Intim akusztikus vallomás a Goriška Brda dombjai között (2012)

0 7

Szerző: Urban Bolta

Helyszín: Pr' Kaminu / Šmartno (Goriška Brda) / Szlovénia
A koncert dátuma: 2012. április 15.
Látogatók száma: 130
Jegyár: 20 €

A zenei óriások intim fellépései Szlovéniában inkább kivételnek számítanak, mint szabálynak. Az, hogy időnként betoppan egy-egy (egykori) rockóriás, egyszerűen kevés ahhoz, hogy a Triglav lábánál megbúvó kis országban az emberek igazán átérezzék és magukévá tegyék a rockkultúrát, ahogy az a fejlettebb nyugati országokban megszokott, ahol minden alműfajból akad bőven színvonalas rockkoncert.  Csak a rendszeres kapcsolat a rockhagyománnyal teszi lehetővé, hogy a mai rohanó világban az ember hitelesen átélje mindazokat az érzelmeket, amelyekre a rockzene képes. A mindennapi találkozáshoz viszont rengeteg kisebb koncert kell, mert a mega-spektákulumokra várva az ember hamar kiszomjazik. Ilyen gondolatokkal vágtunk neki az útnak Šmartnóba, a Goriška Brdában megbúvó, idilli, középkori falucskába, Kojsko közelében.

A Goriška Brda borvidékén David Knopfler lépett fel hosszú ideje állandó zenésztársával, Harry Bogdanovsszal. A zenei világban elsősorban az előbbi neve ismert. David a Knopfler fivérek fiatalabbika, annak a híres duónak a tagja, amely megalapította a Dire Straitst, a nyolcvanas évek egyik vezető arénarock-bandáját és máig az egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő zenekart. David játszott a Dire Straits első két albumán, a „Dire Straits” (1978) és a „Communiqué” (1979) lemezen, majd a harmadik, „Making Movies” című album készítése közben a zenekar jövőjét illető nézeteltérések miatt kilépett, és szólókarrierbe kezdett. Bátyja, Mark ezután a világ egyik legismertebb rockgitárosa lett, David pedig a testvére sikereinek árnyékában, a nagy világmédiák reflektorfényétől távol adta át magát a zeneszerzésnek. Ez így tetszett neki. Így találta meg újra a zenélés értelmét – és ezzel a saját létezésének értelmét is.

A Pr’ kaminu tanyán, amikor megérkeztünk a „tett színhelyére”, már hemzsegett a különböző korosztályú és földrajzilag is vegyes származású nép. A kb. 120 ülőhelyes, szimpatikus kis terem teltházas volt, így a látogatóknak nem maradt más hátra, mint hogy a kezdés előtti percekben kiharcolják maguknak a lehető legjobb helyet a koncertesthez.

Este nyolc óra után valamivel lépett színpadra a választékosan öltözött David Knopfler és Harry Bogdanovs, mindkettőjük kezében akusztikus gitár, és a Hey La című számmal kezdték a koncertet. Eleinte Knopfler intenzív húrdörzsölése miatt Bogdanovs szólói nem hallatszottak jól, de a két zenész a koncert első felében megtalálta egymást, és a hangzásképben mindketten optimálisan elhelyezték a saját hangerejüket. Az est elején a finom Wild West End azt sejtette, hogy Knopfler talán nagyobb teret szán a korai Dire Straits-korszak klasszikusainak, de ez hiú ábránd lett volna. David Knopfler ugyanis széles zenei látókörű ember, akinek idegen a múltbeli dicsőségre esküdözés. Így a következő másfél óra kizárólag a Knopfler fivérek fiatalabbikának saját szerzeményeié volt.

Knopfler pályájának különböző korszakaiból érkező dalok követték egymást, és a tapasztalt zenészt kiváló szövegíróként és előadóként mutatták be. Szövegeinek erős mondanivalója van, és a mindennapi életben ránk váró gondokat érintik. Az America előtt például David csípősen megjegyezte, hogy a dal George W. Bush volt amerikai elnök rendszere ellen irányuló üzenete miatt Texasban sosem fogják hallani. A számok között Knopfler rövid, többnyire humoros felvezetőkkel gondoskodott az otthonos hangulatról, és így sikeresen teremtett kapcsolatot a zsúfolásig megtelt teremmel.

Időnként Knopfler átült a billentyűk mögé, és a két akusztikus gitár hangját szervesebb hangzású, színesebben hangszerelt feldolgozásokra cserélte, például a melankolikus Southside Tenementsben, amely a Dire Straitsnek végül nem jutott sláger, vagy a koncert második felében a „Songs for the Siren” (2006) című legutóbbi stúdióalbum Somebody Kind című számában. David énekhangja kiváló! A torokhang nemcsak hogy sikeresen leplezi a már betöltött 59 évet, hanem a színében is nagyon hasonlít Mark Knopfler hangjára az aranykorában, így az összehasonlítás ezen a téren sem marad el. A koncert vége felé David kicsit játszott a dallal, és a True Northot a hepehupás country szellemében zárta, a fellépés csúcspontja pedig az Easy Street dinamikus előadása volt, amelyben a ritmust maga a közönség adta tapsolással. A közönség kérésére a duó még utoljára visszatért a terembe Joe South már népdallá vált dalának, a Games People Playnek a feldolgozásával, amelynek energiája még a jéghideg Bogdanovs ajkára is mosolyt csalt.

Az a koncert, amelyben két kiváló zenész két akusztikus gitárja rendkívüli kifejezőerővel szólalt meg, az intimitás fogalmának új dimenzióját nyitotta meg. A hosszú évek óta jó barát és zenésztárs David Knopfler és Harry Bogdanovs bebizonyította, hogy ereikben a zene szeretete folyik, és ez a legnagyobb médiaházak vakuinak reflektorfénye nélkül is bőven elég volt ahhoz, hogy igazi akusztikus csemegével lepjék meg a jelenlévőket. 

Setlista

1.Hey La
2. Wild West End
3.Deptford Days
4.King of Ashes
5.Cinnamon Girls
6.Southside Tenements
7.God’s Mockingbird
8.4U (Rabbit Song)
9.Billy Crowe
——szünet——-
10.Mending My Nets
11.Underland
12.Somebody Kind
13.Here in Geneseo
14.Tears Fall
15.Grace in the Gutter
16.True North
17.America
18.Easy Street
——————–
19. Games People Play

Képgaléria

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik