Szerző: Urban Bolta
Fotók: Nina Grad
Helyszín: Hala Tivoli, Ljubljana
A koncert dátuma: 2013. február 8.
Látogatók száma: 4500
Jegyár: 39€
Tavaly november végén futótűzként terjedt a hír: Szlovéniába jön Slash! A legendás gitárost egyesek minden idők egyik legnagyobb rockgitárosának tartják, mások szerint csak jó gitáros, akit nehéz a legnagyobbakkal egy lapon említeni. A vélemények mindig ütközni fognak, egy dolog azonban biztos: hírhedt sztárról van szó, aki göndör fürtjeivel, arra lecsapott kalapjával, napszemüvegével és persze a kezében tartott gitárral rengeteg zenerajongót vezetett be a rock’n’roll világába, Axl Rose-zal együtt pedig a hard rock történetének egyik legellentmondásosabb históriáját is megírta.
Slash a tavalyi sikeres turné után érkezett hozzánk: nyáron Ozzy Osbourne-nal, Geezer Butlerrel és számos más sztárral együtt beutazta Európát, közben pedig kiadta második szólóalbumát is „Apocalyptic Love” címmel, amelyet azóta is megszállottan népszerűsít koncerteken szerte a világon. Nyár végén a kenguruk földjén vendégeskedett, visszatért az amerikai színpadokra is, aztán megérkezett az új év, és vele a visszatérés az Öreg Kontinensre. Itt először néhány koncertet adott Kelet-Európában, majd éppen a mi legnagyobb kulturális ünnepünkön, hét év után ismét a szlovén fővárosba látogatott. A Križanke, ahol Slash 2005-ben a Velvet Revolverrel játszott, ezúttal a Hala Tivoli kisebbik csarnokának adta át a helyét.
A megfagyott közönséget a szlovén rockerek, a Tide kezdték melegíteni, akik az Iron Maiden és az Uriah Heep után immár harmadszor kapták meg a megtisztelő feladatot, hogy egy nagy külföldi zenekar előtt lépjenek fel. A Tide ismételt kiválasztása Szlovéniában elég sok forró vért kavart, de profi működésük minden szinten könnyedén lesöpri az állandó koncertlátogatók jogos nemtetszését. Szlovéniában egyszerűen csak maroknyi teljesen profi hozzáállású zenekar van, ezért ezek (akarják, nem akarják) nagyon gyorsan váltogatják egymást a rangos eseményeken. De inkább koncentráljunk magára a fellépésre! A félórás találkozón a Tide a pályafutásuk ízléses keresztmetszetét mutatta be, érthető módon a legfrissebb, „No. 4” című kiadványra helyezve a hangsúlyt. A négyes az ütős, szinte már arrogáns színpadi esszenciájára épít, amely kitartó és kemény természetű, a feladatok pedig egyenletesen oszlanak el mind a négy tag között. Kevin Koradin, az énekes sajnos túl kevéssé kapott teret a hangképben, így a közönség soraiból nem lehetett jól hallani, de a nehéz akusztikai viszonyok a Hala Tivoli régi, ismert sebei. A zenekar ennek ellenére kompromisszumok nélkül haladt a kijelölt úton, és világosan megmutatta, hogy a szlovén alter rockszíntér trónját nem hiába foglalják el!
A csarnok eközben teljesen megtelt, így remek díszletet adott Slashnek és társaságának, akik a következő két órában az aktuális album, az „Apocalyptic Love” hatalmas kifeszített molinója alatt kényeztették a teltházas, többnyire fiatalabb generációhoz tartozó rock’n’roll-rajongókból álló közönséget.
A Halo nyitódal után jött az idő a vad éjszakai vonatozásra, vagyis a Nighttrain című számra, amelynek alatt minden fék kiengedett a közönség és a zenekar között. Lehet, hogy páran azt hitték, nosztalgiaest lesz az egykor legsikeresebb zenekarok egyike, a Guns N’ Roses emlékére, de Slash karrierje a hírhedt együttesből való kiválása után sem halt el, így az évek alatt már rengeteg anyag gyűlt össze, amelyet Ljubljanában sikeresen be is mutatott, érthető módon mindkét szólóalbumra helyezve a hangsúlyt.
