Szerző: Sebastijan Videc
Fotók: Nina Grad
Helyszín: Kino Šiška, Ljubljana, Szlovénia
A koncert dátuma: 2014. 05. 04.
Látogatók száma: 900
Jegyár: 25€ elővételben, 28€ a koncert napján
Májusban, a tavasz és a szerelem hónapjában a heavy metal színtér jelenleg legforróbb vikingjei, az Amon Amarth úgy döntöttek, hogy drakkarjukkal (értsd: tourbusszal) lerohanják Ljubljanát. A nyugat-európai, amerikai és egyéb helyszíneken lezajlott teltházas turnék már a koncert bejelentésekor nagy várakozást keltettek, az utolsó héten pedig a közelgő teltházról szóló hírek csak megerősítették, mekkora az érdeklődés a svéd melodic death metal banda iránt. Mjölnir, Thor kalapácsa volt az este vitathatatlan fő jelképe, és az este igazán vikingesen kezdődött a terem bejárata előtt: rengeteg sörrel és, ahogy egy vikinghez illik, mézborral.
A nyakizmokat érdemes alaposan bemelegíteni a főszereplő fellépése előtt, hogy a következő napokban ne fájjanak, és ebből a szempontból a jó előzenekarok kiválasztása egy koncertestén „make it or break it” kérdés lehet. Az első bemelegítő szerepe ezen az estén a Savinja-vidéki Paragoriára jutott. A srácok októberben adták ki első albumukat, a Decomposition of Mind címűt, amelyet jelenleg szerte Szlovéniában népszerűsítenek koncerteken (beszámoló Škofja Lokáról ITT). A nagy színpad, a remek fényshow és a kiváló hangzás a kezükre játszott, ki is használták, és bár az előző beszámolóban statikusságot rónak fel nekik, ezúttal ez nem tűnt fel. A death metalról alkotott képüket energikusan tálalták a hangszereiken keresztül, de sajnos őket is utolérte az első fellépők sorsa, mint oly sokan előttük. A kezdéskor csak maroknyi ember volt a teremben, akik szerencsére lelkesen biztatták a szlovén death metal színtér feltörekvő csillagait.
A cseh death metal formáció, a Hypnos 1999-ben alakult, amikor Bruno (basszusgitár, gitár, ének) és Pegas (dob), a legendás Krabathor egykori tagjai úgy döntöttek, hogy saját zenét csinálnak. Három kiadott album és több mint kétszáz koncert után, az új évezred első felében Bruno és Pegas 2006-ban bejelentette, hogy egy időre visszavonul a zenei színtértől. A szünetet három év múlva szakították meg: 2010-ben egy mini-CD és a legendás cseh Brutal Assault fesztiválon a comeback fellépés következett, majd 2012-ben megjelent a Heretic Commando / Rise of the New Antikrist stúdióalbum. Az akusztikus intró jó sötét hangulatot teremtett a teremben, amely ezúttal már kicsit jobban megtelt, de a nyitány nem győzött meg. A zenekar sokéves tapasztalata ellenére a fellépés elég statikusnak hatott, és úgy tűnt, mintha nem tudnák kihasználni a színpadot, főleg pedig a terem nagyon jó hangzását. A zene eléggé egyhangúan és műanyagosan szólt, a közönség pár szám után is csak kicsit melegedett be, leginkább akkor, amikor Bruno néhány szlovén szóval megszólította őket. A legtöbben valószínűleg erről a fellépésről Bruno már megritkult hajára fognak emlékezni, amely lobogott abban a szellőben, amelyet a mikrofonállvány alatt egy ventilátor lelkesen keltett.
March as one, don’t look back, Oden’s sons, ATTACK!!!
