Önkiadás
Megjelenés dátuma: 2018. december 15.
Producer: Matej Pečaver
Az album hossza: 33.42 perc
Műfaj: Alternative Rock / Punk Rock
Az Extaza szlovén punk rockerekből álló, pontosabban triós formáció, amely már a kilencvenes évek elején megalakult, de egészen 2018 decemberének közepéig nem sikerült elcsípnie a megfelelő csillagállást ahhoz, hogy valaha is letegyen az asztalra egy stúdiós debütalbumot. Nos, végre itt van az „Alkimija”.
A srácok mintha egy „másik bolygóról” jöttek volna. Ha nem is arról, akkor legalábbis egy másik korból. Beültek az időgépbe, és jó 25 évet ugrottak előre a jelenbe. Ezt azonnal megérzed. Az Extaza egyszerű dalokat csinál, amelyek a punk rock alapvonalai felé húznak: nem hiányzik belőlük a vidám hangvételű énekstílus, sem a költészet, és érezhető bennük az a party time-os kacérkodás, amelyet a Green Day-féle vigyorgós lazaság térhódítása (szinte bizarr könnyedséggel) teljesen magáévá tett. Ugyanakkor az Extaza hordozza azt a vidám, felhőtlen rezgést is, amelyet réges-régen, a brit szigetek „destruktív” punk kortársaival ellentétben az amerikai The Ramones kezdett bevezetni a rock’n’rollba. Ezért nem meglepő a szent egyszerűség háromakkordos harmóniamenetek használata, amelyek gyakran a dúr skálák biztonságos menedékében bontakoznak ki.
Vagyis az Extaza nem kínál nehéz zenei filozófiát vagy vallomásos forradalmat a dalszerzésben, ami egyúttal azt is jelenti, hogy nagyon rosszul viseli bármiféle komponálásbeli bonyolítást. A gitárok viszont a riffekben kifejezetten élesek, durvák, a produkcióban pedig határozottan előre tolták őket, ami arra utal, hogy valamikor metált is hallgattak, sőt játszottak a garázsban – pontosabban old school thrash metalt.
Az „Alkimija” egy önálló album, saját kis történet. Az előnye – annak ellenére, hogy nagyon kiszámítható és nem kell hozzá nagy fejtörés – éppen az, hogy generációs értelemben elveszett időben és térben, vagyis hogy a megjelenése több mint két évtizedet késett a színtérhez képest. Hogy a iránytű tűje merre mutat a mondanivaló terén, azért érdemes kapaszkodni néhány összehasonlításba. Hirtelen, fejből mondva: az egész inkább a régi Big Fot Mama vagy a „ringatózó” Lovšin és Sokoli hallgatóinak lehet szimpatikus, mint bármi másnak, ami később, az ezredforduló utáni időszakban jelent meg a szlovén rocktérképen punk előjellel.
Zeneileg az Extaza ma kissé archaikusan hat, bár a „múzeumi mondanivaló-berögzöttség” felszíne fölött a keményen túlpörgetett, fogazott és felcsavart hangzású gitár tartja őket, amellyel a puszta egyszerűséget kompenzálják, hiszen néhány dal a közvetlen attitűd keresése közben időnként szinte gyerekesnek, ha nem egyenesen naivnak hat. Mindezt persze a szlovén rock mai fejlettségi szintjének prizmáján keresztül nézve. Az album érdekesebb darabja a V tvojih očeh című polka-punk induló, amely a közepén egy kicsit lelassítja az album tempóját, kellemes (végletekig minimalista) gitárdíszítésekkel, amelyek azonban nem lépik túl például a The Drinkers egyszerűségét.
Rövid, velős és egyenesen a célba! Nagyon laza, könnyed rockalbum. Az „Alkimija” azt tükrözi, hogy a zenekar teljesen természetes úton fejlődött, bújócskák nélkül, és nem álltak mögötte jó nagybácsik, akik a háttérből cukorkákkal kényeztették és támogatták volna a csapatot. Ennek a triónak mindenért mindig egyedül kellett megküzdenie. Minden célért, és végül ezért az albumért is. Itt nincs semmi sminkelés, csak a tiszta őszinteség. Mindenképp olyan zenekar, amely teljes adaggal ráz meg, amikor találkozol velük a színpadon, és amely hál’ istennek végre letette az asztalra a stúdiós debütálbumát. Az „old school” hozzáállásával ez a mai időkben legalábbis bájos nosztalgiaként hat, még ha karakterében nem is tud meglepni. Túlnyomórészt vidám, optimista természetével bármelyik hallgatót szórakoztatja olyankor is, amikor a hétköznapokban nem megy minden a terv szerint. Üdv az élők között, srácok!
szerző: Aleš Podbrežnik
pontszám: 7.5 / 10
Számok:
1. Do roba neba
2. Naša pista je lajf
3. Ta cvet
4. Moja si ti
5. V tvojih očeh
6. Minutes Away
7. Alkimisti
8. V ritmu sanj
9. Hvala ti
10. Zen moment
Felállás:
Dani Polajnar – ének, gitár
Martin Valič – basszusgitár, vokál
Aleš Korošec – dob
Közreműködő zenészek
Andrej Zevnik – gitár az 1., 4., 5. és 8. számon
Žiga Kožar – dob az 5. számon
Kaja Polajnar – vokál a 10. számon
