Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Gleisdorf / Forum – Kloster (Stadtsaal) / Ausztria
A koncert dátuma: 2013. 11. 17.
Látogatók száma: 300
Jegyár: 36,00€
Simon Phillipst a Protocol II.-vel közös turnéján 2013. 11. 01-jén láttuk a ljubljanai Cvetličarnában – a RockLine beszámolóját ITT találod! Simon Phillipsből viszont (szerencsére) sosem elég! Úgyhogy elugrottunk egy újabb koncertre az ausztriai Gleisdorfba, Grác közelébe.
Simon Phillipst korunk egyik legnagyobb dobosának tartják. A dobolás mesterségében, amelyben megfoghatatlan magasságokba fejlesztette saját dobos-doktrínáját, nem kevés olyan rajongója van a zenei kísérletezés és az újítás kihívásainak, aki Simon Phillipst a bolygó összes többi dobosa elé helyezi. Simon Phillips 2013 januárjában végre felvette az új Protocol-albumot. Maga mellett tartotta a páratlan Andy Timmonst (gitár), akit páran talán a Danger Danger első két lemezéről ismerhettek. A billentyűs posztra Simon az kiváló Steve Weingartot hívta be. A billentyűk nagymesteréről van szó, akit nemegyszer láttunk, amint korunk egyik legjobb rockgitárosával osztozott a csúcsszintű színpadi akrobatikán. Steve Lukather úrral – Phillips nagy Toto-kollégájával tehát. Steve Weingart ugyanis állandó tagja annak a csapatnak, amely „Luke” szólóalbumait rögzíti, párjával, a basszusgitáros Renee Jones-szal együtt pedig a koncertturnék kísérőgárdájának is rendszeres tagja! Az egyetlen rejtély tehát a basszusgitár posztja maradt, amelyet Ernst Tibbs mester foglalt el!
Simon Phillips a kísérőzenekarával először egy rég múlt, 1998 februári koncerten lépett fel Ljubljanában. Vele együtt Andy Timmons is. Phillips akkor a saját projektjét és az „Another Lifetime” (1997) albumot mutatta be. És ahogy bevezetőben céloztam rá, az újabb, 2013. 11. 01-jei cvetličarnai fellépés annyira magával ragadott és elvarázsolt minket, hogy a „legőrültebbek” egy emberként üvöltöttük az égbe: „Hol van még a Phillips-turnénak olyan állomása Ljubljana közelében, hogy elmenjünk legalább még egy Protocol II koncertre?” Az alibit elég gyorsan megtaláltuk. A dátum 2013. 11. 17., a helyszín pedig Gleisdorf városkája, néhány kilométerre a mindenki által ismert Grác mellett. Gleisdorf igazi vidéki idillel büszkélkedik. Alig valamivel kevesebb mint 6000 lakosa van, és a szerény lélekszám közepén pompázik a „Forum Kloster” nevű gyönyörű kultúrtemplom. Több terem is található benne különféle művészeti rendezvényekre. Mondhatom, bizonyos fokig a kultúra és a művészet világító „tere”. Természetesen arra szolgál, hogy teljes mértékben átadhassuk magunkat a néha egészen sokkoló szépségnek, amelyet a zeneművészet végtelen alakjaiban teremt.
Ki ne akarná Simont a dobok mögött? Mindenki akarná! Mindenki őt akarja. A nagy mester lerotyogott mindent, amit csak le lehetett dobolni. Kipróbált mindent, amit ki lehetett, bújócskázni pedig már rég nincs mit vele. Nagy tanító, nagy mester. És inspiráció.
Phillips olyan művész, aki a koncertjével és a dobosmesterség egyedülálló bemutatásával lendületet ad. Feltölt energiával, amely megállíthatatlan alkotóvágyat ébreszt benned. Kreativitást. Így volt ez Ljubljanában, és semmivel sem másképp Gleisdorfban! Ez a koncert viszont nem „workshop” jellegű volt, mint a ljubljanai. A repertoár ugyanakkor azonos volt a ljubljanaival. A Protocol című számmal nyitó „bemelegítés” után (az első „Protocol” albumról, 1988) a zenészek a Stern Crazyben bontakoztak ki először látványosabban: itt mindenki kapott egy szeletet az első igazi „sokkoló expozéból”, a rögtönzői erényekből, amelyek az ereikben folynak. Ahogy a dal címe is sugallja, Timmons a gitáros „elszabadulásaival” vonta magára a többieknél kicsit nagyobb figyelmet. Érdekes egyébként, hogy a híres jazzgitáros-guru, Mike Stern ugyanezen a gleisdorfi helyszínen lépett fel mindössze egy hónappal a Protocol II. érkezése előtt. A harmadik szám, az Out of the Blue („Out of the Blue”, 1999) után, tehát három dal elteltével Phillips mikrofonnal a kezében kilépett a közönség elé, akárcsak Ljubljanában, bemutatta kísérőgárdájának mind a három varázslóját, és bejelentette a „Protocol II” album teljes előadását.
