Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Ljubljana / Lutkovno gledališče Ljubljana (Oder pod zvezdami) / Szlovénia
A koncert dátuma: 2012. 11. 24.
Látogatók száma: 180
Jegyár: 10,00€
A kortárs szerzői és etno zenét felvonultató Godi Bodi fesztivál már az ötödik éve színesíti Szlovénia koncertkínálatát. Megszoktuk, hogy tavasszal, április második dekádjában jön el. Idén viszont született egy fiatalabb ikertestvére, vagyis egy őszi kiadása. Ez a program tekintetében jóval rövidebb, de semmivel sem kevésbé édes.
Az Oder pod zvezdami kiváló akusztikai adottságai miatt kifejezetten olyan előadásokra termett, ahol a főszerep a letisztult, organikusan csengő kíséreté, a vokál pedig a zenei tartalmat és a költészetet közvetíti a középpontból, miközben az érzelmeknek teljes mélységükben ki kell bontakozniuk.
Elsőként, este nyolc után egy kicsivel Rudi Bučar lépett színpadra. Ez a fickó hatalmas vokális karizmával bír, amellyel a hallgatók szívéhez vezető minden korlátot lebont, és idén adta ki harmadik stúdióalbumát „Rudi Bučar & Istrabend” címmel. Az előző két lemez, a „Kapot” (2004) és a „Kambiament” (2007) logikus folytatásáról van szó. Bár az új lemezen Rudi mellett négy kísérőzenész teljesít szolgálatot, ezen az estén mindössze két segítővel állt a színpadon: a Celinka kiadó és a Godi Bodi fesztivál „Atom in mama” párosával, vagyis Janez Dovčcsal harmonikán és Goran Krmaccal tubán.
Rudi pajkos fickó, igazi isztriai „nemes”, aki ősei isztriai gyökereivel olyan tüzesen és meggyőzően érintkezik, hogy hallgatójának nem nehéz maga elé képzelnie a sótól és a bórától barázdált, ráncos, mégis nemes „terra rose” képét. A tengermellék vidám, könnyed gondtalanságával vágta ki a trubadúr az új album dalainak zömét. Pedig a koncertet az (J)one dvi naranče-vel nyitotta (a „Kambiament” albumról), mégis éppen ez az a szám, amelyben színesen átmelegítette a hangját – a középső részben ugyanis valódi női falsettóba csapott át, olyan érzést keltve, mintha a színpad mögött vendég énekesnő bújna meg –, és ez kiváló kiindulópont volt Bučar zenei prédikációjának lényegéhez. Bučar ravasz előadó. Rendkívül érzéki, beleélő. Tud gúnyos, sőt rámenős vagy közömbös is lenni, ha átadja magát a temperamentumának, ahogy az egy mediterrán származású embertől kijár. Nehezen találtok jobb példákat, mint amilyeneket az új Wana je lbezn, a Mama Piero me poca, vagy a végén a Vstala Primorska és az O, Bella Ciao! hagyományos népi dalfüzére kínál. A következő pillanatban viszont az isztriai melosszal és hiteles isztriai nyelvjárással átitatott dalok kívánt hangulatát simogatóan nyugodt tájképpé oldja, ahol különösen a meleg vokális érzékenysége kerül előtérbe. Rudi érzékien vibráló szentimentje teljes erővel kamatozik az Edina című törékeny dalban, valamint a Še malo című blues-számban, ez utóbbi igazi erogén fülmasszázs, és persze egyik sem hiányozhatott a repertoárból.
A szórakoztató művész a dalok közben is megmutatta találékonyságát: anekdotákkal kedveskedett a jelenlévőknek, amelyek rengeteg nevetést csaltak ki a közönségből. Különösen Anika Horvatot ugratta egy kicsit a Samo ti előtt, amelyet Rudi Bučar Anikának írt, és amellyel 2009-ben megnyerte a Slovenska popevkát. A fellépést Ksenija Benedetti (ex-Pleksus Solaris) vendégszerepeltetésével is megfűszerezte, akit egyébként a szlovén protokoll vezetőjeként ismerhetünk, és aki a Noč uničuje című dalhoz leült a Nord billentyűk mögé, hatékonyan segítve életre kelteni a számot, amely még a Rudi and the Cool Vibes projekthez született. Ezt a színes, szikrázó, főleg pedig nagy szívet igénylő fellépést a zenész még egy lágy dallal zárta. A Naj traja című számról van szó, amellyel Rudi 2011-ben nyerte meg a Slovenska popevkát. Erre az alkalomra színpadra hívta Eva Hrent, és a duett két érzékeny, egymást teljesen kiegészítő vokális kontraszt jól érezhető kémiai kötését hozta létre. Reméljük, hogy a jövőben egy ilyen színpadi találkozásból egy közös szerzői gyöngyszem is megszületik.
