Brutális nyitány az őszi koncertszezonhoz (2014)

0 11

Szerző: Primož Novak

Helyszín: Channel Zero / Ljubljana / Szlovénia
A koncert dátuma: 2014. 09. 11.
Jegyár: 20€

A Cryptopsy a Gorguts és a Kataklysm mellett a kanadai death metal úttörőinek egyike, ez a stílus pedig kétségkívül különleges, és mindig is elütött az amerikai death metaltól. Aligha kell külön hangsúlyozni, hogy a kanadai death metal mindig is a káoszra és a technikás megközelítésre helyezte a hangsúlyt. Csakhogy az úttörők is másfelé indultak: a Kataklysm egyszerűbb, dallamosabb, egyszerűen kommerszebb lett, a Gorguts hosszú hallgatás után visszatért, és sok reményt keltett az egyébként már-már elfeledett színtéren, de ők is egészen másképp álltak hozzá a legutóbbi lemezükhöz. A Cryptopsy viszont valahogy elveszett. Számos albumon próbálták bizonyítani, hogy nem akarják csak úgy feladni brutális és technikás természetüket. 2008-ban aztán ők is behódoltak a trendnek, és megszületett az Unspoken King, amit sokan utáltak, mert túlságosan deathcore-os lett. Két éve a Cryptopsy a névadó albumával tért vissza, és úgy ütöttek, ahogy a zenekartól megszoktuk.

A Cryptopsy a különféle tagcserék után ismét koncertezik, az őszi turnéra a Jungle Rottal és a brutális Disgorge-dzsal vágtak neki. Sajnos mindhárom zenekar népszerűsége meglehetősen szerény, így a koncert csak a Channel Zeróban zajlott le, a közönségben pedig többségében ismerős arcokat lehetett látni, akik évek óta hűen járnak a death metal bulikra.

Elsőként a Jungle Rot lépett színpadra, akik nagyjából 20 éve működnek, szép számú albumot halmoztak fel a pályájuk során, de soha nem lógtak ki különösebben a mezőnyből. A Jungle Rot zenéje az egyszerűségével természetesen elsősorban az old school death metal hívei számára volt vonzó. Ugyanakkor a Jungle Rotról nehéz lenne azt állítani, hogy valami igazán eredetit mutattak volna az Obituary-féle, jócskán lerágott fogásaikkal. Azt viszont el lehet mondani, hogy több mint korrekt koncertzenekar: nem bonyolítják túl, a szinte minimalista játékukkal egyszerűen berántanak a hajrázásba. A Jungle Rotot úgy lehetne leírni, mint egy újabb bandát, amire az ember nyugodt szívvel meginná magát, kikapcsolhatja az agyát, és egyszerűen élvezheti az egyszerűséget, de az ütőerőt is.

Az amerikai Disgorge-dzsal intenzívebb zúzás vette kezdetét. Csakhogy hamar kiderült, hogy a Disgorge élőben elég unalmas. A dalok túl hasonlítanak egymásra, mind a gyors tempóra épül, folyamatosan megy a blast beat, a gitár kivehetetlen, az ének pedig még inkább az, abból csak annyit lehet hallani, hogy „wiii wiii iiiii”. Itt joggal merül fel a kérdés, minek egy ilyen zenekarnak egyáltalán szöveg? A Disgorge kielégítette a közönség azon részét, amelyik az underground bandákra esküszik, de az igazat megvallva ráférne egy kis egyeztetés egy producerrel, hogy a dalaik ne hangozzanak ennyire egyformán.

A Disgorge fellépése után a színpadot a Cryptopsyra készítették elő, ami azt jelentette, hogy új dobfelszerelést kellett felállítani Flo Mounier igényeinek megfelelően, aki 40 évesen is az extrém dobosok elitjéhez tartozik. A Cryptopsyval elszabadult a pokol. Bár a zenekar csak kvartettként lép fel, kompromisszumokról szó sem volt; a szólóknál ugyan határozottan hiányzott a második gitár, de a többit sikerült elfedni. A Cryptopsy egyetlen bökkenője, hogy időnként túl fárasztó lehet a hallgatónak: minden újabb albummal egyre technikásabbak lettek, ami az általános káoszt még följebb srófolta. Ezért a közönségen is az látszott a legjobban, hogy a legjobban az első két album, a Blasphemy Made Flesh és a None So Vile dalai mentek, amelyeken a zenekar még nem bonyolított annyit, mint később. A Cryptopsy élőben kétségtelenül megér egy misét. Összeszokottak, energikusak, időnként viszont zavaró tud lenni Matt McGachy éneke, akinek egyébként kemény a hörgése, de az ő vokálja is eléggé érthetetlen, ahogy az korábban a Disgorge-nál is feltűnt. Az est sztárja Flo Mounier dobos volt, aki ezen a turnén nem a hatalmas felszerelésén játszott, de a kisebb szettel is többet mint jól boldogult. Az egyetlen gond vele az volt, hogy néha már nehéz volt követni. Alig egy óra alatt a Cryptopsy lenyomott egyfajta best of műsort a pályafutásukból. Kihagyták ugyan a Once Was Not albumot, ami kétségtelenül kiváló, de sajnos mellőzött lemez. A kanadai őrült kvartett három régebbi számmal köszönt el, ezek közül a záró Phobophile emelkedett ki a legjobban, ami valószínűleg a legcatchyebb dal a karrierjükben.

A Channel Zero a Cryptopsy, a Disgorge és a Jungle Rot révén kapott egy jó adag brutalitást és technikás tépést. Mindenképp remek felvezetés a változatos őszi szezonhoz.

A koncertről további felvételeket találsz a YouTube-csatornánkon.

Képgaléria

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik