Helyszín: Dealvski dom Trbovlje
A koncert dátuma: 2010. 09. 24.
Látogatók száma: 500
A trbovljei Delavski dom előterében csütörtökön, szeptember 23-án Milan Kučan ünnepélyesen megnyitotta a „Rdeči revirji + črn križ” című kiállítást, ezzel elindítva a Laibach harmincéves jubileuma alkalmából rendezett négynapos kulturális-művészeti programsorozatot. A volt államfő beszédében azt is elmondta, hogy a Laibachnak az új időkben és körülmények között is meg kell őriznie küldetését, amelyet úgy lehetne összefoglalni, hogy leleplezi a totalitarizmust, és lázadásra szólít fel ellene, majd a végén hozzátette: „Totalitarizmusból a mai világban, Szlovéniában is bőven akad.” „Majd csak tudja” – mondhatná egy idősebb kópé, aki még emlékszik az ólmos időkre. De ha teljesen őszinték vagyunk, a volt állam és elnyomó szervei nélkül a Laibach valószínűleg létre sem jött volna. Manapság ilyen nagy visszhangú reklámot egyszerűen nem lehet venni, amit azokban az években mások is ügyesen kihasználtak, például a szlovén rock-avantgárd másik ősatyja, a Pankrti. De míg utóbbiak az őket létrehozó állammal együtt megbuktak, a Laibach egyetemességének és sokrétűségének köszönhetően túlélte.
Térjünk vissza harminc évvel ezelőttre. 1980. szeptember 27-én a laibachosok szülővárosukban, Trbovljében a ljubljanai ŠKUC védnöksége alatt meghirdették első kiállításukat, de a helyi hatóságok a kísérő programmal együtt betiltották. Az akkori happening újrarendezése és a visszatérés a tett színhelyére tehát több mint méltó módja annak, hogy megünnepeljük a szlovén (zenei) csapatot, amely egyelőre még mindig a legsikeresebb. A totalitárius szimbolika manapság már nem olyan meggyőző és félelmetes, mint három évtizeddel ezelőtt, a zene viszont (amit persze nem lehet a kísérő imaginárium kontextusán kívül vizsgálni) még mindig sajátos és időtlen.
A szombati koncert a műsort tekintve a pénteki ismétlése volt. A korai munkák kedvelői is megkapták a magukét: már az első órában hallhattuk (igaz, kissé átdolgozva) az Država és a Mi kujemo bodočnost című számot az elsőről, valamint a Krvava gruda és a Ti, ki izzivaš című dalt a második, Nova akropola című albumról. Ezt néhány himnuszfeldolgozás követte a Volk albumról (Amerika, Turčija), majd jöttek a (persze csak feltételesen mondva) slágerek: a Tanz mit Laibach és az Alle gegen alle. Egyébként leginkább egy kis több női ének hiányzott, amivel a Laibach és Jadranka Juras kényeztetett minket a Volk-turnén. Mina Špiler, a zenekar már egy ideje hivatalos kísérőénekese így csak egyszer-kétszer lépett elő elektronikus billentyűje mögül, és akkor is a hangját teljesen elnyomták a megafon magas frekvenciái, amellyel a színpadon sétált. A zenei hatást a gitárok hiánya is csökkentette (ez a God is God-nál volt a legérezhetőbb), de tény, hogy a zenekar ezt a hangszert a színpadon csak alkalmanként használja.
A második koncert is a korai Laibach stílusában szólt: sötéten, kraftwerkesen statikusan és mindenekelőtt monumentálisan. Pont úgy, ahogy (néhány elektronikus segédeszköz kivételével, amelyeket akkoriban még nem ismertek) harminc éve lennie kellett. Valamivel több muzikalitást valószínűleg a vasárnapi koncert közönsége kapott, amellyel a Laibach lezárta a bányavidéki eseménysorozatot. De a Delavski dom termét, amely abban az egy óra negyven percben az NSK állam amolyan szellemi fővárosa volt, korántsem csalódottan hagytuk el, pedig nem részesültünk minden állampolgári jogban. Az útlevelével ugyanis csak kevés érdemes kiválasztott ment haza, köztük Milan Kučan is.
fotó: Martin Prezelj
Setlist
1. Boji 2. Mi kujemo bodočnost 3. Smrt za smrt 4. Brat moj 5. Krvava gruda 6. Ti, ki izzivaš 7. Država 8. America 9. Anglia 10. Francia 11. Turkey 12. Tanz mit Laiabch 13. Alle gegen alle 14. Du bist unser 15. Hell: Symmetry 16. Das spiel ist aus —ráadás— 17. Nova akropola 18. God Is God
Képgaléria