Az est felfedezettje mindenképpen Myles Kennedy volt! A fickó már több mint két évtizede aktív a zenei vizeken, a nagy színtérre azonban csak néhány éve lépett ki az Alter Bridge sikerével, még egy lépéssel előrébb pedig akkor jutott, amikor csatlakozott Slash szólóprojektjéhez, és a jobbkezévé vált. Tavaly a belgiumi Graspopon, ahol először találkoztam Kennedyvel és a kísérőzenekarral, a „Zarotniki”-val, Kennedynek nem sikerült teljesen megmozgatnia a fesztiváltömeget, most a Tivoliban viszont teljesen más volt a kép! A közönség követte a színpadi játékát, és gyakran felemelt kézzel varázsolt lélegzetelállító hangulatot, ami a zenészeknek láthatóan jólesett. Slash énekese nem túl karizmatikus, annál magabiztosabb viszont az énekes feladatok teljesítésében. Hangi teljesítménye rendkívüli alkalmazkodóképességre épült, ami főleg a G’N’R-feldolgozásoknál tűnt fel: a színében kissé közel került Axl Rose-hoz, mégis megőrizte a szükséges csipetnyi saját kifejezésmódját és temperamentumát.
Slash az idő nagy részét a színpad jobb oldalán töltötte. Nyugodt volt, az arcát csillogó napszemüveg takarta, és elrejtette a hangulati grimaszokat. A koncert csúcspontjai a szólói voltak, amelyek szerencsére dacoltak a tivoli csarnok akusztikájával, és a tömeg lelkesedésére teljes erővel szóltak! Egészen más volt a helyzet a ritmusszekció hangzásával, főleg a koncert első felében, mert a dobok és a basszus hangja nem találta meg az optimális helyét az összképben, ezért a hangszórókból helyenként kifejezetten zavaróan zörgött a hang. Ebből a szempontból a Civil War bevezetője igazi kis csőd volt. Bár első pillantásra hűvös, mint a veréb, Slash végig éberen figyelte és irányította a koncert menetét. Riffretorikájának mesterségét sikeresen megmutatta a No More Heroes introjában, de egyébként is a gitár nyakán futó ujjaival folyamatosan magára vonzotta a reflektorok fényét. A pörgős Doctor Alibi című számban Todd Kerns basszusgitáros énekesként állt ki sikeresen, és így legalább egy pillanatra kilépett a koncert első két neve, Slash és Myles Kennedy árnyékából.
Slash szokásához híven nagyon visszafogott volt, így csak a koncert végén szólt először a teli csarnokhoz, és néhány köszönő szóval még tovább szította a már úgyis forró hangulatot. A koncert végén, a kétórás műsor zárásaként felcsendülő örökzöld G’N’R-klasszikusok, a Sweet Child O’ Mine, a Welcome to the Jungle és a Paradise City a reakciók alapján (ahogy várható volt) az este legdiadalmasabb pillanatai voltak. Bár Slash másfél évtizede igyekszik kitörni a hírhedt Guns N’ Roses árnyékából, éppen a régi dalok játszása tölti még mindig a pénztárcáját, ezért teljesen érthető, hogy kompromisszumként a setlist harmadát ezek teszik ki. Két frissen kiadott szólóalbummal a háta mögött a zenész kreatívan még mindig inspirált, de sajnos a közönség ezt nem képes felismerni: egyszerűen figyelmen kívül hagyja az összes egykori G’N’R utáni projektjét, és csak a Guns N’ Roses nagy slágerein lubickol, ezért Slash egyfajta ördögi körbe szorult a régi nagy siker miatt, amely sosem engedi ki a Guns N’ Roses-örökség karmaiból, akár akarja, akár nem. Erre bizonyíték volt a teltházas tivoli koncert is.
Setlista
1. Halo
2. Nightrain
3. Ghost
4. Standing in the Sun
5. Back From Cali
6. Nothing to Say
7. Serial Killer
8. Civil War
9. Not for Me
10. Doctor Alibi
11. Watch This
12. Bad Rain
13. Rocket Queen
14. No More Heroes
15. Starlight
16. Anastasia
17. You’re a Lie
18. Sweet Child O’ Mine
19. Slither
—————
20. Welcome to the Jungle
21. Paradise City
Képgaléria
