Kiadó: Macefizelj
Megjelenés éve: 2016. december
Produkció: Dejan Lapanja
Az album hossza: 46.40 perc
Műfaj: Etno / Folk
Kőfalak, a régmúlt napok élő emlékművei, amelyeket az idők során könyörtelenül ostoroz és farag a bóra metsző, vijjogó szele; kiszáradt, egyenesen álló szálfüvek, a kaszálók és száraz rétek extenzív, vagyis hagyományos művelésének hírnökei; nehéz felhőktől terhes ég; gyümölcsösök göcsörtös, girbegurba, de megingathatatlanul szívós helyi fajtákkal. Mindez egyben: egy tér, amelyet az északi Primorska népe évszázadok alatt a dacolás rendkívül kemény és áthatolhatatlan formájává gyúrt, és amibe bármelyik ljubljanai adóhivatali ficsúr hamar kitörné a fogát.
Hihetetlen. Épp az év végén kaptuk meg a szlovén zenei térben az idei hazai etno/folk-termés egyik legelmésebb és legmélyebb lemezét. A Bakalináról van szó, amelyet két ember alkot: Renata „Lapatarca naz Panikve” Lapanja (harmonika) és Jani „Križarjew s Čadrga” Kutin (ének).
A bakalina, ahogy egykor Tolmin vidékén és Čadrgban az agyagból készült nagyobb edényt hívták, Szlovéniában már korántsem ismeretlen. A duó a múltban, 2009-ben, 2011-ben és 2013-ban három stúdióalbumot adott ki. Mindegyiken megszólalt a népi dallamok hiteles etno-melosza, amely évszázadok óta zeng és burjánzik a t’minski csúcsokon és szurdokokon át. Így a Bakalina rendkívül hitelesen vette át őseink népdalainak hagyományát, és szikrázóan fordította le egyéni, jellegzetes hangra, amely egyszersmind a T’minska „kisemberének” mai létét is tükrözi.
A duó új stúdióalbuma, a „Španabije” is megőrzi ezt a víziót. Egy fontos különbséggel. Bakalinát ugyanis ezúttal a többrétegű zenei hangszerelés „komponista sugarai” hajtották. Ebben az értelemben az album címe, a „španovije” több mint sokatmondó. Renata és Jani ugyanis számos zenésszel fogott össze, és őket is meghívták közreműködni az új lemezen.
Az együttműködés gyümölcse kilenc új saját szerzemény, amelyeket a zenekar a megszokottnál hosszabb ideig vett fel. Az elmúlt három év során, Primorska különböző helyszínein. Így akarta a Bakalina a lehető legautentikusabban felnagyítani a hiteles „čadrgi nyelven” (a čadrgi nyelvjárásban) megírt és elénekelt költészet minden érzékiségét és érzelmi töltetét a dallammal együtt. Minden számot élőben játszottak és vettek fel, koncertszerűen. Egy szuszra. Itt nincs tréfa. Amit hallasz, azt kapod. Maga az ambiens, amelyben a lemezre került zene megszólalt, a szenvedéllyel és az érzékiséggel együtt, amelyet nemcsak Kutin hoz az énekével, hanem a hangszerelés hangkulisszáinak minden megalkotója, olyan terméket ad, amely ennél nagyobb hitelességgel és autentikussággal nem dicsekedhetne.
A melosz gyakran átitatott azzal a híres lázadó, indulószerű hanggal, a régi igazságért vívott harc el nem korhadt, szívből jövő pózával, amellyel Jani és Renata már a múltban is megszólította a hallgatóságot. De van valami más is. Minden szám külön megformált karaktert hordoz. Mindegyik világosan lezárt, becsomagolt történet. Ezt az előző három album nem hirdette ilyen intenzíven. Hallgatás közben elsősorban egészként érvényesültek. Itt viszont már az egyes kilenc szám karizmája is rendkívül erős mondanivalójú, és a kilenc lezárt história kibontakozásán keresztül jóval intenzívebben érinti meg a hallgatót.
