Kiadó: SPV / Steamhammer Records
Megjelenés dátuma: 2011.03.08.
Producer: Jim Morris
Játékidő: 48.51 perc
Műfaj: Power Metal
Bár már nem friss hír, nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy idén megjelent a coloradói amerikai power metalosok, a Jag Panzer utolsó hivatalos stúdióalbuma, a „The Scourge Of The Light”. Az album 2011 kora tavaszán látott napvilágot, nyár közepén pedig a zenekar főnöke, Mark Briody hivatalosan bejelentette, hogy a Jag Panzer „nyugdíjba vonult”, ezzel végleg feloszlatva a csapatot.
Hiába adott ki a banda az elmúlt évtizedben néhány igazán markáns albumot, amelyek tulajdonképpen újradefiniálták az amerikai power metal-megközelítést az új évezredben, a csapatnak sehogy sem sikerült megtörnie a jeget és nemzetközi ismertségre szert tennie – vagyis a gazdag vetés után méltó termést learatnia. A Jag Panzer egyszerűen ott ragadt a világ azon maroknyi, igazságtalanul mellőzött zenekara között, amelyek afféle „jól őrzött titoknak” számítanak, és amelyekre csak a legmegszállottabb, power metalba szerelmes rajongók bukkannak rá. Csak az utolsó album, vagyis a „The Scourge Of The Light” hozott látható sikert a zenekarnak: egy héttel a megjelenés után a 117. helyre került az amerikai Billboard legkelendőbb albumokat rangsoroló listáján. Akárhogy is nézzük, minden valószínűség szerint éppen ez a peremen való tengődés vezette Briodyt a végső döntéshez, hogy örökre lezárja a Jag Panzer történetét.
Ám ez nem holmi patetikus önsajnálat végrendelete. Képzeljétek el a spártai Leonidász utolsó csatáját a perzsák ellen! „Megkaphatjátok a fejemet, de fizetségül nektek is oda kell adnotok a sajátotokat!” – nagyjából így hangozhatna a mondás. A „The Scourge Of The Light” ugyanis az első hangtól az utolsóig fantasztikus album, amely után a Jag Panzer már nem létezik. Minden részletében kicsiszolt, a zenekar a kreatív ihlet teljes erejével okádja a tüzet, az anyag pedig teljes intenzitással sugározza mindazon hagyományos védjegyek elemi erejét, amelyekről a Jag Panzer nevét minden igazi heavy metal-megszállott felismeri!
A nyolcvanas évek elején színre lépő csapat természetesen az amerikai heavy metal hagyományát vitte tovább. Oldschool megközelítés, merész és harapósan agresszív, amelyre hamar ráragadt a „speed” előtag: pokolian gyors játék, amely a gitárriffek veleszületett, elemi agressziója fölött lebeg, de mindig világosan előtérbe tolja a dallamos-epikus bombasztikusság iránti érzéket. Persze „amerikai módra”. Ehhez keverd hozzá a riffek időnkénti „thrashesedését”, és öntsd le az egészet bőséges barokkos dallamkozmetikával, a riffek fölött rángatózó dallamdíszítésekkel, amelyek gyakran terces harmóniákba vannak fogva. Ez utóbbi jegyek általában a „The Age Of Mastery” (1998) albumtól kezdve közelítik a Jag Panzert az európai power metalosok füléhez. Így aztán ezt a zenekart mindig is jobban becsülték Európában, mint Észak-Amerikában, ahonnan származik. Ez azon kis, „európai ízű” amerikai power metal-zenekarok átka, mint amilyen a Virgin Steele is – még ha az egészen más zenei retorikából gyúrta is össze a magáét.
