Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: MC Firestarters / Ljubljana / Szlovénia
A koncert dátuma: 2011. augusztus 17.
Látogatók száma: 150
Jegyár: 0,00€ (belépő nélkül!)
A szlovén hard rock színtér öreg motorosai, a Requiem újult erővel vágtattak neki egy új lemez munkálatainak. Ez már nem új hír. Hogy nem puszta szavakról és üres ígéretekről van szó, és hogy az új album készülése már az érett szakaszába lépett, azt egy teljesen bejelentés nélküli, szándékosan „elrejtett” fellépés igazolta, amelyet a zenekar legnagyobb barátainak szántak. A koncert előtti hetekben mindössze egyetlen körlevél járt a FaceBookon, és ennyi elég is volt ahhoz, hogy a „Firestarters” motorosklub helyszínén összegyűljön a zenekar megunhatatlan támogatóinak társasága, derekas, jó 100 fős létszámban. Ennél többen már repedezni kezdtek volna a klubhelyiség falai. Nagyobb tömeg semmiképp sem volt ajánlatos, hiszen az idei augusztus második dekádját fenséges napsütés és hőség kísérte. A beton-aszfalt környezet még késő éjszakáig sugározza vissza a napközben felszívott hőt, a klub alagsorában pedig, ahol természetesen a színpad állt, szinte trópusi fülledtség elől sem lehetett elmenekülni. Még a sört is azonnal le kellett nyelni, ha nem akartad, hogy elpárologjon belőle az alkohol, mert különben nem érte el a kívánt hatást.
Elég volt az epikus nyitányból. A színpadon a hard n’ heavy rockerek, a Tomcat. A zenekar tavaly ősszel alakult olyan formációk tagjaiból, amelyek műfajilag hasonló alapokról indultak, és amelyeket egykor a Cyclone, a Glenn More és a Strock testesített meg. A bal oldali monitornál a rendíthetetlen, megingathatatlan Gregor Šujica csörgő basszusgitárral a kezében, új társaság, új arcok, új lendület, új korszak közepette. Már az első riffnél érezhető volt, hogy a zenekarban tömör és kompakt kötelék uralkodik, amely lehetővé teszi, hogy a hajtómű a megfelelő üzemi hőmérsékletre melegedjen. Így zárult a reményteli fiatal rockerek fellépése is. A kvartett mozgékony a színpadon, érti a színpadi játék lényegét, a tagok közti kommunikáció és szemkontaktus példás. A saját szerzemények, mint a Purgatory, a Goodbye és a Metal Mania Hangover (a komnói metálfesztivál reggeli ébredéseinek paródiája), a régi iskola hard és heavy rockjának ütőképes elegyét hozzák, a dallamérzék ízléses érintésével és több mint ízléses gitárszólókkal. Rok hangja is minden tekintetben meggyőző, van benne érzés, és különböző helyzetekben is jól feltalálja magát. Persze ki kell emelni, hogy a Tomcat egy party rock band. Ebből a szempontból kiválóan illene a zenekarhoz egy ötödik tag is – egy szabad kezű énekes, mert így még jobban megtámogatnák a „party atittude”-ot, amit nem is titkolnak, a fellépések pedig robbanékonyabbá válnának. Rok ráadásul teljes figyelmét a gitározásra fordíthatná, a zenekar pedig a kísérő vokálharmóniák terén is nyerne. Röviden: minden téren ígéretes. Reméljük, hogy a zenekarnak minél előbb sikerül hivatalos hanghordozóra vinnie a saját anyagát.
A Requiemnek rengeteg híve van. A közönséget különösebb nehézség nélkül megnyerik maguknak, hiszen Primož Romšak és Sergej Škofljanec két nagyon karizmatikus frontember. Ezt az írást azonban egy másik kiindulópontról kell kezdeni. A Requiem ezen az „incognito” koncerten megújult külsővel mutatkozott be, egy fontos újdonsággal. A zenekart elhagyta Primož Romšak. A helyére teljes jogú énekesként a basszusgitártól átlépett Sergej škofljanec. Így megüresedett egy hely az új basszeros számára. A felállásnak nem kellett sokáig keresgélnie. Csatlakozott hozzá a Kantor és a Billys tagja, Martin Rozman, aki a tavalyi postojnai karácsonyi rockfesztivál óta, amikor a Rock Shock fellépésében segédkezett, alaposan megbújtatta a haját. A kezébe nyomták Škofljanec megszokott, öthúros Requiem-basszusát, így a koncertek hangzásának jellegét is meg tudták tartani, ami elég hiteles. Martin ujjainak hatalmas nyújtási tartományáról szót sem kell vesztegetni. A fickó ördögien jártas a basszusgitározásban, és az is érződik rajta, hogy sok kilométer van a lábában, ezért tökéletesen uralja a színpadi játék alapelveit, így gond nélkül, azonnal megfelel a Requiem elvárásainak. Az is több mint szembetűnő volt, hogy Matjaž Marin óriásit fejlődött. A volt Cyclone-gitáros (hm, milyen kicsi a világ, mi, Šujo?) minden vezető szólóját és átvezetését eddig a legmagabiztosabban játszotta le a koncerten (viszonyításként a Requeim fellépései: Dornberk 2010. július 31. és Postojna 2010. december 30.), hamisítatlan lendülettel, éles fókusszal és teljes kontrollal. A fickó kiváló zenész, és az a lényeg, hogy érezhetően együtt nőtt a zenekarral az állandó csatlakozása óta. Miha Nedohról nem kell sokat beszélni. Ő a fiatal generáció egyik legjobb szlovén rock- és metáldobosa, és most is a robbanékonysága, valamint a dupla lábgép időnkénti bevetése alaposan megrázta és megremegtette a klubhelyiség padlóját.
