A romantikus Beatle diadala Bolognában (2011)

Arhiv Arhiv Utoljára módosítva: 11. június 2026

Szerző: Peter Podbrežnik
Fotók: Jernej Vene

Helyszín: Unipol Arena / Bologna / Olaszország
A koncert dátuma: 2010. 11. 26.
Látogatók száma: 14000
Jegyár: 130€ (utazással együtt – Koncerti.net)

Nem túl gyakran adódik ilyen szép alkalom arra, hogy koncerten találkozzunk minden idők egyik legnagyobb zenei ikonjával. Most mégis megtörtént: Sir James Paul McCartney, a volt Beatle az „On the Run” turné közepén úgy döntött, hogy nyugati szomszédainknál, Bolognában is megáll. Már az is sokat elárul a liverpooli legenda iránti óriási érdeklődésről, hogy a Tivoli elől két teljesen megtelt busz indult Bolognába, az egyik ráadásul emeletes. Az Unipol Arena előtt pedig valóságos megszállott hangulat uralkodott, olyan, amilyen ezeken a tájakon általában csak pápalátogatáskor szokott.

Már a koncert kezdete előtt remek hangulat uralkodott a teremben, amely percről percre szívta magába a fegyelmezetten és kevésbé fegyelmezetten gördülő embertömegeket. Külön örömöt jelentett a masszív fatartókkal alátámasztott mennyezet, amely ideális akusztikát biztosított, a bőven megemelt színpadról nem is beszélve, amelyen már ott sorakoztak a várva várt brit zenei attrakció különféle „kellékei”. Mielőtt Paul és a kísérőbandája színpadra lépett, a fő kivetítőn különböző kisfilmek peregtek az ünnepelt gazdag pályájáról. Külön lelkesedést váltottak ki a közönségből – ahogy várni lehetett – a The Beatles korszakából származó jelenetek, amikor John, Paul, George és Ringo zenei (és kulturális) forradalmával meghódította a világot.

A lázas várakozást, amelyet egy meglehetősen idegesítő DJ néhány bizarr zenei választása még bőven elnyújtott, végül mégis vége szakadt, és a „band on the run” óriási ovációk közepette vonult a színpadra. Paul a basszusgitár, hagyományos hangszere mellett gitáron, zongorán, ukulelén és mandolinon is játszott, és igazán irigylésre méltó kísérőzenekart tudott maga köré gyűjteni. A tagokat az a csodálatos tulajdonság kötötte össze, hogy mindannyian gond nélkül, meggyőzően énekelték a kísérő vokálharmóniákat.

Elektromos gitáron az amerikai Rusty Anderson játszott, akivel Paul 2001 óta dolgozik együtt, míg Brian Ray, a zenekar másik amerikaija 2002 óta pengeti a gitár- és basszushúrokat McCartney koncertzenekarában. A dobok mögött a termetes Abe Laboriel, Jr. uralkodott, rendkívül karizmatikus jelenség, aki szintén már egy teljes évtizede együtt játszik Paullal, a billentyűk mögött pedig Paul Wickens volt látható, McCartney honfitársa és régi ismerőse. Wickens igazi veterán, 1989 óta tagja Paul zenekarának. Azóta számos albumon és DVD-n szerepelt. Paul turnéin a zenei vezető szerepét is betölti. A felsorolt tagok mind kiváló alkalmi zenészekként is nagy becsben állnak.

A koncert alatt gyakran valósággal hihetetlen érzés volt, hogy Paul mellett csak négy zenész áll a színpadon, hiszen elképesztően gazdag hangzást tudtak kihozni magukból, főleg a gitár–billentyű többszólamúságnak köszönhetően, amelyet egyenesen zseniálisan adtak elő. A 20. század legsikeresebb dalszerzője 35 különféle örökzöld hihetetlen gyűjteményével bűvölt el minket, amelyek a szólókarrierjéből, a Beatles híres örökségéből és későbbi zenekarából, a Wingsből származtak, amelyet első feleségével, Lindával alapított.

Az estét erőteljesen nyitották az időtlen, art rockos színezetű Beatles-klasszikussal, a „Magical Mystery Tour”-ral, az 1967-es, azonos című EP gerincével. A Wings-rajongók nagy örömére Paul gondoskodott róla, hogy a koncert jókora hangsúlyt fektessen a zenekar örökségére, hiszen a The Beatles-örökzöldet rögtön a „Junior’s Farm” sláger követte, amely a legendás „Band On the Run” (1974) album idején készült, és amelyről az aktuális turnét is elnevezték. Aztán az „All My Loving”-gal visszarepített minket a hatvanas évek elejének ősrégi-romantikus korszakába, amikor a „With the Beatles” album uralta a slágerlistákat.

Már a következő pillanatban újabb Wings-robbanás rázta meg a termet az ütős „Jet” slágerrel, amely talán az összes klasszikusuk közül a legszebben ragadja meg Paul egykori bandájának lényegét. A „Got to Get You into My Life” jelezte, hogy ezen az estén nem fognak hiányozni azok a gyöngyszemek abból a korszakból, amikor a Beatles felfedezte az art-pop-rockos kifinomultságot (a hatvanas évek második fele). Nem kis meglepetés volt a „Sing the Changes”, amelyet Paul 2008-ban alkotott a Fireman kísérleti duó keretében. Aki esetleg nem ismerte fel ezt a viszonylag friss sztenderdet, annál jobban feléledt a következő örökzöldre, a „The Night Before”-ra, amely egy újabb legendás Beatles-albumról és filmről, a „Help”-ről (1965) származik.

A Hammond-orgona meleg hangjai a következő Wings-klasszikuson, a „Let Me Roll It”-en becsületesen felforrósították a zsúfolásig megtelt csarnokot benépesítő tömeg talpát. Az este során kipróbált hangszerek közül Paul akkor nyűgözött le minket a legjobban, amikor a híres Höfner „hegedűs” basszusgitárját ragadta meg. Az örök romantikusok extázisba estek a következő Beatles-örökzöldnél, a „Paperback Writer”-nél, míg a legendás „The Long and Winding Road” balladánál a Paul zongorájából áradó megdöbbentő melankólia egy pillanat alatt magával ragadta az egész termet.

A frissen, immár harmadszor megnősült liverpooli zenész, multiinstrumentalista és zeneszerző, aki a jövő évben tölti be a 70. életévét, a legcsekélyebb jelét sem mutatta tiszteletre méltó korának, hiszen fiatalos lendülettel szórakoztatott minket jó három órán át. Paul hangszálainak rendkívüli vitalitása és kifogyhatatlansága a mindig temperamentumos Wings-sztenderden, a „Nineteen Hundred and Eighty-Five”-on érvényesült különösen, amelynél a közönség alaposan feléledt a „szalon”zongora híres, ugráló ritmusaira.

A koncert második felében Paul és társasága úgy döntött, hogy egyszerűen elárasztanak minket a Beatles- és Wings-korszak legjobb örökzöldjeivel, az „Eleanor Rigby”-vel kezdve, amelyet sokan a színpad előtt pályafutása egyik legjobban várt klasszikusának tartottak. Nagyon szép gesztus volt, hogy Paul a halhatatlan The Beatles-ballada, a „Something” előtt megemlékezett a „csendes” Beatle-ről, George Harrisonról. Korai halála óta idén pontosan tíz év telik el. Ennek kapcsán elmesélt egy anekdotát arról, hogyan lelkesítette fel George az ukulelére, miközben a „Something”-et játszotta.

A hetvenes évek aranykora egy pillanatra újra életre kelt a halhatatlan Wings-sztenderd, a „Band On the Run” előadásával, amely szintén az est egyik csúcspontja volt. Az egyetlen Beatles-klasszikus, amelyet többségünk nem hiányolt volna ezen az estén, az „Ob-La-Di, Ob-La-Da” volt, de így is rendkívül ízléses módon játszották el, úgyhogy a hagyományosan ostoba kísérőhangulat sem tapadt hozzá.

A dupla Beatles-remekmű, a „The White Album” (1968) kedvelői a „Back in the U.S.S.R.” előadásának örültek a legjobban, amely a legendás Beatles életművének egyik legkeményebb örökzöldje. A progresszív rockos prototípus, az „A Day in the Life” – talán a felejthetetlen liverpooli kvartett legjobb száma – volt a következő a koncertcsúcsok sorában. A Beatles-számok közül ezen az estén éppen ennél lehetett a legjobban érezni John Lennon láthatatlan, de végig jelen lévő szellemét, akinek élete fonalát tragikus módon harmincegy évvel ezelőtt szakították meg. Paul – akárcsak George esetében – a „Here Today” című számmal John emléke előtt is tisztelgett.

