Szerző: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Ljubljana / Orto bar / Szlovénia
Koncert dátuma: 2014.01.23.
Látogatók száma: 120
Jegyár: 7,00€
A Tide, vagyis a modern new wave rock egyik „legerősebb” szlovén zenekarának fellépése az Orto bar közepén, idén január utolsó harmadában végre kézzelfoghatóan megmutatta: a 2014-es év is rockosan ébredezik. A Tide 2012 októberében adta ki új (és még mindig aktuális) stúdióalbumát, a sokatmondóan „No. 4” címűt – a RockLine-recenzió ITT olvasható –, és mára olyan szlovén rockzenekarnak számít, amely a pályája jó egy évtizede alatt kivételes tapasztalatot, magabiztosságot és szilárd integritást gyűjtött össze a mostani felállás négy tagjában: Kevin Koradin (gitár, ének), Matej Batelič (basszusgitár, vokál), Matej Sušnik (gitár, vokál) és Blaž Sotošek (dob).
Érdemes időnként bepillantani egy zenekar „hétköznapi koncertformájába”, főleg ha tudod róla, hogy mindig torkig teli, fogakkal harapó rock ‘n’ roll bulit hoz. Sőt, ennél több is kijár. Ahogy az újabb élő találkozás a Tide-dal megmutatta, a banda ezt a formát folyamatosan fokozza. Évről évre, koncertről koncertre. Megállás nélkül!
A koncert csak fél tizenegykor kezdődött, így a koncertlátogatás szerencsejátékosának, vagyis a hozzám hasonlónak először még belefért a „szlovén Knopfler”, bocsánat, Tilen Pusar teljes műsora a dravljei K300 klubban – a RockLine-beszámoló ITT érhető el –, utána pedig egy „laza séta” az Orto barba, egy teljesen más tésztából gyúrt, más energiákkal töltött „zenei gyorsfőzésre”!
Az Orto bar szépen megtelt, olyan 130 fővel, a Tide pedig a Strange Day című számmal köszöntötte a közönséget – ez meglepetés volt az „Seven Days” debütalbumról, és régóta nem szerepelt a zenekar koncertrepertoárjában. A kvartett gyorsan megerősítette és igazolta a magas elvárásokat. A nyitány hangzása kicsit „túl zajosra” sikerült, ezért a technikusok lejjebb vették a hangerőt, az Orto bar viszont – több mint félig telve – kiváló decibelnyelőnek bizonyult, olyasmit nyelt el, ami szétszaggathatta volna a füleket, ha ezen az estén csak egy maroknyi hallgató lett volna jelen. A Tide így remek hátteret épített a hatalmas hangfalhoz, amelyet zsíros, modern lendületű, a Gibson-gitárok hiteles hangjára épülő kenet sózott meg. Ezt egyenrangúan támasztja alá a tökéletesen belőtt ritmusszekció, amely rettentő erős vázat ad a gitárriffeknek, és fontos támaszt az énekes előadásnak is. Kevin Koradin a frontemberek azon fajtája, aki a szünetekben nem túl bőbeszédű. A közönséggel való kommunikációja nem szószaporítás és viccelődés (a ritka poénok közül az maradt meg az estéből, hogy „a mai buli két részre oszlik, közben szünettel”). Kevin mindent a színpadi jelenlétével old meg. A színpadon, az energikus, átélt éneklés mellett pimasz kölyök benyomását kelti, éles, mogorva tekintettel, amely szándékosan enyhe megközelíthetetlenséget sugall. Egy lázadó kifejezése, aki alapvető nyelvként kizárólag a rock ‘n’ roll kicsapongás nyelvét használja.
A fellépést különösen az régebbi számok tették intenzívvé, a kémia és a feszült feszültség pedig a teremben egy pillanatra sem engedett! Az újabb anyagból is bőven szemezgettek: a Tide a Riot Act nevű, zsákmányra vadászó, repeszként robbanó kislemezdallal kezdett, ezt követte a nagyon várt, a Tide-rajongók által hőn áhított Waiting For The Rain ballada, a Mud pedig – enyhén stoner felé kacsintva – ismét alaposan zúgott. Egy újabb kedves régi szám, a Not A Whore után Neisha lépett a színpadra, ami az újabb rockballada, a Love Is Gone beharangozása volt. „Madam Buh” ismét bebizonyította, hogy a Tide oldalán a 100%-os rockhagyományba való időnkénti belekóstolás még mindig remekül áll neki.
A Tide számról számra fokozza a fellépéseit. Ebben szigorúan profi. A színpadon minden mozdulat átgondolt és megtervezett. Véletlennek alig van tér. A Tide hatalmas folyékonyságot fejleszt az események menetében, amelyet végig robbanó dinamika kísér, ezt a csapat nagy összeszokottsága, helyenként pedig – az összegyűjtött koncertkilométerek miatt – rutin is biztosítja. Hibának így alig marad hely. Ha mégis felbukkan, csak átsuhanó és jelentéktelen.
A srácok ezúttal alaposan feldobták a repertoárt. Az Evolution című régebbi szám, amely szintén hosszabb idő után került vissza a műsorba, a Metallica Master Of Puppets című számának nyitóriffjével kísérve szólalt meg, a nagy fináléhoz pedig a zenekar a Rage Against The Machine Killing In the Name Of című sztenderdjének remek feldolgozását vezényelte, ami külön dicséretet érdemel. Az eruptív energiát, amely ennek a számnak az előadásakor megrengette az Orto bar alapjait, a következő szám bölcsen visszafogta. Ez a debütáló album egy újabb dala volt, a Brain Damage, hiszen a zenekarhoz ez alkalommal csatlakozott a színpadon Gianni Poposki (Noctiferia), és a refrénbe belevitte a kötelező „hörgést”, amitől a közönség derekas része delíriumba esett. A Tide új, rendkívül meggyőző, igazi rockos lendülettel feltöltött fellépését várakozásnak megfelelően a legendás MC5 Kick Out The Jams című számának népszerű feldolgozásával zárta, és így a koncert csúcspontjával ért véget a műsor. Számról számra összeszedetten fokozták a hangulatot, amely – az együttes nevének szó szerinti értelmében, mint az apály-dagály – elárasztotta magát az Orto bart.
A Tide ezzel a koncerttel ismét bebizonyította, hogy Szlovéniában az egyik legjobban szóló, modern hangzású rockzenekar. Az anyaguk a retró-nosztalgikus rockaranzsálás hiteles karizmáját hordozza, hatékonyan díszítve a modern idők hangkontúrjával, ahol a vastag, terjedelmes „groove” hatás uralkodik, amely a zsírosan előtérbe állított gitárriffeken és Kevin dühösen fogazott, dörgő hangján gurul tova! Remek produkció egy megedzett zenekartól, amely a klubban a fellépés végén egy szemernyi közönyt sem hagyott maga után, ellenben teljes elégtételt a por és hamu kiégett terepén!
Setlista
1. Strange Day
2. The Urge
3. Release My Gun
4. Adieu
5. No Place Left To Go
6. Like It Slow
7. Hero
8. Riot Act
9. Waiting For The Rain
10. Mud
11. Don’t Look Back
12. Not A Whore / Bullet
13. Love Is Gone
14. Master Of Puppets / Evolution
15. Shooting Straight
16. Killing In The Name Of
17. Brain Damage
18. Kick Out The Jams
Képgaléria