És a zenekar főszereplője? A férfi, aki a Requeim lelke, a karizmatikus vezér, Marko Slokar, aki teljes kontrollal irányítja, mit csinál a zenekara a színpadon, a súlyos riffek rendíthetetlen előadására támaszkodva, klasszikus Gibson Les Paul hanggal felfegyverkezve. Ide kapcsolom a „2. pontot” is, amiért a koncertet összehívták. A zenekar két teljesen új számot is be akart mutatni. Az első az úgynevezett „Slovenska”, a második pedig kicsit később, a műsor felénél elhangzó „Fallen Angel”! Vagyis az új album címadó dala. Sergej a szám felkonferálásakor célzott rá, hogy az album címe még kaphat egy záró „s”-t, vagyis „Fallen Angels” lehet. Ha valaki emlékszik az Uriah Heep 1978-as klasszikusára, a „Fallen Angel”-re, a hozzáadott „s”-es megoldás ebből a szempontból egyenesen ajánlott. A hallottak alapján az új album egy végleges bomba lesz. A Fallen Angel megvan benne a zenekar korábbi munkáinak minden karizmája és arculata (a rock-bombaszt jellegzetességei), természetesen érettebb szinten, az új időkhöz igazítva. Várjunk még egy kicsit az eredményre.
Sergej Škofljanec dicsérete már szinte magától értetődő, mint a levegővétel. De a tények tények. „Sergio” ismét a legnagyobb kiválósággal látta el a szerepét. Most szabad keze volt, ezért frontemberként a közönséggel folytatott kommunikációja még sokkal intenzívebb volt, és még nagyobb hatást ért el. Megint briliáns kivitelezés minden szempontból, a középső fekvésből a magas és legmagasabb fekvésbe való átmenet kidolgozott falsettóval, amely ebben az átvitelben egy cseppet sem veszít erejéből. Egy énekes, aki Szlovénia rockénekesei között a csúcson áll, és magam is nyíltan állítom, hogy Szlovénia határain jóval túl is.
A zenekar magabiztosan és kivételes önbizalommal letolta a slágereit. Az egyetlen komoly csata, amelyet a srácok ezúttal vívtak, a rendelkezésre álló oxigén hiánya volt. Az alacsony mennyezet, a közvetlen közelből a zenészek arcába és testébe irányított reflektorok igazi pokoli szauna körülményeit teremtették meg.
A pozitív érzéseket ez mégsem tudta elfojtani. A más zenekarok tagjainak jelenléte, akik így vagy úgy kötődnek a Requiemhez, és a zenekar igazán legnagyobb barátai ebben az intim körben, ahol a rock n’ roll hatása különösen a bőr alá hatol és megérint, felszították a zenekar himnuszait a nyitó Zvezdno nebo-tól kezdve, többek között az Amsterdam, a Kaja, a Mr. Twister, az Ogenj, a Kraljica noči, a Križarji, természetesen a kötelező Stare device, ráadásként a Heroji és az újra elhangzó Amsterdam. Valóban egyedülálló közösségi élmény, amely úgy összehoz a zenekarral, mint csak kevés koncerthelyszín. Ez volt a zenekar alapvető célja is, amely a múltban is rendkívüli tiszteletet mutatott a rajongói hűség iránt. Ez a hiteles kapocs a közönség és a zenekar között, a „hűség a sírig” jelmondattal, tehát állandó marad.
A hang a helyiségben kiváló volt, éppen megfelelően hangos, a dobok a megfelelő hangerőre belőve, ami ilyen kis klubhelyiségekben elvileg a legnehezebb feladat, amikor a koncertek megfelelő hangzásának beállításáról van szó.
A Requiem tehát egy nagy zenekar fényében mutatkozott be, amely megerősíti, hogy a felállás továbbra is a frissesség, a színpadi elszántság és az alkotói lendület hullámán lovagol. Az új albummal az úton és a megélt fellépés után a megújult és megerősödött Requiem Szlovéniában továbbra is mélyíti hatását mint az egyik legmeggyőzőbb színpadi rockattrakció.
fotók: Aleš Podbrežnik
Setlista
1. Intro 2. Zvezdno nebo 3. Amsterdam 4. Kaja 5. Slovenska 6. Mr. Twister 7. Pozabi na vse 8. Ogenj 9. Kraljica noči 10. Križarji 11. Čarovnice 12. Fallen Angel 13. Udari nazaj 14. R N R 15. 12. let 16. Pekel in raj 17. TV 18. Gospa 19. Stare device —ráadás— 20. Heroji 21. Amsterdam
Képgaléria