Csodásan sikerült az időtlen „Let It Be” ballada is, amelynél Paul ismét zongorához ült, és felejthetetlen Beatles-varázst teremtett. Az éteri révületből egy pillanat alatt kizökkentett a „Live And Let Die”, amelynél a csarnok majdnem felrobbant a sűrített vokális-hangszeres kitöréstől, a Wings-klasszikus remek változatától és a számos színpadi effekttől, élükön a látványos tűzijátékkal és az extravagáns rakétavetővel. Ez az örökzöld, amelyet többségünk elsősorban az azonos című James Bond-filmről ismer – az első Roger Moore-főszereplésűről, amelyhez írták –, jelezte, hogy a koncert a vége felé közeledik. A műsor rendes részét Paul – ahogy várni lehetett – a „Hey Jude”-dal zárta, amelynél a csarnok egy emberként énekelte a híres főrefrént.

Az első ráadás, élén a békehimnusszal, az „All You Need Is Love”-vval, amelyet Paul bandája zseniálisan ékelt a „The Word” és a „She Loves You” közé, ahogy az dukál, beatlesesen hangolt volt. A pozitív vibrálás elárasztotta az egész termet, és még a közönség legnagyobb cinikusai is nehezen titkolták meghatódottságukat. A második ráadásban pedig a liverpooli kvartett kísérleti korszakának három klasszikusával érkezett el a záró diadal. Először Paul a „Yesterday”-vel megteremtette azt az egyedülálló melankolikus varázst, amely a Beatles összes balladáját jellemzi, majd a közönség arcába vágta a kesztyűt a proto-keményrockos/metalos sztenderd, a „Helter Skelter” viharos változatával, amellyel felgyújtotta az egész termet. A nagy fináléban pedig az „Abbey Road” (1969) „Golden Slumbers/Carry That Weight /The End” hármasával újra eljött a prog-rajongók és a zenei kifinomultság szerelmeseinek ideje. Többen egyetértettek abban, hogy ez volt az i-re a pont egy minden tekintetben fantasztikus koncerten, amely annyi fenséges pillanatot és csúcsot kínált, hogy azok még sokáig nem fognak feledésbe merülni. A véget nem érő óriási ovációk közepette a „romantikus” Beatle a kísérőivel levonult a színpadról.

A legjobbak legjobbak maradnak. Paul felültetett minket a felejthetetlen színpadi varázslat vonatára, és pályafutása fenséges keresztmetszetén keresztül megmutatta, miért ő a klasszikus rock aranykorának legnagyobb még aktív zenésze. Tiszta színpadi tökéletességet élvezhettünk egy élő zenei legenda vezényletével, aki több mint ötven évnyi zenei tevékenység után is időtlen remekműveivel továbbra is összeköt látszólag összeegyeztethetetlen generációkat, miközben szövegeinek üzenete örökké aktuális marad. Ez volt azon koncertek egyike, amelyekből manapság egyre kevesebb akad, és amelyeknek lényege, hogy azt az érzést adják, hogy valóban az emberiség történelmének és kulturális örökségének egy fontos darabjánál voltál jelen.

fotók:Jernej Vene, Bojan Horvat
videó: Jernej Vene

A mindig biztonságos és kellemes hangulatú utazásról ezúttal is a Koncerti.net ügynökség gondoskodott , élén a rettenthetetlen, kemény rockrajongóval, Concert Freak-kel!

Setlist

1. Magical Mystery Tour
2. Junior’s Farm 3.
All My Loving
4. Jet
5. Got to Get You into My Life
6. Sing the Changes
7. The Night Before
8. Let Me Roll It
9. Paperback Writer
10. The Long and Winding Road
11. Nineteen Hundred and Eighty-Five
12. Come and Get It
13. Maybe I’m Amazed
14. I’m Looking Through You
15. And I Love Her
16. Blackbird
17.Here Today
18. Dance Tonight
19. Mrs Vandebilt
20. Eleanor Rigby
21. Something
22. Band on the Run
23. Ob-La-Di, Ob-La-Da
24. Back in the U.S.S.R.
25. I’ve Got a Feeling
26. A Day in the Life
27. Let It Be
28.Live and Let Die
29. Hey Jude