljósághoz szimfonikus elemeket ad, a harsona, a trombita és a fuvola használata miatt pedig még jazzes betétek is előfordulnak. Az ötös rendkívüli színfolt volt a fesztiválon, nemcsak zeneileg, hanem mint afféle attrakció is. Úgy tűnt azonban, hogy a jelenlévők többsége ezt nem így érzékelte, ezért a helyszín a fellépésük alatt elég rendesen kiürült, ehhez pedig hozzájárult a várakozás is, amit a hangszerek kezdeti hangolásával és a megfelelő hangosítás keresésével járó gondok okoztak. A zenekar fények nélküli légkörben, ahol a teljes feketeséget csak olykor vágták át vékony, fehér fénynyalábok, egyedi fekete misét tartott. A zenei szakértőknek bizonyára bűnre csábító találkozás volt, bár a Sear Bliss a fellépés során elég sokat küzdött a hanggal; a fúvósok például egyáltalán nem hallatszottak.
A Metalsteel régi ismerős a metálos berkeinkből. Mindig remek koncertélményt és púpozott adag szórakozást hoznak. A helyszínen a zenekar lelkes hívei gyűltek össze szép számmal, főleg a fiatalabb metálgárdából, akik végig kiváló hangulatról gondoskodtak. Pattogó elektromos szikrákkal telítve. A zenekar a fellépéseken szokás szerint rendkívül derűs, pozitív hangulatot sugároz, kézzelfogható önbizalommal és tapasztalattal. A tagok jelenléte világos, köztük nincsenek „színpadi bújócskák”. Ezúttal sem volt ez másképp. A zenekar kemény marék gitárfrázist hozott a diszkográfiájából, a hangsúly a ma is aktuális „Time for Revelation” (2013) albumon volt. Beni, Rok és Matej remekül kihasználják a színpad adta lehetőségeket. Most is szaladgáltak balra-jobbra, különféle színpadi pózokba vágták magukat, vállvetve álltak egymás mellett – egyszóval dinamikával és eleven metálos izgatottsággal teli koncertfellépés.
Különleges élmény következett az újvidéki agro-balkán-metál erőd, a Pero Defformero érkezésével, mondjuk úgy, egyenesen a szerb turbo-metálosok színpadra lépésével. Érdekes, hogy a koncert előtt a közönség jócskán átrendeződött a parterben, ami továbbra is zsúfolásig tele maradt. A zenekar mindössze egy óra fellépést kapott, és ez alatt vad előadásával a közönséget ismét végletekig felhergelte. Amikor a zenekar a Došli smo do kraja puta című dallal zárta a fellépést, és színpadiasan búcsúzkodni kezdett, a közönség részéről több szalványi elégedetlenkedést is lehetett érezni. A Goran „Biške” Biševac (ének), Saša Firš (gitár), András „Bandi” Ispán (basszusgitár) és Srđan Golubica (dob) felállású kvartett ismét kiváló „roston viccelődést” tálalt, jellegzetes szerb szarkazmussal leöntve, ami az egyedülálló balkáni fekete humor képét rajzolja meg. Amikor minden balul sül el, elkezded maximálisan kifigurázni saját magad. Őrült terápia. A Ferrarival kezdve, majd a Metal sviraću, a Silvana – amelyet Biške a refrénben gyanúsan „megnyújt” Sil-O-vanává –, a Gotičarka, a Gasterbajter, az Ostavljen sam ja, a Sedmica na lotu, a Ćerka đavola és a zárás előtti Kauboj dalokon át a Pero Defformero hihetetlen összeszokottságról tett tanúbizonyságot. A tömör riffekbe komplex futamok épülnek, amelyek már a progresszív fogalmát súrolják, és különösen nagy élmény Saša Firš gitáros munkáját nézni. Kivételes gitárvirtuózról van szó, akinek a szellemes szólós csínytevések dinamitja sosem fogy el. A Pero Defformero olyan zenekar, amit csak kétféleképpen lehet követni. Vagy teljesen „tökig” kikapcsolsz, amikor játszanak, és velük együtt „szétcsapod” a fejed, vagy beállsz a helyszín egy csendes sarkába, elfoglalod a „biztonságos pozíciót”, és messziről egyszerűen csodálod a kivételes összeszokottság, a kiváló, mondhatni magasan virtuóz játék keverékét mind a három hangszeres építőelemben, és közben nem győzöd csodálni a turbofolk és a metáliskola eredetiségének hihetetlen összhangját. Ami első ránézésre nem illik össze, ennél a zenekarnál tökéletesen működik. Egyedülálló, mondhatni világszintű jelenségről van tehát szó, amely rendkívüli mennyiségű szórakozást, szórakozást és csakis szórakozást visz a koncertekre. A Pero Defformero ebben a rövidebb fellépésben is könnyesre nevettetett minket! A szerb ötösből a szív semmiképp sem hiányzik!
A nagy fináléban pedig színpadra léptek a szlovén metál bajnokai, a Noctiferia. A zsebükben az új „Pax” albummal és kiváló idei koncertaratással, amelynek során tömegesen mutatták be legújabb stúdiómunkájukat. Többek között Kínában, a Wacken Open Air fesztiválon, míg a Metaldays fesztivál már réges-rég a második otthonukká vált. A Noctiferia a várakozásoknak megfelelően érkezett. Telitalálattal. Újabb bemutatója a rendkívüli összeszokottságnak és színpadi megformáltságnak. Nem kellett sokat várni, és a helyszínt elnyelte a baljós és masszívan „felturbózott” nyolchúros gitárhangzás, amit a Nardin/Fileš páros csal ki a hangszereiből. A zenekar azonnal megteremtette felismerhető hangkulisszáját, amit rendkívüli ritmikai kinetika támaszt alá, és amelybe természetesen érezhető industrial elemek épülnek. Az alapritmust kísérő „alritmusok” egyes daloknak törzsi utóízt is adnak. Gianni az éneknél ismét állandóan jó formában. A Noctiferia ezúttal sem engedett meg magának egyetlen gyenge pillanatot vagy botlást sem. Pont úgy, mint egy hónapja a Kamfesten (RockLine beszámoló ITT) és két hónappal ezelőtt a Metaldays fesztiválon (RockLine beszámoló ITT). Egyszerűen. Hatalmas úttapasztalat, tudás és rutin van mögöttük. Vigye őket a „Pax” album és turné még följebb és még messzebbre. Több mint kiváló választás a MetalWitch fesztivál lezárására.
A fesztivál a szereplők zenei karakterének sokszínűsége miatt, rendkívüli mozgalmassággal és az események szüntelen, dinamikus alakulásával tálalt. Belépődíj nélküli fesztiváleseményről volt szó, példás sörárakkal és gyorsan elérhető kijárattal, ahol nyugodtan rágyújthatsz egy cigire, miközben az eső hűti a felforrt fejed. Remek. És ami a lényeg: púpozott adag kiváló metál. Jövőre újra találkozunk.
fotók:
Jože Hvala – Tomcat
Aleš Podbrežnik – Sear Bliss, Metalsteel, Pero Defformero, Noctiferia
Setlista
PERO DEFFORMERO:
1. Ferrari
2. Metal sviraću
3. Silvana
4. Gotičarka
5. Ostavljen sam ja
6. Sedmica na lotu
7. Ćerka đavola
8. Gasterbajter
9. Kauboj
10. Došli smo do kraja puta
Képgaléria
