„A szén a kenyér!” (2012)

Arhiv Arhiv Utoljára módosítva: 11. június 2026

Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik

Helyszín: Velenje / Muzej premogovništva Slovenije / Szlovénia
A koncert dátuma: 2012. 10. 19.
Látogatók száma: 200
Jegyár: 35,00€ / 45,00€

A Muzej premogovništva Slovenije föld alatti részét ismét megnyitották: az új állapotában felújított, megerősített és kibővített szakaszt. Egy egykori bányavágatban, amely a korszerűsítés része volt, és ma már túrákon látogatható, erre az alkalomra valami különlegessel rukkoltak elő. Rögtönzött termet építettek fából készült színpaddal, függönyökkel vették körül, és néhány szerény kis lámpával világították meg. Koncert lesz. És nem is akármilyen. Amint kiderült, ki lép fel, a jegyek rohamosan fogytak az árusítási helyeken. A végén az is kiderült, hogy a szervezők még egy harmadik előadást is műsorra tűztek, sőt felmerült az ötlet, hogy szombatra, 2012. 10. 20-ra is kitűzzenek koncerteket. A név? Laibach! Egy név, amely ebben a közegben mindent elmond. A bánya a Laibach bölcsője: Trbovlje, 1980. Őrült kombináció. 200 ember zsúfolódott egymás mellé a vágat mentén két sorban felállított padokon. Szóval! Egy több mint 120 éves liften ereszkedsz le 200 méterrel a föld felszíne alatt, végigsétálsz a bánya legrégebbi aknáján egészen a „Ligi”-ig – az akna azon részéig, amely a šalekyi bányászat kabalafigurájáról kapta a nevét. Itt található az akusztikus tér is, ahol a színpad állt.

Az érdeklődés tehát kivételes volt. A magasra csavart árak ellenére – elővételben is jó 35,00 € volt a jegy – a szervezőnek még egy harmadik koncertet is be kellett iktatnia, amely este fél tizenegykor kezdődött. A Laibach tehát egyetlen nap alatt három koncertet adott. Mindegyik előadás 35 percig tartott, ami a végösszegben egy klasszikus koncertspektákulum hosszát adja ki.

Erre az eseményre a Laibach egy különleges felállásban öltött testet. A felét a két alapító tag adta, akik együtt követték el az eredendő bűnt: Dejan Knez (basszusgitár, ének) és Ivan (Jani) Novak (programozás, vetítések, billentyűk, ének), valamint a zenekar újabb verziójának két tagja, Sašo Vollmaier (billentyűk, programozás) és Dejan Jamnik (billentyűk, programozás).

A „Kohle ist Brot” (A szén a kenyér) című fellépésen a Laibach egyenesen a kezdetek bölcsőjébe repített vissza minket, hiszen nem merülhet feledésbe a legendás 1982-es ljubljanai fellépés a Križanke színpadán, a Novi Rock fesztiválon (mellesleg a közönség soraiban ott volt az is, aki a zenekar első lépéseit segítette, a „Š.K.U.C. Ropotov” legendás alakja, Igor Vidmar). A fiúk a koncertet az említett fellépést összefoglaló »Ljubljana – Zagreb Beograd« koncertalbum nyitó triójával indították: Unsere Gescichte, Rdeči molk és Siemens. Csaknem negyedórás pszichedelikus-indusztriális thriller volt ez, amelyben a kvartett hátborzongató hangrétegeket halmozott egymásra, a tökéletes diszharmóniáig feltöltve, ami a »felkészületleneknek« komoly fájdalmat, »fül-agyi vérzést« is okozhat. Ezek olykor közös hangzássá olvadtak, többnyire azonban mind a maga irányába sugárzott. Igazi retro hangkáosz, az indusztriális punk avantgárd provokatív himnusza a rég elmúlt időkből, amelyet ma a Laibach-művészet kultikus részeként ismernek el, egykor viszont az ellenállás intellektuális megjelenítésének fogaskereke volt, amely az akkori rendszeren belül rengeteg kényes helyzetbe, sőt az országból való kiutasításig jutott. Az Akarat diadalát a Smrt za smrt követi (mindkettő a »Rekapitualcija 1980-1984« albumról való), amelyben Knez először mutatta meg, minek áll a színpadon a mikrofon is. A Laibach egész megjelenése mellett ezúttal hosszú idő után Knez »fatuskója«, azaz a basszusgitárja is hozzájárult a kultusz újjászületésének érzéséhez.

Megmerevedett gép, amely irgalmatlanul csapkod és rombol. A kvartett arca mimika nélküli, ebben a közegben unalmas, mint egy esős vasárnap, a Laibach-művészet szempontjából viszont a gyilkos, fémesen hideg gonoszság dübörgő menetelésének nélkülözhetetlen része. A Boji és a Mi kujemo bodočnost (»Laibach«, 1985) alatt Novak megfogja a megafont, amely felerősíti Dejan Knez diktáló idézeteinek halotti igéit; ezek az önismétlésben tömeghipnózisként hatnak, parodizálják azt, amivel a totalitárius rendszerek „szeretett vezetői” egykor a nép engedelmességét kicsikarták. Mindez tovább »süllyedt« az eredeti zenei arculat egyedülálló, kaotikusan provokatív, zenei kicsapongásként megjelenő alakjába! Harmincöt perc látványosság, a klasszikus Laibach-show vizualizációjával alátámasztva, a zenekar születésének idejéhez kötődő, híres videóvetítéssel. Ez a hagyomány sok értelmes párhuzamot őriz ma is az üzenetében és kifejezésmódjában. A kérdés viszont az, hogy a Laibach művészi víziójában ma még meri-e magát ennyire provokatívnak és kihívónak mutatni a jelenlegi államapparátussal szemben, és egy új paródiával, kifinomult módon magasra emelni a középső ujját. Inspirációt ehhez a mai időkben tényleg nem lenne nehéz találni. De ez már egy másik történet. 35 perc. Mintha soha nem lettek volna. Az egyedülálló Laibach-világ ismét tökéletesen működött. Egyedülállóan és megismételhetetlenül. Az eseményt különleges élő internetes közvetítés is kísérte!

A Laibach-koncertek mellett a nap más szertartásokat is tartogatott a programban. A múzeum föld alatti részét hivatalosan úgy nyitották meg, hogy a Premogovnik Velenje igazgatóságának elnöke átadta a Laibachnak a Szent Borbála-szobrocskát. A múzeum felső, vagyis föld feletti termeiben szeptember óta nyitva van a »Laibach Kunst – Glűck auf« kiállítás is, amely 2012. november 18-ig látható a Muzej premogovništva Slovenije épületében. A kiállítást a Laibachról készült különleges dokumentumfilm egészíti ki. A kiállítás megnyitóját a »Ligi«-ben a Premogovnik Velenje fúvószenekarának fellépése is kísérte, amely erre az alkalomra a saját értelmezésében újraaranzsálta a Laibach dalait, mégpedig a zenekar pályájának középső és későbbi szakaszából a legismertebbeket, és 2012. 10. 19-én külön fellépést adott a bánya külső részén.

Változatos és egyedülálló nap volt tehát a Premogovnik Velenje és a Muzej premogovništva Slovenije történetében, és reméljük, hogy a létesítmény a jövőben is hasonló megemlékezések színhelye marad a Laibach egyedülálló zenei esszenciájával karöltve.