Már maga az albumnyitó himnikus Condemned To Fight rögtön megtestesíti mindazt, amit az előző bekezdésben leírtam. Mohó riff, egy kis acélba öntött barokk éji zene, és a jellegzetes Conklin-vokál, amely (a zenekar korábbi munkáihoz mérten) csökkenetlen tekintéllyel bömböl, teljes tüdővel, dallamosan parancsoló lendülettel. Az első instrumentális szakasz igazolja, hogy Christian Lasegue mindenben méltó válasz Chris Broderick távozására, aki 2008-ban hagyta ott a csapatot, hogy csatlakozzon a jól fizető Megadethhez. A felállásbeli rokád tehát több mint sikeresnek bizonyult. A dalok egyébként ismét rengeteg hirtelen tempóváltásból és egymásra sorjázó vezérmotívumból épülnek fel; a hangszerelés ebben a tekintetben az Iron Maidentől örökölt, persze amerikai módra előadva. Agresszívabban, gyorsabban, technikailag jóval jobban és magasabb szinten.
A refrének atmoszférikus „crescendót” hordoznak, amelyekben Conklin hangterjedelme a maximális dallamos hozamot éri el, és vele együtt ugyanez érvényes a dalok mohó, dallamos csábítására is. A hangulat sötét, drámai, ám az album minden pontján ünnepélyes és epikus hatású.
A dalok szinte versengenek egymással, hogy melyik ragadja magához a vezérdal szerepét a nagy, kitárulkozó epikus bombasztban. A „The Scourge Of The Light” koncepcióját és hangszerelését tekintve rugalmasan változatos vezérmotívumokkal és magas dinamikai áramlással bíró album. Csak a Cycles fogja vissza egy csöppet a pompát, mert ebben a dalban a sötétség végleg felülkerekedik az ünnepélyes íven. Közvetlenül utána az Overlord ultrafülbemászó refrénje helyre teszi a dolgokat. A barokk kor klasszikusainak öröksége leginkább az album záró szakaszában, az utolsó két dalban, a Burnben és az azt követő The Book Of Kellsben jut kifejezésre. Különösen ez utóbbi „miniszvit” – hozzáadott vonóshangszereléssel és szubtilis énekes felvezetéssel – idézi fel a zenekar olyan klasszikus darabjait, mint például a The Moors („The Age Of Mastery”) vagy a „Thane To The Throne” (2000) album nyugodtabb pillanatai, és a lemez végén atmoszférikus csúcspontra juttatja az egészet. Az album ismét Floridában, a Morrisound stúdióban készült, így megőrzi a korábbi lemezek hagyományos hangzásvilágát: egyenesen üt, és tökösen rúg. Ez azt jelenti, hogy power metal-mércével mérve összehasonlíthatatlanul égetőbb, kézzelfoghatóbb és magabiztosabb, ha a „The Scourge Of Light” produkcióját összevetjük a Jag Panzer európai kortársaiéval (igen, rátok mutatok, Helloween!).
A „The Scourge Of The Light” tehát szemernyit sem veszített a klasszikus Jag Panzer-féle kifejezőerőből! Egy nagy szívű zenekar becsületes búcsúkiáltásának dokumentuma, amely zenei mondanivalója tolmácsolásában – az igazságtalan mellőzöttség átka ellenére – működése végéig hű és odaadó maradt a saját szívéhez. A „The Scourge Of The Light” a Jag Panzer nagyságának záródokumentuma – ahogy a Judas Priest mondaná: „One Shot At Glory”. Reméljük, hogy a zenekar „nyugdíjba vonulása” csupán egy hosszabb szünetet jelent!
szerző: Aleš Podbrežnik
értékelés: 9.0 / 10
Dallista:
01. Condemned To Fight
02. The Setting Of The Sun
03. Bringing On The End
04. Call To Arms
05. Cycles
06. Overlord
07. Let It Out
08. Union
09. Burn
10. The Book Of Kells
Felállás:
Harry Conklin – ének
Mark Briody – gitár
Christian Lasegue – gitár
John Tetley – basszusgitár
Rikard Stjernquist – dob
