Flogging Molly megkorbácsolták a Kino Šiškát (2012)

Arhiv Arhiv Utoljára módosítva: 11. június 2026

Helyszín: Kino Šiška / Ljubljana / Szlovénia
A koncert dátuma: 2012. 09. 03.
Látogatók száma: 650
Jegyár: 27,00 EUR

Idén nyáron a ljubljanai Kino Šiška igazi zöld újjászületést él át. Sőt, úgy tűnik, az ír származású, forrófejű zenészek mekkájává válik, akik amellett, hogy a hangszerek széles palettáján játszanak, mindig emlékezetes mulatságot is csapnak. Miután júniusban a bostoni Dropkick Murphys alaposan megrázta, most az ő kollégáik estek neki az amerikai nyugati partról, pontosabban Kaliforniából. A Flogging Molly a hétfő esti fülledtséghez még néhány konkrét fokot hozzátett, és gondoskodott róla, hogy a fejünk még jó ideig ne hűljön le. Ismét (!) igazi ünneplős buli tanúi voltunk, pont olyané, amilyen az ír módra elszabadult punk–rock népnek dukál!

A Dublinban született Dave King, a zenekar fő motorja (zenei pályafutását egyébként a heavy metal Fastwayben kezdte) a Flogging Molly név alatt érdekes társaságot hozott össze kiváló, és (hogy nagyon finoman fogalmazzak) átkozottul strapabíró zenészekből: Dennis Casey (gitár), Matthew Hensley (harmonika), Nathen Maxwell (basszusgitár), Bridget Regan (hegedű, tin whistle), Robert Schmidt (mandolin, bendzsó) és George Schwindt (dob, ütőhangszerek). A nevet egyszerűen a Molly Malone’s nevű kocsmáról „ragasztották magukra”, ahol annak idején minden hétfőn olyan fáradhatatlanul nyomták, hogy minden alkalommal úgy érezték, szó szerint megkorbácsolták (flogging) a lokált.

Sok hasonlóság fedezhető fel a The Pogues, a Dropkick Murphys és a Flogging Molly zenéjében. Mindhárom banda ihletét és zenei kifejezésmódjának fő jegyeit nagyrészt a hagyományos ír zenéből meríti, de mindegyik kicsit a maga képére formálja. Míg a The Pogues-ról elmondható, hogy punk előadásmódjában a legőszintébben kötődik az ír hagyományokhoz, a Dropkick Murphys és a Flogging Molly ehhez még hozzátett valamit. Főleg az utóbbiaknál érezni több rockos ízt, ami nagyban Dennis Casey érdeme, aki kiválóan bánik az elektromos gitárral, de a „korai rockerkorszaka” alapján Dave Kingnek is biztosan volt némi beleszólása.

Előzenekar nélkül a Flogging Molly most este fél tízkor, szinte pontosan kezdte meg a korbácsolást. Már az első taktusok – a kivételesen jó hangulatú frontember és gitáros, Dave King (időnként a bodhránt is a kezébe veszi) jóvoltából is – mozgásba lendítették a közönséget: ugrálás, tülekedés, szóval mulatozás kezdődött, ahogy egy ilyen koncerthez illik. Hamarosan persze jelentőségteljesen felemelte jobb keze középső ujját, ezzel szemléletesen megmutatta, de a szavak mögé sem rejtőzve el is mondta, mit gondol a kapitalizmusról, a kizsákmányolásról és a rendszerről, amelyben a kisembernek minden nap túl kell élnie. Elsőre tényleg úgy tűnhet, hogy ebben a műfajban nincs különösebb mélység, de a lázadás, amelyet évekkel ezelőtt a punkmozgalom indított el, kétségtelenül éppen a Flogging Molly dalszövegeiben talált folytatásra. A rendszer és a társadalom bírálata, amely az emberi élet igazi értékeit fogyasztói szemlélettel, kapzsisággal és hatalomvággyal váltja fel, ma aktuálisabb, mint valaha. A színpad előtt álló közönség persze könnyen megértette ezt, és azonosult a dalok üzenetével, amelyeket szinte szünet nélkül, egymás után sorakoztattak fel. A Flogging Molly élőben rendkívül energikus csapat, ritkán vesz egy pillanatot, hogy lassítson a tempón. A stúdióalbumok balladásabb számait is vakmerően, gyorsan és ütősen játsszák élőben. Mind a stúdióalbumokról hallottunk dalokat, a legnagyobb hangsúly a Swagger (2000), a Drunken Lullabies (2002) és a Speed of Darkness (2011) lemezeken volt. Érdekes keveréke volt ez egy Best Of műsornak, amihez egy Dylan-feldolgozást, a The Times They Are A-Changin’-t is hozzátették. A színpadon felvonultatott rengeteg hangszer mellett úgy tűnik, mindegyik megtalálja a helyét. Semmi sem sok, és semmi sem hiányzik. A hangszerek uralása a közben folyó fáradhatatlan tornagyakorlat mellett igazán lenyűgöző, szinte elállítja az ember lélegzetét. Ezek a zenészek kiválóak, rutinosan, hiba nélkül lenyomják az egész setlistet, a fáradtság legkisebb jele nélkül, és ami a legfontosabb, közben mérhetetlenül élvezik is.

Nyilván nem kell külön hangsúlyozni, hogy most is jó néhány pohár sör repült a levegőbe, és kétségtelenül bőven akadt dolguk a takarítóknak a rendezvény után. Akadt néhány reményteljes stage diver is, akiknek nagy örömünkre sikerült jó pár remek színpadi beugrást összehozniuk. Mindezt annak ellenére, hogy a biztonságiak minden erejükkel igyekeztek ezt megakadályozni. Hát, lehet, hogy valaki elfelejtette megtanítani nekik, hogy az ilyen csínytevések teljesen ártalmatlanok, és egy ilyen koncertes mulatozásnak elengedhetetlen részei.

A ráadásban sorra került a The Worst Day Since Yesterday is, az egyik első slágerük, amely a Brad Pitt és Angelina Jolie főszereplésével készült Mr. & Mrs. Smith című filmben is helyet kapott. Ezt két további sláger követte, a Salty Dog és a Float. Reméltük ugyan, hogy a jó öreg Irish Rovert is eljátsszák nekünk, de sajnos nem jött el a pillanat. Nem baj, így is több mint elégedettek voltunk azzal, amit kaptunk.

Egy órán és háromnegyed órán keresztül könnyedén megfeledkeztünk a hétköznapi élet minden komorságáról és gondjáról. Kiadtuk magunkból a lelkünket, és kiengedtük azt a haragot és dühöt, amely napról napra gyűlik bennünk. Találhattunk volna jobb útravalót a visszatéréshez az életbe, mint az a jó öreg dal a Monty Pythontól – Always Look On the Bright Side of Life? Ezzel a felvétellel zárja ugyanis a Flogging Molly a korbácsolást: a remekül elvégzett munka után a színpadon még egy kicsit mulatnak a taktusokra, és néhány sört szétosztanak a legfanatikusabb rajongók között. Egyúttal azt üzenik nekünk: az élet olykor tényleg egy nagy szar, de fel a fejjel, megyünk tovább! A következő korbácsolásig.

Setlist

1. The Wrong Company
2. The Likes of You Again
3. Swagger
4. Speed of Darkness
5. Revolution
6. Life in A Tenament Square
7. Whistles the Wind
8. Saints and Sinners
9. Drunken Lulabies
10. Requiem for a Dying Song
11. The Power’s Out
12. The Son Never Shines (on Closed Doors)
13. A Prayer For Me in Silence
14. Times They Are A-Changing (cover Bob Dylan)
15. Black Friday Rule
16. Oliver Boy (All of the Boys)
17. Rebels of the Sacret Heart
18. Devils Dance Floor
19. If I Ever Leave This World Alive
20. What’s Left of the Flag
21. The Seven Deadly Sins