Helyszín: Ljubljana / Križanke / Szlovénia
Dátum: vasárnap, 2015. június 7.
A losangelesi crossover metalosok, a Body Count 1992-ben a vitatott Cop Killerrel borzolták fel a világot, de bebizonyították, hogy sokkal többek a körülöttük kavargó szóbeszédnél. A Body Count egyúttal és elsősorban kiváló crossover banda és olyan kísérlet, amely sikerrel ültette át a fekete gettók nyelvezetét és „attitude”-jét punkba és thrash metalba. Az Ice-T és Ernie C páros jó húsz évvel ezelőtt egyesítette az akkor összeegyeztethetetlennek tűnőt, megteremtette a saját, felismerhető hangzását, és legalább két klasszikus lemezt is készített, a Body Count (1992) és a Born Dead (1994) címűt. A harmadik és a negyedik album megjelenése között közel kilenc év telt el, ez idő alatt a Body Count először lenyűgözte Ljubljanát, és tragikus módon elvesztette három fontos, eredeti tagját. D-Roc the Executioner gitáros 2004-ben nyirokrákban halt meg, Mooseman basszusgitárost 2001-ben lőtték le egy „drive-by” lövöldözésben, Beatmaster V dobos pedig 1996-ban hunyt el leukémiában. Az eredeti páros jó ideig gyászolt, majd 2009-ben megerősödve tért vissza az élők közé, tavaly pedig kiadta a remek comeback-albumot, a Manslaughtert, amely jó tizennyolc év után Ljubljanába is visszahozta őket.
Az este fő motherfuckerei előtt a trbovljei hardcore formáció, a Kreshesh Nepitash melegíthette be a közönséget, és ez meg is felelt a célnak, sőt kifejezetten jól sült el. Bár a publika már kilenc után nem sokkal elkezdte skandálni, hogy „BC, BC”, a trbovljeieket így is egész szép számú közönség követte, és nem hallgatták a bandát teljesen vérszegényen. A Body Counttal tematikailag elég rokon zenekar alig több mint fél óra alatt zúdította a Križankére minden dühét a kisember létezési nyomorúsága, a 99% szociális szorongása és a kapitalista társadalom nyers bírálata miatt. Ha egy zenekar Trbovljéből jön, az ország egyik kiemelten magas munkanélküliségű központjából, az még őszintébbnek hangzik. Matic Hribar a kezén szerzett sérülés ellenére kiválóan hozta a frontember szerepét, mert a kritika az ő üvöltő hangszálairól még közelebb kerül az egyénhez, amit az ütős vokálok csak tovább hangsúlyoznak. Ugyanezt éri el Nejc Kuder és Peter Dolčina (Ragespect) változatos riffelése is, amely a gyengébb hang ellenére úgy zúgott, mint a sztrájkoló tömeg hulláma.
A színpadi technikusok kevesebb mint fél óra alatt előkészítettek mindent a legendás Body Count visszatéréséhez, és amikor végre kialudtak a fények, a hangfalakból pedig felharsant az első lemez kultikus intrója, a Smoked Pork, a közönség úgy felmorajlott, mint egy Airbus hajtóműve, a „BC!” és „Body Count!” skandálásnak pedig még jó ideig nem volt vége a túl korai búcsú után sem. Addig azonban Ice-T vezetésével a Body Count klasszikusok szép válogatását zúdította ránk, köszöntőnek pedig elővette a kultikus Body Count’s In the House-t. Már ennél a számnál életre kelt a színpad előtti tér, a brutális moshingnak nem látszott a vége, a színpadon pedig fantasztikus formában lévő banda mutatkozott meg, amely a gyengébb hang ellenére (ezt még tovább rontotta Ice-T kissé erőtlen hangja) teljes erővel harapott bele a számokba, és még gyorsabban nyomta őket, mint a stúdiófelvételeken. A hangzás szerencsére már a koncert első felében javult, és csak ekkor húzta elő igazán a zenekar a nadrágjából az Uzikat és a Magnumokat, hogy „drive-by” mészárlást rendezzen a közönségnek Ernie C (aki enyhén őszülő afro-bozontjával messziről úgy néz ki, mint egy fekete Bobby Liebling, hehe) és Juan of The Dead (a banda egyetlen fehérje, természetesen Juan Garcia néven ismert, az EvilDead és az Agent Steel gitárosa) ropogó gitárjaival, amelyek úgy berregtek, mint a motorfűrészek. Ernie ördögi szólói nélkül elképzelhetetlen a Body Count, és az ő csínytevései élőben még jobban érvényesülnek. Hogy a romboló ritmusszekcióról felesleges szót vesztegetni, az már akkor egyértelmű volt, amikor Vincent Price (Steel Prophet) energiabomba basszusgitárja először megzörrent, Ill Will pedig először ütött a dobverővel a dobokra. A koncert Ice vezetésével lassan a forráspont felé közeledett, először a mega slágerrel, a There Goes the Neighborhoodal, majd a KKK Bitch balladával, a The Exploited klasszikusának, a Disordernek fenomenális és meglepő előadásával, végül az új album első kislemezével, a Talk Shit, Get Shot-tal, amelyet Ice egy tizenöt éves srácnak ajánlott a közönségben, és azt mondta neki, hogy legközelebb ezt szánja a „bullykra”, és magyarázza el nekik, hogy Ice-T bácsi védi őt. A szabályos műsor a várakozásnak megfelelően a vasmarkú Cop Killerrel ért véget, amelyet Ice-T az új szlovén himnusznak nevezett, és akihez a háttérből az előtérbe fia, Ice Tracy is csatlakozott. A búcsú után a harsány közönség követelésére, amely valóban kivételes hangulatot teremtett, és a banda dicséretét is kiérdemelte, a zenekar Ljubljanának még egy, állítólag nem tervezett ráadást ajándékozott két számmal: az Enter the Dark Side-dal a Manslaughterről, a végére pedig a Body Count-stílusú rasszizmusellenes himnusszal, a Momma’s Gotta Die Tonight-tal. Ez élőben kissé meghosszabbított változatban, Ice-T színészi betéteivel kiválóan szólt, így a túl korai vég miatti keserű szájíz valamivel kisebb volt. A koncert minden különösebb búcsúzkodás nélkül, egy és negyed óra után véget ért, pedig a színpad előtti őrjöngés alapján a Body Count szánhatott volna a közönségnek legalább még egy Bitch in the Pitet és Evil Dicket. De annak ellenére, hogy nyilvánvalóan túl hamar vége lett, a Body Count sikeresen bebizonyította, hogy nem csupán „nostalgia act”, hanem olyan banda, akinek még van mondanivalója, és remélem, a Manslaughter utódja hamarabb érkezik, mint nyolc év múlva. Reméljük azt is, hogy a vasárnapi koncert remek látogatottsága annak a jele, hogy a jövőben is számíthatunk hasonló, nagyobb rangú nevekre nálunk. A közönség ugyanis több mint nyilvánvalóan éhezik rájuk. Bitch!
Szerző: Rok Klemše
Fotók: Nina Grad
Setlist:
1. Body Count’s In the House
2. Body M/F Count
3. Masters of Revenge
4. Bowels of the Devil
5. Necessary Evil
6. Manslaughter
7. Drive By
8. Voodoo
9. There Goes the Neighborhood
10. Body Count
11. KKK Bitch
12. Disorder
13. Talk Shit, Get Shot
14. Cop Killer
— ráadás —
15. Enter the Dark Side
16. Momma’s Gotta Die Tonight
