Pokoli farkasok szétmarcangolták a Channel Zerót! (2013)

0 13

Szerző: Rok Klemše
Fotók: Nina Grad

Helyszín: Channel Zero, Ljubljana
A koncert dátuma: 2013. szeptember 24.

A szeptember nemcsak az iskolakezdést és a ljubljanai őszi pangást jelenti, amikor eltűnnek a turisták, az egyetemisták még nincsenek itt, te viszont rendszeresen ködös reggelekre ébredsz, hanem a klubkoncertek újraindulását és feltámadását is. A szeptember ezért annak is az ideje, hogy újra megmozgasd a csontjaidat a színpadok előtt, ezúttal a Channel Zero színpada előtt, ahol a szlovén közönségnek először mutatkozott be az amerikai Speedwolf, a hazai Teleport és Hellsword páros támogatásával, akiket az örökös közös fellépések miatt szinte már el sem lehet képzelni egymás nélkül.

Elsőként ezúttal egy azonosítatlan repülő tárgy landolt a színpadon, mégpedig a már jól ismert ljubljanai thrash metal banda, a Teleport képében, amely viszonylag rövid fennállása alatt is irigylésre méltó koncertrutint gyűjtött össze. A srácok első demójuk, a Galactic Usurper bemutatásával végigjárták a hazai színpadokat, és ez bizony meg is látszik a zenekaron. A meggyőzően feldíszített színpad a kötelező, gonoszul világító szemű gázmaszkokkal a Teleport állandó kelléke lett, ami sikeresen és hatásosan dobja meg a sci-fis, progresszív beütésű thrasht. A Voivod és a Coroner nevű óriásokkal, illetve az újabbak közül a Vektorral való összevetés helytálló, de a Teleport a példaképeitől csak a formát veszi át, és egyáltalán nem szól olcsó koppintásnak. A ljubljanai négyes védjegye így lényegét tekintve európai ízű thrash marad, de összetett szerkezetű, váratlan fordulatokkal, tört ritmusokkal, furcsa riffekkel és földöntúli megoldásokkal teli dalokkal megfűszerezve. A Teleport egy szép adag új dalt is bemutatott, amelyek gyors zenei fejlődésük bizonyítékai, és tényleg izgalmas lesz hallani, milyen messzire repíti a zenekart a jövő a világűrbe.

A távoli csillagképekből és idegen bolygókról a következő zenekarral mélyen a föld alá, a sötét pokoli labirintusok közé szálltunk alá, a kénszag pedig pestisként terjedt szét a teremben. A színpadra ugyanis a ljubljanai Hellsword trió lépett, amely a speed/black metal úttörőinek, a Bathorynak, a Celtic Frostnak, a Venomnak, a Sodomnak és a Destructionnek a pokoli ösvényén jár – ez nem feltétlenül a legeredetibb dolog, de pokolian jó, hogy van itthon egy banda, amely nem bonyolítja túl a dolgokat, és minden fellépés előtt valószínűleg feláldoz egy-két szüzet. A Teleport–Hellsword páros már jó ideje tarolja a hazai színpadokat, ezúttal pedig a két banda közötti kollegialitás még jobban megmutatkozott, ugyanis Ironfist gitárja már az első pillanatokban a gonosz áldozatául esett, és a Teleportból Jan Medved gitárja sietett a segítségére. Ennek ellenére a Hellsword nem küzdött komolyabb gondokkal a koncert alatt: a trió összeszokott és olajozott, mint Cthulhu csápjai, és amikor a színpadon állnak, olyan érzést keltenek, mintha egyenesen egy időgépből léptek volna ki, valahonnan 1982-ből, amikor olyanoknak, mint Schmier, Tom Warrior, Cronos és Lemmy, még csak az első szőrszálaik serkentek. Kivéve Lemmyt. Lemmy bajusszal született. A black és speed metal teljesen „old-school” keveréke ellenére, ami már régóta nem eredeti, a Hellsword mégis őszintén és frissen tud szólni. A debütáló Blasphemy Unchained demó dalai már úgy beakadtak a fülekbe, mint a kampók a Hellraiserből, az új számok viszont sajnos (egyelőre?) még nem rendelkeznek ekkora erővel. Bár a banda meggyőzően működött a színpadon, ezt valamivel nehezebb elmondani az újdonságokról, amelyek elég hamar kissé egyhangúvá és kiszámíthatóvá váltak, és ahogy mondtuk, elődeik dicsőségét (még) nem érik el.

Végül a denveri sebességfarkasok, a Speedwolf mart bele a színpadba, akik ezzel premierként mutatkoztak be a szlovén közönségnek. Az amerikaiak még mindig a 2011-ben megjelent, Ride With Death című bemutatkozó lemezüket turnéztatják, és valóban elvittek minket egy pokoli thrash/speed metal menetre, tele halállal, blaszfémiával, Sátánnal és nőkkel – ezek Reed Bruemmer szövegeinek fő témái. Ő ezúttal lehorgonyzott a mikrofonállvány mögött, ahonnan egy centit sem mozdult, és statikus játékával kissé elrontotta zenésztársai energikus, benzingőzös vad száguldását. Sajnos a Speedwolf zenei arculata sem túl eredeti, hiszen úgy gördülnek végig a dalokon, mint egy szteroidokon és speeden pörgő Motörhead. Minden generikus  és máshol már hallott – a lemmys morgó vokál, a rock ‘n’ roll riffek, a csörömpölő basszus és a gyors szólók. A Speedwolf így legfeljebb bulizáshoz való banda. Felspeedezett, metalizált, motörheades hangzásukkal ugyan nyomot hagynak, de mit ér, ha ezt már ezerszer hallottuk. Szerzőként az amerikaiak nem egy éjszakába üvöltő, vadállatian gyors farkasnak tűnnek, hanem egy lusta dögnek, amely falkavezérként mások munkájával kérkedik.  

Képgaléria

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik