Helyszín: Ljubljana / Ljubljanski grad / Szlovénia
A koncert dátuma: 2012. 06. 06.
Látogatók száma: 250
Jegyár: 12,00€ (elővételben) / 15,00€ (a koncert napján)
Szerdán, június 6-án az amerikai indie-rock zenekar, a The War On Drugs muzsikája világította be és símogatta végig a Ljubljanski gradot. A zenekart Adam Granduciel frontember és Kurt Vile alapította, utóbbi 2008-ban nagy visszhangot keltő szólókarrierbe kezdett. A számos tagcsere után ma Granduciel mellett David Hartley basszusgitáros, Steven Urgo dobos és Robbie Bennett billentyűs alkotja a bandát. Zenéjüket a legkönnyebb úgy leírni, mint a különféle amerikai zenei hagyományok keverékét; az americana/folk pszichedelikus beütésű változatának is nevezhetnénk. Zeneileg leginkább olyan zenekarokból és előadókból merítenek, mint Bob Dylan, Bruce Springsteen, Tom Petty, My Bloody Valentine, Sonic Youth… Eddig két stúdióalbumot adtak ki: a 2008-as ”Wagonwheel Blues”-t és a tavalyi ”Slave Ambient”-et, amelyet a kritikusok és a közönség is pozitívan, melegen fogadott.
Buba már a különleges helyszín, a Ljubljanski grad központi udvarának kiválasztásával megalapozta a csodálatos estét. A The War On Drugs előtt a krško-i fiatalok, a Karmakoma nevű trió melegített. Bár még csak körülbelül egy éve vannak a szcénában, magabiztosan, őserővel és dinamikusan mozogtak a színpadon, ami remekül illik a zenéjükhöz. Ezt rockos felépítésű alap határozza meg, melynek különlegessége az ütős, technikailag kiforrott ritmusszekció, amelyet végig sajátos elektronikus fúziók színeznek. Mindenképp ők voltak az est meglepetése, és ha ebben a ritmusban folytatják, pár éven belül sikeres, nagy visszhangot kiváltó pályára számíthatunk tőlük. Hozzá kell tennem, hogy a szlovén újoncok között már rég nem láttam olyan bandát, amely úgy megmozgatott és felforrósított volna, mint a Karmakoma. Tavaly a Radio Študent Klubski maratonján is fellépett a zenekar.
Egy rövid, húszperces szünet után a The War On Drugs is színpadra lépett. Szerényen, nagyobb felhajtás és fényshow nélkül jöttek ki, és így is folytatták. A zene magáért beszélt. A nyitó, dinamikus ”Arms Like Boulders”, az orgonával átszőtt hangzásbeli melankólia, már előrevetítette a kellemes, gondtalan estét. Ezt még egy dal követte a ”Wagonwheel Blues” debütalbumról, a ”Taking The Farm”. A dal csalóka kezdéssel indul: „You seem a little on the high side, Disconnected from me, Been a little to anxious and a little too sweet…”, a drogok használatának kontraproduktív természetéről szól, és szépen igazolja a zenekar nevét. A következő, ”Buenos Aires Beach” függőséget okozó „oooh-oooh-oooh” slágerességével szépen zárta le az első lemezes nyitó triót. A setlist középső részét a legújabb album dalai adták. Az első közülük a ”Brothers”. Első hallásra könnyed hangzás, de átszövi a keserű múlt lenyomata, amit a meglehetősen sötét versszakok is jeleznek: „My life is filled with fear, I cannot believe in truth…” Ezt a ”Your Love Is Calling My Name” követte, egy lüktető, visszhangzó, álomszerű tökéletesség, ami átfolyt az ”Animator”-ba, amely maga is összekötő kapocsként működik a következő dalhoz, a panaszos ódához, a ”Come To The City”-hez. A költői ”Black Water Falls” után jött el az est csúcspontjainak ideje. Először az utolsó album leghangosabb dala, a ”Baby Missiles”, amely élőben még ütősebben, még karcosabban és még pszichedelikusabban szólt, mint a stúdiófelvételen. Ezt a legutóbbi album nyitódala, a ”Best Night” követte, majd a szinesztéziás ”I Was There”. Utána jött az este fő csúcspontja, amelyet a ”Coming Through” varázsolt elénk. Jellemzője a változatos hangzásvilág, ahol a hangszerek párbeszéde kerül előtérbe, a minőségi szöveg pedig folyamatosan emeli a szintet. A fiúk epikusan zárták a szettet a feltekert, zajos ”Needle In Your Eye”-jal, amely a közönségre afféle pszichedelikus autóútként hatott a Közép-Nyugat síkságain.
A The War On Drugs érdekes, őszinte hangulatú estét teremtett. Southern rock, amely egyáltalán nem csengett lapossá vagy unalmassá. A koncert esszenciája minden bizonnyal Granduciel gitárja volt, különös pecsétet pedig a „dylanes” hangja és a varázslatos, helyenként nagyon minimalista, mégis ugyanabban a pillanatban barokkos billentyűk nyomtak rá a fellépésre, amelyek különleges nyári intimitást teremtettek a ljubljanai vár amúgy nagy és szeles udvarán. Granduciel kedvét csak a gitárok lélekölő hangolása szegte kissé, bár ezt az időt is kellemesen fűszerezte szellemes odaszólásokkal és kis történetekkel. A hangzás kiváló volt, csak éppen kevesebben jöttek el, mint amire számítani lehetett. Ahogy valaki a közönségből a koncert közepén mondta: „ez zene az élvezethez”, és ehhez nincs mit hozzátennem.
Setlist
The War On Drugs:
1.) Arms Like Boudlers
2.) Taking The Farm
3.) Buenos Aires Beach
4.) Brothers
5.) Your Love Is Calling My Name
6.) Animator
7.) Come To The City
8.) Black Water Falls
9.) Baby Missiles
10.) Best Night
11.) I Was There
12.) Coming Through
13.) Needle In Your Eye
Képgaléria
