Szerző: Urban Bolta
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Trieszt (Trieste) / Piazza Unita d'Italia / Olaszország
A koncert dátuma: 2014. július 9.
Látogatók száma: 5000
Jegyár: 32,20€ / 60,20€
A trieszti és környékbeli koncertszezon gazdag kínálata a múlt szerdán folytatódott a rockzenetörténet egyik legbecsesebb amerikai dalszerzőjének látogatásával: a város főterén John Fogerty lépett fel, a Creedence Clearwater Revival egykori frontembere és hosszú évek óta sikeres szólóművész.
John Fogerty története roppant érdekes. A fickó a mindössze néhány évig működő Creedence Clearwater Revival kreatív alfájaként és ómegájaként letörölhetetlen nyomot hagyott a zenetörténetben, noha a szólóúton, amelyre a zenekar szétesése után, a hetvenes évek elején lépett, igyekezett lerázni sikeres múltjának árnyékát. Évekig, évtizedekig teljesen figyelmen kívül hagyta a CCR-örökséget a koncertjein, ennek egyik oka pedig az volt, hogy összeveszett idősebb bátyjával, Tommal, akivel csak a temetésén békültek ki, 1990-ben. Az elmúlt két évtizedben azonban a önfejű John Fogerty is fokozatosan elkezdte játszani a kultikus CCR-dalokat, a mostani európai turnén pedig odáig ment, hogy a műsorban kizárólag az ő szerzeményeik szerepelnek. Trieszt tehát olyan turné állomása volt, amilyenről Fogerty pályájának első felében a hallgatói legfeljebb álmodhattak, és egyfajta logikus folytatása a tavaly megjelent új stúdióalbumnak, a „Wrote A Song for Everyone”-nak (a kritikát itt olvashatod), amelyen a 68 éves zenész újra felvett néhány válogatott CCR-dalt.
A Piazza Unita d’Italia, a nagyobb trieszti koncertek központi helyszíne ezúttal le volt zárva, így az arra járók nem láthattak semmit a koncertből, ami ezen a téren inkább kivétel, mint szabály. A téren szétszórva ülőhelyeket állítottak fel, de ezek csak részben töltötték be a szerepüket: a remek hangulatú közönség már a nyitódal, a Hey Tonight első taktusainál azonnal elfoglalta a színpad előtti teret, és állva követte egyik zenei bálványa fellépését.
John Fogerty nagy tradicionalista. Ez minden lépésén meglátszik. A színpadi díszlet szerény, illik a zenei küldetése énekes-dalszerzői jellegéhez. Maga a művész is puszta egyszerűséget sugároz, mert nem rikító ruhadarabokat választ: Triesztben piros kockás ingben lépett színpadra, amely kék testvérével párban már régóta Fogerty szerény ruhatárának nélkülözhetetlen tagja.
A koncert kezdetét a Hey Tonight, a Green River és a Who’ll Stop The Rain slágerei fűszerezték. Az utóbbit Fogerty azon az éjszakán írta meg, amikor 1969-ben szép élményekkel telve hazatért a legendás Woodstockból, ahol a Creedence Clearwater Revival aznap a Grateful Deaddel és Janis Joplinnal osztozott a színpadon. A dal előadását az eseményről készült videóbejátkozás tette színesebbé, amelyen virággyerekek ezrei táncolnak gondtalanul. Az évtizedekkel korábbra való gondolati ugrás több mint sikerült, Fogerty pedig lassan a koncert központi része felé vette az irányt, ahol a háromperces dalok ütőerejét helyenként elnyújtott hangszeres kirándulásokra cserélte, amelyekről hol ő maga, hol a színpad bal oldalán álló fiatal kísérőgitáros gondoskodott. Az este egyik legintenzívebb pillanata a pörgős rock’n’roll nóta, a Ramble Tamble előadása volt, rengeteg hammondorgonával és energikus ritmusszekcióval, amely ezúttal teljesen maga alá gyűrte Johnt Fogertyre amúgy jellemző lassabb blueszsarmot. Trieszt megvilágított szívének csodás környezetében, amelyről az egyik közbeszólásában maga Fogerty sem tudott szó nélkül elmenni, a CCR-történelmi sétát az örökzöld Hot Rod Heart, Penthouse Pauper és Midnight Special folytatta, amikor bekövetkezett a lehető legrosszabb forgatókönyv…
…Nemcsak mi, a felhőszakadástól rettegő látogatók pillantgattunk a fenyegető fekete ég felé, így Fogerty a menedzsere utasítására még az első nagyobb esőcseppek előtt, nagyjából negyven perces játék után elköszönt a színpadtól, az éhes tömeget pedig várakozni hagyta. Teltek a percek, az első látogatók elkezdtek távozni, míg végül mi ketten Aleššel is követtük a nyájösztönt, és egy közeli kocsmában leltünk biztos menedéket az égi háború elől. Fogerty ezen az estén már nem tért vissza a színpadra, így nagy adósa marad a trieszti közönségnek, amelynek nem maradt más, mint hogy énekelje a sorokat: „and I Wonder, still I wonder, who’ll stop the rain?”. Az igazat megvallva azonban nem lehet haragudni Fogertyre, hiszen a lemondásért kizárólag a kiszámíthatatlan természet a felelős. Néhányan e fordulat láttán akaratlanul is visszagondoltak 2007-re, amikor Francis Rossit Grácban mindössze két eljátszott szám után villámcsapás következtében megrázta az áram, ezért a sokkot kapott Status Quo akkor lemondta a fellépés hátralévő részét. De az persze már egy másik történet…
Setlist
1. Hey Tonight
2. Green River
3. Who’ll Stop the Rain
4. Born on the Bayou
5. Lodi
6. Ramble Tamble
7. Lookin’ Out My Back Door
8. Hot Rod Heart
9. Penthouse Pauper
10. Midnight Special
Képgaléria
