Az Exodus felforrósította a Mostovnát! (2015)
Szerző: Rok Klemše
Fotók: Nina Grad
Helyszín: Mostovna, Solkan
A koncert dátuma: 2015. 06. 13.
Látogatók száma: 300
Jegyár: 22,00€ (elővételben) / 25,00€ (a koncert napján)
Jó ideje volt már az utolsó rendes thrash koncertnek nálunk, aztán tizennégy napon belül két amerikai thrash-veterán is meglátogatott minket. Először a kultikus Flotsam And Jetsam érkezett nyalnivaló setlisttel (a nagy része klasszikus a Doomsday For the Deceiverről és a No Place For Disgrace-ről), két héttel utánuk pedig a Bay Area-i öregek, az Exodus, megint a legendás Steve „Zetro” Souzával a mikrofonnál, és egy szolid, tavaly megjelent stúdióalbummal, a Blood In Blood Out-tal, ami bizonyítja, hogy az „exocruncht” egyszerűen nem lehet megállítani.
A solkani Mostovnában csodálatos, napsütéses, meleg szombat volt, ezért a látogatottság még jobb lett, az izzadás pedig a kissé meleg teremben már a Keller alatt borítékolható volt. A közönség azonban a tiszta ég és a meleg idő ellenére – ami az előzenekarok alatt rendszerint üres termet eredményez – szép számmal reagált már a Keller hívására, a tengermelléki–karintiai–krajnai szövetségére, amelynek fellépéseit az elmúlt években egy kezünkön meg lehet számolni. A tagok Szlovénia-szerte és külföldön szétszóródva élnek, ezért ritkák a koncertjeik, de annál édesebbek, amikor mégis összejönnek. A kevés fellépés ellenére a Keller meggyőzött kiváló összeszokottságával, amit még a kissé gyengébb hang sem rontott el, a tektonikus színezetű thrash ütőhullámaival és kiapadhatatlan színpadi energiájával. Jó volt hosszú idő után újra rázni a nyakcsigolyákat olyan zúzdák alatt, mint a Death Command, a Summon the Mortals és a Holy Slaughter, és a közönség meleg (heh) fogadtatását látva talán érdemes lenne több időt szánni még néhány koncertre, sőt, esetleg a Spreading Evil című debütalbum folytatására is?
A sör közben már a Keller alatt is csak úgy ömlött a verejték.
A következő banda is visszatért az élők közé, mondhatnánk adósként is, hiszen a kiváló Coordinates of Confusion megjelenése után túl gyorsan tűnt el a félholtak közé. A Negligence-re ezért majdnem annyian kíváncsiak voltak, mint az Exodusra, és a teremben már az ő koncertjük alatt szinte elviselhetetlenül meleg lett. A szinte teljes tétlenség ellenére az elmúlt években a Negligence úgy lépett fel a Mostovna színpadára, mintha el sem ment volna soha, és bebizonyította, miért övezi őket ilyen hírnév a hazai (thrash) metal vizeken. Néhány apróbb hiba és bakizás ellenére (a legszembetűnőbb a Shark Attack alatt) lenyomták, amit kellett, és a rossz hang ellenére is felidézték a halhatatlan Places of Dawnt, az Addicted to Aggressiont és a Mental Centralt, a vadul szólózó Aljo/Jey párossal, a földrengető ritmusszekcióval (a vacak hang miatt az valahogy a háttérben maradt) és Alex bestiális énekével együtt (amely a sikolyoknál kicsit több támogatást kapott a keverőpulttól). A Negligence két új számmal fűszerezte robbanékony fellépését, és a War Machine-nel búcsúzott, a jelenlévők izzó reményével, hogy a koncert nem csupán egy szórványos felbukkanás előhírnöke volt, hanem komoly visszatérésé.
A sör közben úgy folyt a verejték, mint a patak.
Az Exodus pontosan három év után tért vissza a tett színhelyére (a Mostovnában legutóbb 2012. 6. 13-án gyújtottak be), de ezúttal megerősített/„legyengített” felállással. Az előbbi természetesen a legendás Steve „Zetro” Souza visszatérésére utal, aki a zenekarral valószínűleg a legjobb albumukat és a thrash egyik legjobb pillanatát vette fel, a Tempo of the Damned-et, így a visszatérése még nagyobb öröm volt. Zetro Rob Dukest váltotta a bandában; Dukes énekesként lassan, de kitartóan fejlődött, frontemberként viszont zavaró és idegesítő volt, ezért a mostani Exodus-fellépés ebből a szempontból éjjel-nappal különbözött a korábbiaktól. Zetro ugyanis bebizonyította, hogy kiváló frontember, igazi karizmával és megfelelő konferálással, nem pedig félig rasszista hülyeségekkel. És miért „legyengített”? Hát, ezúttal is, mint legutóbb, az Exodus a főnöke, Gary Holt nélkül lépett fel, akinek a Slayer mindenképp több aranyat hoz a konyhára, de Holt nélkül az Exodus nem egészen az, ami. Pedig Kragen Lum (Heathen) magabiztosan és fölényesen végezte a dolgát. Ennek ellenére az Exodus könnyedén felgyújtotta a Mostovnát, az első sorok már az első számoknál mosholtak, a hangulat pedig a szaharai hőség ellenére is kiváló volt. Az Exodusnál a hangszeres teljesítmény úgyis mindig megkérdőjelezhetetlen, és most is csúcsszintű volt, bár a híres gitárropogás a rossz hang miatt erősen legyengült, és főleg a szólók törtek a felszínre. A Hunting dobolása viszont úgy zúzott, mint a „Shovel Headed Kill Machine”, Gibson basszusa újra jól hallatszott, Zetro hangja pedig 51 évesen is erős és meggyőző volt, csak időnként fogyott el egy kicsit a szusza. Az Exodus megfelelően hosszú koncertet adott régi és új anyagok keverékéből; Zetro visszatérése fényében játszhattak volna még egy-két számot a Tempo of the Damnedről – a Shroud of Urine vagy az Impaler szépen kiegészíthette volna az másfél órás „A Leson In Violence”-t.
Minden elismerésünk a zenekaré, hogy jó másfél órát kibírt a színpadon… mert a sörbe a végén már vízesésként zuhogott a verejték.
Setlista
EXODUS:
1. Black 13
2. Blood In, Blood Out
3. Iconoclasm
4. Children of a Worthless God
5. Piranha
6. Salt the Wound
7. Pleasures of the Flesh
8. Body Harvest
9. Metal Command
10. The Last Act of Defiance
11. Blacklist
12. A Lesson In Violence
13. Bonded By Blood
14. War Is My Shepherd
15. The Toxic Waltz
16. Strike of the Beast
Képgaléria







































