Fotók: Urban Bolta
Helyszín: Rock Cafe / Postojna
A koncert dátuma: 2010. 02. 18.
Látogatók száma: 0
Jegyár: ingyenes belépés
A történelmi-társadalmi züllés hatodik estéje, amely örökre megváltoztatja a rockvilágot, ezúttal három különböző nézőpontból közelítette meg ennek a gitárcentrikus, fallikus beállítottságú művészeti ágnak az örökségét. A sörgőz és az izzadság fűszerezte a halálos birkózómeccs feszült levegőjét. A színpadon felállították a ketrecet a legmagasabb kategóriájú összecsapáshoz. Minden zenei eszköz bevethető volt – hangvillák dobálása, hajtépés, húrokkal fojtogatás –, egyszóval bármi, ami a győzelemhez és a véresen kiharcolt első lemez felvételéhez kell.
Elsőként a Come Taste the Band lépett színpadra, akik már korábbi zenekaraikban (köztük a Lady’s Firstben és a Lene Kostiban) is megedződtek. A levegőben érezhető volt a feszültség, hiszen a fickók mögött komoly háttér áll, amit nem érdemes félvállról venni. Az biztos, hogy tudnak csépelni a húrokat és a gyanús eredetű állatbőröket, de az ilyen nevekkel az ember valami kidolgozottabbat várna. Időnként ugyan rálépnek a gázra, és megmutatják, miből vannak gyúrva, de a leginkább blues rockos muzsikájuk összességében túl kiszámítható és csiszolatlan. A ritmusszekció nagyon szilárd, ezzel egyáltalán nincs gond. A gond a gitárral van, amelyet nem engednek el igazán. Látszik, hogy a gitáros jól ismeri a mesterségét, és olykor kihoz néhány kidolgozottabb, szabadabb szólót is, de ezek többnyire túl rövidek, és nem hagynak elmerülni az elnyújtott eksztázis pillanataiban. Az alap egyébként megvan – blues rock, amelyet néha funk dob meg. Az ötletek is jók, a dolgot csak egy kicsit tovább kell csiszolni, de a zenekar még új útja elején jár, így nem kell aggódni a fejlődésük miatt.
Ha eleinte már tapasztaltabb „profikat” láthattunk munka közben, utána jött egy adag kamaszos energia. A színpadra a Chill Out lépett, akik lelkesedésükkel felélesztették a addig meglehetősen hűvös közönséget. A Chill Out sok rokonszenvvel fordul a rockzene keményebb ágai (a metal is) felé, de a lágyabb vidékek felé is. Talán túl nagy a szakadék a metalos ambíciók és a soft rockos impulzusok között, de ez nem azt jelenti, hogy a srácok ne tudnák mindkettőt. Csak úgy tűnik, mintha nem tudnák eldönteni, mit akarnak pontosan. Az egyik pillanatban heavy metal ágyúzásnak szentelik magukat, a következőben viszont már egy túl könnyed balladának lehetünk tanúi, ami ebben a sorrendben nem hozza a kívánt hatást. Tisztábban kell látniuk az irányukat, vagy még tovább kell bővíteniük a repertoárt. Potenciál bőven van. Két gitár, amelyek közül az egyik néha visszhangozza a másik gondolatait, a fő fegyverük, és ennek megfelelően a keményebb részek állnak nekik a legjobban. Mindenesetre érdekes, hogy a változatosabb, akár progresszívnek is nevezhető szakaszokról sem feledkeznek meg. Szóval a srácok sokat ígérnek, de még hosszú út áll előttük. A színpadon bizonytalanság érezhető, az ének még csiszolásra szorul, minden más viszont a helyén van.
A vasasabb dallamok újabb hívei, a Chicksy Dicks a fellépésük előtt jócskán megvárakoztak, de az időt üvegszedéssel ütötték el – mindenképpen tiszteletre méltó elfoglaltság. Hangzásukat merném mondani koszosnak és nyersnek, szinte túlzottan is, hiszen a gitár mély hangjai alig hallatszottak, ami legalábbis számomra a báj részét jelentette. A basszus erősen előtérbe van tolva, és úgy zörög, mint egy sebzett bálna – dühösen, mégis csábítóan. A dobos is hozzájárult ehhez a nehezen megfogható dinamikus játékhoz, a basszeros-szal együtt pedig elpusztíthatatlan párost alkottak. Az összes fellépő közül az ő „frontemberük” mutatta a legtöbb karaktert, énekben és a közönséggel való kommunikációban is. Uralta a színpadot, és nagy adag önbizalmat mutatott, ami talán valamilyen külső forrásoknak is köszönhető volt. A Chicksy Dicks-szel való közeli találkozást a közönség is (látszólag) a legjobban fogadta, hiszen köztudott, hogy Postojnában a metalosabb dallamok hívei vannak többségben.
Valójában minden résztvevő megmutatta az ütőkártyáit és az erősségeit. A Come Taste the Band az izmos lábával tűnt ki, a Chill Out a dús sörényével, a Chicksy Dicks pedig a legfejlettebb mellizmaival. Zeneileg a Come Taste the Band uralta a színpadot a legmeggyőzőbben, a Chill Out peckesen bizonyította kamaszos energiáját, a Chicksy Dicks pedig a vagányság és a színpadi hitelesség kategóriájában ragyogott a legjobban. A háromtagú pártatlan zsűri úgy döntött, hogy nem tud dönteni, így a döntés terhe ismét a nép vállára nehezedett. A klánok tanácskoztak és adományokat gyűjtöttek, a legtöbbet a Chill Out hívei hozták össze, akik a bírói ráadásban elcsalták a győzelmet.
Fotók: Urban Bolta
Képgaléria
