Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Rožnik / Ljubljana / Szlovénia
A koncert dátuma: 2011. május 16.
Látogatók száma: 3500
Jegyár: 0,00€ (belépő nélkül!)
Megérkezett az újabb május, és vele a diákmulatozás újabb ürügye a rendelettel védett Rožniken! A ljubljanai betonrengeteg közepén fekvő zöld sziget, amely idén márciusban gondtalan szentségtörés szemtanúja volt – amit a Drenikov vrh feletti és alatti tarvágások mai látványa, valamint a Čadtól nyugatra, a Rožnik csúcsa felé újonnan kitaposott, kiszélesített út sem titkol –, így másodszor éledt fel ebben a májusban. Május elseje elmúlt, most a munkásegyenruhát a diákintellektus váltja fel.
Így esett, hogy az idei diákrendezvény rožniki színpadán ismét felbukkant Ljubljanában a legendás Avtomobili is. Aki ismeri őket, tudja, hogy az Avtomobili ma is Szlovénia valaha volt egyik legkiválóbb rock (vagy ha ragaszkodtok hozzá, pop rock) zenekarának számít. Ilyen bandákat ma már nem csinálnak, és soha többé nem is fognak. Az Avtomobili sajátos zenei stílust alakított ki, amelyre csak az art rock címke illik. Gyakran olyan ravaszul, a bőr alatt csábító, hogy magad sem vetted észre, mikor ringatott el teljesen Marko Vuksanovič kellemesen simogató, bársonyos hangja a mámor állapotába. Egyszerűen. Legendás zenekar legendás életművel, amelyre mi, szlovének igazán büszkék lehetünk. Olyan életmű ez, amely minden idők próbáját kiállta: a zene minden pillanatban intelligensen, frissen, csábítóan, egyedien, másként szól, a kompozíciók perfekcionizmusa pedig szerzőik szikrázó zsenijével együtt újra és újra lenyűgöz.
A RockLine csapata ezúttal többé-kevésbé lihegve kapaszkodott fel a Rožnik tetejére, az idősödő kocogók módjára, akiknek az ilyen, felfelé vezető koncerthelyszínek, ahol a motoros járművek mozgása szigorúan korlátozott – figyelem, a Tivoli Rožnik Šišenski hrib tájvédelmi parkban járunk –, nem igazán tetszenek. De az Avtomobili az Avtomobili. Nem a The Stroj előttük, és nem a Jinx utánuk. Mindkét zenekar körül ma elég por kavarog, és a tevékenységükről szóló írásokból sincs hiány. Mi most szigorúan csak az Avtomobili fellépésére koncentráltunk.
Az Avtomobili mai felállása: Mirko Vuksanovič (billentyűs hangszerek, vokál), Marko Vuksanovič (ének), Boštjan Andrejc – Buši (gitár, vokál), David Šuligoj (basszusgitár) és Marko Lasič (dob).
A zenekar felment a színpadra, de nem tudta rögtön elkezdeni a műsort. A gitár körüli gondokat úgy öt perc alatt orvosolták. És hihetetlen: a kezdetben rosszul hallható gitár a hangzásban egy pillanat alatt kiegyensúlyozódott, onnantól pedig egyenesen lenyűgöző volt, milyen kiváló hangzást építettek fel az Avtomobili tagjai. A rutin az rutin! A hangzásbeli perfekcionizmus most sem hagyta cserben őket.
Természetesen a főszerep Marko híres hangjáé, amely első számú oka annak, hogy az Avtomobili zenéje ennyire különleges és karizmatikus. Marko amúgy kissé esetlen azóta, hogy nem forgatja a basszusgitárt, mert sokszor nem tudja igazán, mit kezdjen a kezével a színpadon. A férfi mozdulatlanul áll, csukott szemmel, szinte egy helyben. Minden munkát a hangja végez, amely az évek során egyre nemesebb fényt kap. Skozi leta, hehe, he… milyen sokatmondó. Természetesen ez a dal sem hiányzott a repertoárból!
Remek energia kísérte a legendákkal való mulatozást. Teltház a Rožniken! Azok, akiknek a zene nem elsődleges, az alkoholos eredetű főzetekkel való szoros kokettálás szokásának hódoltak, miközben megjegyzem, hogy biztonsági okokból megtiltották az üvegek és a konzervdobozok használatát. Üvegek és dobozok persze bőven voltak, amikor az ősz tovarisok itt tartották a május elsejei bulijukat. Így a sör minőségén sem kellett sokat törni a fejünket. Tényleg. A műanyag pohárból csapolt sör ezúttal egyenesen undorító volt, így nem csoda, hogy a cviček, amivel a „bambuszt” keverték, hamar fogyni kezdett a helyszínen.
Térjünk vissza inkább derék kollégáinkhoz a Nova Gorica-i borvidékről. Ők addigra már alaposan beleszántottak a repertoárjukba, és a következő dalokkal kényeztették a hallgatóságot: Prihaja moj dan, Gorica, Drugačno nebo , Skozi leta, Pot domov, Enkrat v življenju, Proti luni, Gospodar, Navaden dan, Odpri oči, Sama, Nekaj let, Ljubezen ne stanuje tu, Argentina, Enakonočje, V mrzlih dvoranah.
Kiváló hangzású koncert volt, ahol tisztán és érthetően hallatszott az aktív basszusvonal meleg dallamossága, világosan kiemelkedett Mirko billentyűinek takarója, egyenrangúan harmonizálva Buši gitárjának támogatásával, és Marko Lasič pontos ritmikus irányítása! Pont olyan hangkép, amilyet az ember kíván, olyan esemény, amelynek az újabb időkben túl ritkán vagyunk tanúi. Ezért reméljük, hogy az Avtomobili tankjában van még egy kis üzemanyag az érett évekre, és belátható időn belül új anyag felvételébe kezdenek, esetleg új albumot is kiadnak.
Az Avtomobili nem lép fel túl gyakran, de ha színpadra állnak, egyszerűen elvarázsolnak. Zenéjük és annak előadása olyan erős tartalmú és karakterű, hogy az Avtomobili a koncerten saját világot épít, amely egy pillanat alatt magába szív. Elveszíted benne az idő- és térérzékedet, és amikor a fiúk elköszönnek a színpadtól, ez az érzés megmarad. Nem múlik el. És ez a legszebb bizonyíték arra, mennyire valóságosan hat e tiszteletre méltó szlovén zenekar egyéni hangvételének karizmája, amely egy jó órányi játék után zárta le rožniki fellépését, és adta át a helyet a „hírhedt” és, őszintén szólva, ma már kissé túlértékelt horvát Jinxnek. A buli reggelig folytatódott, minket viszont újabb hétköznapi kihívások vártak, ezért az Avtomobili zenéjének zengzetességétől édes érzésekkel telítődött fülekkel elhagytuk a helyszínt, és lassan lesétáltunk a völgybe.
Képgaléria