A We Shall Destroy refrénje az aktuális, Deceiver of the Gods című lemezről világosan és tömören összefoglalja az Amon Amarth nevű skandináv viking rombológép fellépését. Idén már 22 éve annak, hogy a zenekar megalakult, és bár Tolkien-féle nevet visel, a legelejétől fogva a szövegeiben kitart a vikingek és istenei világa mellett. Karizmatikus frontemberük ugyan hevesen kardoskodik amellett, hogy ők nem az úgynevezett „viking metalt” játsszák, hiszen szerinte a vikingek nem hallgattak metalzenét, a tény azonban tény: a pogányság, az északi kultúra, történelem és vallások iránti érdeklődés az elmúlt évtizedekben egyre nő, és az Amon Amarth a témát zenei kifejezési formának választó bandák közül jelenleg a legforróbb. Mit jelent ez a gyakorlatban? Az utolsó észak-amerikai turnén a koncertek látogatottsága bőven 90% fölött volt, a termek nagyrészt teltházasak voltak, és ha a turné kelet-európai szakaszának kezdetéből ítélünk, most is ugyanez várható.
Az igazat megvallva, ilyen tele termet a Šiškában már régen nem láttam. A rúnák, a nyakakban és az öveken függő Mjölnirek, a sárkánytetoválások és a megszámlálhatatlan szakáll szinte egy jelenetre emlékeztetett a mostanában népszerű Vikings tévésorozatból. Svéd pontossággal pontosan 22:00-kor kialudtak a fények, a hangszórókból pedig felmennydörgött az instrumentális intró, amelyet a közönség hatalmas, fülsüketítő reakciója követett, amilyenre ebben a teremben nem emlékszem. A koncert az aktuális Father of the Wolf című számmal indult, amelyhez epikus videoklipet is forgattak, majd a címadó Deceiver of the Gods következett. Már a harmadik dal totális káoszt okozott a parterben, amikor a megfelelő vörös és sárga reflektorok fényében eljátszották a 2002-es slágert, a Death in Fire című dalt. A setlist a várakozásnak megfelelően főként az aktuális albumról tartalmazott számokat, de olajat önteni a tűzre ügyesen használtak régebbi slágereket is. Érdekes, hogy az Amon Amarth fülbemászó dallamaival az Iron Maiden-jelenség felé nyúl, amikor a közönség hangosan énekli a szólógitár dallamait.
Az Amon Amarthot az elmúlt néhány évben egyes kritikusok azzal vádolják, hogy ismétlik magukat, és nem csinálnak semmi újat. Nézzük hát ezt a kérdést egy másik szemszögből. Volvo, Saab, Ikea, Ericsson – svéd cégek, amelyek talán nem a világ legszebb és legkifinomultabb termékeit gyártják, de a vásárlóik tudják, hogy a pénzükért minőséget és megbízhatóságot kapnak. Az Amon Amarth esetében is hasonló a helyzet – talán nem törnek új utat a zenei világban, de amit csinálnak, azt megbízhatóan és lendülettel csinálják. A zenéjük hallgatója így tudja, hogy az új albumon vérre szomjazó vikingek történeteit és isteneik cselszövéseit fogja hallani. A koncertlátogató pedig nyugodt lélekkel számíthat arra, hogy 100% vad energiát kap, amely úgy zúdul le a színpadról, mint Thor kalapácsa a viharfelhők között. Ezen a vasárnap esti koncerten a Šiškában sem volt ez másképp. A hűséges rajongók sokat könnyítettek Johan dolgán, különösebb felbujtásukra nem is volt szükség. A Szlovéniában adott számos koncert során a 41 éves svéd még néhány szlovén szót is megtanult, amelyeket az egész koncert alatt használt, a jelenlévők nagy örömére. A zenekar többi tagja korrekten végezte a dolgát, ami a hosszú múlt (16 év változatlan felállás) és a megterhelő, napi koncertekkel teli turné ellenére sem meglepő. Sajnos a másfél órás koncert teljesen túl gyorsan véget ért (mondja még valaki, hogy az idő állandó), majd a „vikingek” ráadásként eljátszották szinte himnuszukká vált Twilight of the Thunder God című számukat, valamint az örökzöld, ugrálós The Pursuit of Vikingset.
Til Valhall!
Setlist
1. Father of the Wolf
2. Deceiver of the Gods
3. Death In Fire
4. Guardians Of Asgard
5. Shape Shifter
6. Blood Eagle
7. The Last Stand of Frej
8. Destroyer of the Universe
9. Cry of the Black Birds
10. War of the Gods
—
11. Twilight of the Thunder God
12. The Pursuit of Vikings
Képgaléria