Ennek a kvartettnek az a különlegessége, hogy kivételesen vegyíti a bonyolult, kitanult zenei figurákat azzal a rendkívül finom érzékkel, amellyel megnyugtatja ezeket a kísérletezéstől súlyosabb részeket, finoman érzékeny futamokkal, ahol több tér jut a dallamnak! Jazz-rock fúzió „par excellence”! Minden lehetséges összetevővel (valójában szinte elemi zenei kiindulópontokkal) a dixielandtől, a swingtől és a motowntól egészen a funkig és a progresszív rockig. Mindeközben megingathatatlanul jelen van a világzene erős karaktere, és nem hagyhatók figyelmen kívül azok a pillanatok sem, amelyek megdöbbentően emlékeztetnek egy-egy ritmusra vagy motívumra a Totótól. És ahol a Toto van, ott természetesen a Steely Dan is nagyon közel van. A este különleges pillanatát az Upside In Downside Up előadása hozta! Egy pillanatra úgy tűnt, mintha Simon Phillips és a csapata akusztikus-instrumentális rendezésben játszaná el a híres Dream Theater-számot, a Six O’Clockot. Az est egyik csúcspontja volt, tekintve a szerzői sikert, amellyel a struktúrák rendkívüli komplexitását egyesíti az elkapott „kajánul kihívó odacsapósággal”, amelyet benned a saját kreatív („progresszíven” hangolt) zsenid ébreszt. Az ilyen pillanatok szó szerint azonnal ragadósak. Szó szerint ingerelnek. A kvartett olyan, mintha transzban volna.
Mind a négy zenész kiváló. Sokoldalúságukban, hangzásukban, amely kíséri és építi a színpadi megjelenésüket, és az előadásban a hangszerüket a teljes kép különleges helyére állítja. Arra a helyre, amely nélkülözhetetlen a Protocol II. létezéséhez. Egy pillanatra úgy tűnt, mintha a hangszerek szó szerint összenőttek volna a Protocol II. kvartettjének tagjaival. A koncertszínpad rendkívüli pozitív energiájának és vibrálásának hajtóműve pedig a csibészes éleslátás ajándéka volt, amely mind a négy zenei esztétát elkíséri. A jó két óráig tartó fellépés alatt ez egy pillanatra sem lankadt. Végig figyelik egymást. Folyamatosan. Közben számtalan fintort vágnak, ezekkel szándékosan ugratják egymást, sőt megpróbálják egymást kizökkenteni a koncentrációból. Hihetetlen, mennyi lazaságot és szórakozást képes ez a négy fiú termelni a show-juk alatt, miközben fülnek és szemnek is igényes feladatokat teljesítenek.
Amikor a hallgató tekintete megakad a négy mester egyikén, az sokszor olyan állapotba rántja a munkájával, hogy mindenről elfelejtkezel. Kikapcsolod a logikus elvet. Akár Phillipsről, a parancsnokról van szó, akár Weingartról, Tibbsről vagy Timmonsról. Amikor elmerülsz az egyikük munkájában, és középen magadhoz térsz, kicsit kellemetlen felismerésre jutsz: elnézted és meghallgattad a másik három zenész rögtönzött futamainak szélvészes lendületét. Ezt egyetlen mondatban nem tudom jól elmagyarázni. Az az érzés, hogy az egyes zenészeket egyszerűen nem lehet követni. Az elemző zenehallgatási módszert ezúttal jobb otthon hagyni. Az ilyen koncertek hallgatásának alapelve a gondolatok kikapcsolása és az, hogy teljesen átadod magad a zenei mágia egyedülálló fenségének szárnyain való lebegésnek. Gleisdorfban pedig ebből ezúttal bőven kijutott. A jazz-rock fúzió felülmúlhatatlan szeánsza, a stílusideálhoz közeli elv szerint megszőve!
Nincs akadály a Protocol II. előtt. Nincs akadály Simon Phillips előtt. Egyedülálló kommunikáció, egyedülálló kémia. Tele tarisznya zamatos soló- és ritmusfutammal, az abszolút lazaság és kényelem érzésével. Reméljük, hogy ez a kvartett hamarosan készít még egy stúdióalbumot, és egy újabb európai koncertturnéval is megörvendeztet minket! A Protocol II. olyan történet, amelybe nem lehet könnyen belefáradni! Megszakítás nélkül hallgatnám és nézném őket. És amikor lepörög két teljes óra fellépés, még jó ideig nem világos a dolog, és zavartan kérdezed magadtól: „Már vége is? Ilyen gyorsan?” Igen, mégpedig a ráadással együtt, amelyben Phillips a két stúdióalbumához is hozzányúlt: a „Symbiosis”-hoz (Indian Summer) és az „Another Lifetime”-hoz (Kumi Na Moja).
És jövőre? Új Toto-album és új Toto-turné! Vagyis Simon Phillips hamarosan újra a környékünkre látogat! Ahogy mondtam. A szuperlatívuszok koncertje. Ez egyedülálló koncertélmény, amely a hangzásvilágok megteremtésének szabadságszerető szépségében folyamatosan ingerlően lep meg, az eredetiségével lelket tölt, és amelyhez egyszerűen nem akad elég szó, hogy méltóképpen leírjam és megörökítsem az egész egyedülálló szépségét. Ezúttal a Protocol II. nevű zenei élménnyel igazán alaposan kimostuk a fülünket és kitisztítottuk a hallójáratainkat.
A RockLine koncertbeszámolóját Simon Phillips & Protocol II. 2013. 11. 01-jei ljubljanai, cvetličarnai fellépéséről, amelynek szerzője Peter Podbrežnik, ITT olvashatod el.
Setlista
1. Protocol
2. Stern Crazy
3. Out Of The Blue
4. Wildfire
5. Soothsayer
6. Gemini
7. Moments Of Fortune
8. Upside In Downside Up
9. First Orbit
10. Octopia
11. Enigma
—ráadás—
12. Kumi Na Moja
13. Midair Decision
14. Indian Summer
Képgaléria
