Metal Klavnica XXVII (2011)

Arhiv Arhiv Utoljára módosítva: 11. június 2026

Szerző: Urban Bolta

Helyszín: MIKK /Muraszombat / Szlovénia
A koncert dátuma: 2011. október 7.
Látogatók száma: 100
Jegyár: 4€ (foglalással) / 5€ (a koncert napján)

Muraszombat, pontosabban annak központi alternatív klubja, a MIKK gazdag múltra tekint vissza a Metal klavnice márkanév alatt futó metalrendezvények szervezésében. Október második szombatján már a 27. alkalommal került sor rá, és a fellépők névsora ezúttal különösen csábított minket. Ha a Metal klavnice egyébként kifejezetten extrém metalos vizeken evez, most a szervezők Szlovénia északkeleti csücskébe egy hard’n’heavy zenekart is meghívtak, ami jórészt ahhoz is hozzájárult, hogy a Rockline először tette tiszteletét a Klavnicán.

A MIKK Muraszombat szívében található, egy nagy komplexum részeként, egy még nagyobb park közepén. A klub szemérmesen megbújik a kastélykomplexum egyik sarkában, ahol egyebek mellett a „Pokrajinski muzej” is otthonra lelt. Az álcázott bejáratot megtalálni valójában elég nehéz feladat lenne, ha nem árulná el a fiatal metálosok és metálos lányok népes csapata. A Metal klavnice már 27. kiadása ezúttal a gorenjskai Tomcatet, a helyi Before The Murdert és a Posavje régióból érkező Dickless Tracyt hívta meg maga közé. Utóbbiak alig néhány nappal a koncert előtt ugrottak be a lemondott német grinderek, az 5 Stabbed 4 Corpses helyére.

Amikor bentről felcsendültek az UFO-klasszikus, a Doctor Doctor első taktusai, a MIKK gyorsan megtelt – eljött a Tomcat ideje, amely jelenleg az egyik legforróbb fiatal hard rock/heavy metal zenekar a hazai terepen. A tavalyi nekilendülés után a Tomcat az elmúlt hónapokban intenzíven kezdett megjelenni a színpadokon, ezúttal első alkalommal a Mura vidékén is.

A zenekar az augusztusi Metal Mania óta óriási lépést tett előre. Az utóbbi idők intenzív gyakorlása segített a hangszeres kvartettnek jobban összecsiszolódni, ami Komenben még helyenként gondot okozott. A támogatók tekintete az új énekesre, Denisre (ex-Deadline) szegeződött, aki először állt a színpadon a Tomcat frontembereként. Denis azzal, hogy a saját vokális értelmezését vitte bele a játszott dalokba, kiváló erősítésnek bizonyult, és ami a legfontosabb, leemelte a frontemberi feladatokat a gitáros Rok válláról. A Tomcat-fellépések fontos eleme a színpadi játék: a felesleges energiatöbblet kiengedése a nyolcvanas évek hírhedt hard rockjának stílusában a legjobb módja annak, hogy az energia átáramoljon a közönségbe, amely ezúttal többnyire a zenekar hűséges barátaiból állt. A színpadi energia sugárzásában a basszusgitáros Šujo járt az élen, a Rok / Luka gitárospárosról viszont az az érzésem, hogy még mindig kissé feszélyezetten lépnek fel, a tapasztalatlanság görcsében. A játékukra azért nem lehet panasz: a srácok értik a dolgukat, tehetségesek, földhözragadtak és egyszerűek, és a további fejlődés mellett szép esélyeik vannak az előrelépésre. A Tomcat az alig egy óráig tartó fellépés alatt végigvonult az ütős saját anyagok kollázsán a Purgatory, a Riders, a Metal Mania Hangover és a többi dal mentén, egészen a Judas Priest-feldolgozással, a Race With The Devillel zárásig. Az utóbbi időben látható fejlődésen mentek át, kár csak, hogy saját bevallásuk szerint a technika packázott velük, ezért a háttérvokál-harmóniákat szinte teljesen nélkülöznünk kellett. És ami a lényeg: a Muravidék hosszú idő után végre igazi heavy rock koncertet kapott, még ha „csupán” intim klubváltozatban is.

A sorban a lendvai kvintett, a Before The Murder következett, egy olyan banda, amely rövid pályafutásának sikereit már most learatja. Épp ezekben a napokban indulnak a srácok egy rövidebb turnéra a szomszédos országokba, ami minden fiatal zenekarnak természetesen hatalmas teljesítmény és motiváció a további zenei munkához. Amióta két évvel ezelőtt utoljára láttam őket Črenšovciban, a zenekar nagy lépést tett előre. Ezalatt Jure (Vulvathrone) és Andy erősítette a soraikat, kiadták első EP-jüket „Ruins” címmel, és tovább növelték népszerűségüket az otthoni muravidéki pátriában. Nem csoda hát, hogy a MIKK szépen megtelt a fellépésük idejére. A deathcore és a hardcore keveréke a pelyhedző állú rajongókat az első sorokban olyan táncmozdulatokra késztette, amelyek a koncert során csak fokozódtak. A Before The Murder zenéjének legnagyobb erénye mindenképp az állandó ritmusváltás és a többféle ötlet beleszövése a játszott dalokba: a rendkívül fülbemászó dallamoktól és a hipnotikus breakdownoktól egészen a ritmusszekció pokoli tempójáig és a sikító gitárokig. A Before The Murder úgy szétszóródott a színpadon, mintha épp most szakadt volna le a láncról, és bebizonyította, hogy Szlovéniában a metal (leg)modernebb irányzataiban is számolni kell velünk.

A hármas utolsó tagjaként a brežicei Dickless Tracy lépett színpadra, egy death metal/grind banda, amelynek magját már jó másfél évtizede a Cepanec fivérek alkotják. A harmadik név a színpadon újabb műfaji fordulatot hozott, ami az ismét átkeveredett közönségen is meglátszott. Ezúttal Tegli ritmusát a basszusgitáron Škof (Eruption, Patrons) támogatta, aki augusztusban a Metal Manián halaszthatatlan kötelezettségei miatt hiányzott, és akaratlanul (ismét) triává változtatta a formációt. Az új gitáros, Andrej közben alaposan beleilleszkedett a zenekarba, és a jobb oldalon igen szimpatikusan randalírozott a színpadon. A reflektorfény szokás szerint a frontember Cepotra irányult, aki szokás szerint most is megnevettette a közönséget a konferálásaival. „Nézzétek, mi folyik a világban: a pénz a monopolisták kezében halmozódik, a seikek egyre gazdagabbak, a munkás meg éjjel-nappal robotol, és mi haszna belőle..? Na jó, a következő dalnak ehhez semmi köze.” És már nyomták is tovább. A Dickless Tracy végigvonult a dalai kollázsán, minden korszakból válogatva, és a szélsőségesebb metal, a félhangok és a mély hangolás híveinek lelkét cirógatta. A rutinos posavjei fiúk rutinosan vitték le a fellépést a végéig, és jól kamatoztatták a tapasztalataikat, hiszen különösebb megerőltetés nélkül, könnyedén lelkesítették fel az összegyűlt népet.

Dicséret illeti a szervezőket is, mert a koncert normális időben véget ért, ami az én tapasztalatom szerint a MIKK-ben inkább kivétel, mint szabály. Így mi, Szlovénia középső részéből érkezett látogatók is példás órában indulhattunk haza, és nem csak az éjszaka közepén.

Fotók: Martin Prezelj