Az üzenetek társadalomkritikusan elkötelezettek, ami azonnal kiderül olyan számokból, mint a Kanc sveta (Janez Škof és Jani kiváló duettjével), még intenzívebben pedig a Pagreb Europe-ból (ezúttal a szlovén–olasz harmonikás társaság, az Accordion Group 4-8-8-16 társaságában), amelyet egyenesen a Dragonján (a határon) játszottak el, és amely (szerénytelenül szólva) az igazi „lázadó” gyászmise a 2016-os évre. Itt vannak Jani kifogyhatatlan szerelmének vallomásai „štajerkája” iránt (Pamlad, Dejan Lapanja akusztikus gitárjának finomságával), az album pedig a második felében, különösen az illúziók kíméletlenül kemény összeomlása (Pagreb Europe) után ellágyul, amikor a t’minski parasztképek évődő, életvidám hangját hozza elő a sajtkészítésről szóló számban, a Krawji repben (Mitja Roner énekes színezése hihetetlen, első pillanatban azt hittem, Goran Krmac tubája szól), és az asztalosmunka fortélyairól szóló Tišler n sitncában – a szám záró részében szándékosan eljátszott „rendszerösszeomlással”. A feszültséget a későbbiekben a sóvárgó Jesien is oldja, aztán az album a zárlatnál különösen szomorúan megindítóvá és érzelmileg még intenzívebbé válik. Lezárja ugyanis a két leghosszabb szám. Az első a Pisma, amelyet ezúttal a javorcai Szent Lélek-templomban játszottak fel, és amely a szlovén fiúk utolsó óráját hirdeti a korai indulás előtt, az isonzói fronton vívott utolsó csatába, amelyből nincs visszatérés. Ezt a megrendítő hatást kontrasztosan erősíti a kobaridi Simon Gregorčič-oktett bevonása, a szárnykürt pedig a lelassított keringőn át szinte „élőben rajzolja meg” az elveszett isonzói fiúk korai sírba menetelét. Ez a szám a fokozatosan épülő kompozíciós fejlődés tankönyvi példája, hihetetlen érzéki intenzitással, amely a kifejezőerején át egyenesen „hátborzongatóan” valóságosan és élőn hat. Minél finomabban és lágyabban közelítesz az előadásban, annál intenzívebben zengenek az érzelmek. Az album utolsó részében rátelepedő melankóliát a legvégén a Ka se je dielu sviet erősíti, amelyben a Bakalina a „španovijába” a t’minski „vízi szalamandrák”, a Salamandra salamandra csapatával lépett be. Ők a szám jó négy perce után egy teljesen új hangulati állapot felé fordítják a formáját, amikor a „Španabije” a hangszerek érzéki párbeszédén át lovagolja végig az album végét, szinte jövevény játékossággal a progresszív rock és az etno irányába.
Minden más szó felesleges. Ennek a terméknek a többrétegű zenei formálása látnoki, kivételes és rendkívül különleges. Olyan lemez ez, amely érzésekben és érzelmekben meghat, megráz, alaposan megrázkódtat és felébreszt. Már ha persze nem kőből van a szívetek. Olyan előadók zenei varázsának és költészetének fordítása, akik ebben az őrült évezredben is, amikor mindannyian megrészegedtünk a szép új világ csillogásától (és nyomorától), és valahová a csillagok közé tántorogtunk (elvesztve a kapcsolatot a valódi talajjal), szilárdan összekötve maradtak az anyatermészettel és a Földdel. Egyúttal nem felesleges megjegyezni, hogy ez az album hihetetlen módon ébresztgeti a nemzeti öntudatot. Ne feledjétek, hogy ettől az öntudattól a tőke rabszolgaságának ideje teljesen megfosztott minket. Ezért nagyobb hitelességet és őszinteséget nem is tulajdoníthatnánk neki. A „Španabije” olyan lemez, amelyen pontosan minden vonás a helyére került. Jobban nem hathatna, mint ahogy hat. Egyben az a pillanat is, amikor a Bakalina duó ambiciózusan halad az új komponálási kihívások és a saját művészi nyelvének gazdagítása felé. Ezen a zenei úton érdemes kitartani, és a jövőben is ápolni.
szerző: Aleš Podbrežnik
pontszám: 10 / 10
Számlista:
1. Španabije
2. Kanc sveta
3. Pamlad
4. Pagreb Europe
5. Krawji rep
6. Tišler n sitnca
7. Jesien
8. Pisma
9. Ka se je dielu sviet
Bakalina:
Jani Kutin – ének
Renata Lapanja – harmonika
Közreműködő zenészek:
Brencl banda – az 1. szám
Janez Škof – harmonika, ének a 2. számon
Marjan Stanič – ütőhangszerek a 2. számon
Dejan Lapanja – akusztikus gitár a 3. számon
Accordion Group 4-8-8-16 – a 4. szám
Zlam ‘n’ Bejž (a ka Mitja Roner) – ének az 5. számon
Mateja Gorjup – ének a 6. számon
Zvezdana Novaković – hárfa, ének a 7. számon
Oktet Simona Gregorčiča – a 8. szám
Andrea Pandolfo – szárnykürt a 8. számon
Salamandra salamandra – a 9. szám