Eva Hren elhozta a Sladcore kísérőzenekarát, igaz, gitáros nélkül. A billentyűk mögé a Nula Kelvina lucid felállásának „nyelvi doktora”, Marko Boh ült, a dobok mögé az univerzális Blaž Grm, a basszusgitárt és a nagybőgőt pedig Klemen Krajc „hámozta”. Az aranyzsmenyét az aranzsmánokhoz alkalmi szólóbetétekkel Igor Matkovič akadémiai jazzista trombitán, valamint a harmonikás Janez Dovč adta.
Akárcsak korábban Rudi Bučar, Eva Hren is már pusztán a vokális interpretációjával kitöltötte a színpadról áradó vibráció nagy részét. A hang rendkívül fertőző színe – az érzéki soul-jártasság – mellett főként az énekes kivételes karizmája fog meg, amellyel azonnal elvarázsolta a jelenlévők szívét.
Eva a „SLO” (2009) és az „Etnosoul” (2012) lemezek repertoárját mutatta be, utóbbira helyezve a hangsúlyt, amely egyben az aktuális, idei kiadása is. Az „Etnosoul” album így az Eva Hren & Sladcore fellépésével, a Godi Bodi őszi kiadásának keretében élte meg első ljubljanai színpadi bemutatóját. A szlovén régi iskola hagyományos népdalai, amelyeket a cserkészek és az anyukák énekelnek, és amelyekre a különféle rádiófrekvenciákon szóló adások is rendszeresen emlékeztetnek minket, a Sladcore átdolgozásában új művészi megvilágítást kaptak, amely rendkívül különleges, vonzó és meggyőző. Kiváló a színpadi jazztársaság összjátéka: egymásnak passzolgatják a kísérleti szólóőrültségek kilengéseit, és e dalok egyébként triviális, őseredeti meloszához hozzáteszik a kiszámíthatatlan alakulás elemét. Vagyis új kifejezésbeli minőséget.
Szóval szórakoztató és dinamikus előadás, ahol a zenészek a szlovén népi melosz hagyománya és a jazzes „szabad hajózás” hídján új zenei dimenziót nyitva teljesen meggyőztek. A koncert legvégén ezekben az érzésekben „az i-re a pontot” az este során már kipróbált és rendkívül hatásos kombináció, Eva Hren és Rudi Bučar vokális duettje tette fel. Az „Etnosoul” új lemez dalainak zöme közé Eva és társasága az „SLO” albumról is beiktatott számokat, ahol különösen a Lisička je prav zvita zver tűnt ki (Eva vokálja és Klemen Krajc nagybőgőkísérete között pajkos minimalista kontraszt), majd a Po jezeru, a Dekle je po vodo šlo (duettben Rudi Bučarral), különösen a lágy Mamica je kakor zarja, és a záró crescendóban az Oblaki so rdeči (ismét duettben Rudi Bučarral).
Így zárult le az első őszi Godi Bodi fesztivál, amelyről reméljük, hogy a jövőben a szlovén főváros koncertkínálatának állandó őszi fixpontja lesz! Ez a fesztivál ugyanis hozzájárul a dalszerző-előadók, valamint az összes kísérleti zenei változat szoros összekapcsolódásához, amelyek kínálatukban egyesítik a világ etno zenéjének, a jazznek és a bluesnak a színpompás szenvedélyét, művészi mondanivalójukban pedig mindenekelőtt a szlovén népzene hagyományának hiteles, természetes kontrasztjaiból merítenek. Különc, kihívó és avantgárd szellemben.
Setlist
RUDI BUČAR & ISTRABEND:
1. (J)one dvi naranče
2. Edina
3. Wana je lbezn
4. Draga
5. Mama Piero me toc
6. Noč uničuje
7. Trajna
8. Še malo
9. Dajte, dajte
10. Naj traja
11. Slon
12. Drugačna
13. Samo ti
—ráadás—
14. Vstala Primorska / O, Bella Ciao
Képgaléria
