Szerző: Rok Klemše
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: KUD France Prešeren, Ljubljana
A koncert dátuma: 2009. december 25.
Látogatók száma: 200
Újabb év telt el, jön a vidám december, és vele együtt már sorozatban a harmadik Heavy New Year! Ezúttal hét banda tombolt a KUD France Prešerenben, hogy mit tettek le az asztalra, azt a következő sorokból megtudod.
A decemberi zabálások miatt sajnos lekéstük a hazai metalszín újoncait, a Perforatedet, de a Heavy New Year látogatóinak nagyon pozitív szavai alapján az első koncertjükről a jövőben mindenképp érdemes lesz elkapni őket színpadon. A Perforated után az ördögi macskák, a Hellcats vették birtokba a színpadot, ők Szlovénia egyetlen tisztán női heavy metal/hard rock zenekara. A Saša és Sonja nővérek vezette formáció pályafutása alatt már számtalan tagcserén van túl, de a lányok kitartóak, és magabiztosan haladnak a kijelölt úton. A KUD színpadán megújult, felfrissített felállásban léptek fel: Katja gitározott, Valentina énekelt. A lányok a készülő lemez dalaiból játszottak, meg néhány feldolgozást is elővettek. A Hellcatset mindenképp dicséret illeti a kitartásáért: már a „hagyományos”, férfi metalzenekaroknak is gondot okoz új tagot találni nálunk, női tagokat keresni pedig valószínűleg még nehezebb. De ha már emancipáció: a Hellcatsnek jobb lenne egy időre még bezárkóznia a garázsba, és végleg kicsiszolni a játékát. Bár a ritmusszekció a színpadon teljesen magabiztos, a dobátvezetések és a basszusmenetek kifejezetten átlagosak, és olyan hard rockosan egyszerűek, hogy egy idő után egysíkúvá és unalmassá válnak. Katja gitárjátéka a legjobb hangszeres elem, szépen kijátszott szólókkal és magabiztos riffeléssel lepett meg, a Hellcats leggyengébb pontja viszont éppen az ének. Minden energia és közönségkapcsolat ellenére, amit Valentina remekül tol, az énekteljesítmény enyhén szólva siralmas volt. Ez leginkább a feldolgozásoknál derült ki, főleg a Warlock-klasszikus, az I Rule the Ruins gyenge előadásánál, de a saját daloknál sem volt éppen ragyogó a produkció. A Hellcats mindenesetre jó úton jár, de a jobb összhatáshoz még kell némi koncertrutin, és főleg sok munka az énekbe.
Viharosabb vizekre eveztünk a rečicai metalosokkal, a The Scourge-dzsel. Pontosabban: egyenesen a dinamikus, változatos death/thrash metal vad zúgói közé csöppentünk. A srácok könyörtelenül padlógázt nyomtak, és az Ashes című remek demójuk, a From the Ashes rombolói közé vittek minket. Magabiztosan és összeszokottan pörgették fel a KUD-ot az első moshra, a szemnek és a fülnek pedig a Matjaž/Primož kettős hihetetlen gitáros zsonglőrködése adott pihenést, mielőtt a gyorsabb, dinamikusabb részek viharos lökése becsületes nyakmozgatásra kényszerít. Az éneket továbbra is kiválóan oldja meg Matjaž és Jernej, a két, elég különböző megközelítéssel pedig még változatosabbá teszik a dalokat. A The Scourge kétségkívül minden koncerten jobb, és jó volt hosszabb szünet után újra látni és hallani őket.
Hasonló stílusban, dühös death/thrash metallal folytatták a tevetisztelő Gonoba tagjai. A srácok továbbra is a fantasztikus bemutatkozó lemezüket, a Chains of Ignorance-t mutatják be, és érződik, hogy koncertezésben újra aktívabbak. A színpadon lélegzetelállítóan összeszokott egységet alkotnak, legyen szó a Mitja/Grega páros ötletes riffjeiről és látványos szólózásáról, a változatos átvezetésekkel teli, átgondolt dobolásról, amely egy kisebb földrengés rombolóerejével bír, vagy Brane „DiGiorgio” Tkalec fantasztikus basszusozásáról, amitől az ember álla valahol a földön kötött ki. Bár Grega Kamenšeknek ez még csak a második koncertje volt, bebizonyította, hogy kétségkívül Szlovénia egyik legjobb gitárosa, hiszen aprólékos pontossággal játszotta le a nehéz gitártémákat. Végül is mesterségét már a Crossbreedben is megmutatta, és remélem, a következő felvételeken a játéka még jobban érvényesül majd, amikor saját ötlettárát is beleteszi. Hopsy ezúttal szerencsére nem a részeg frontember-attitűdöt hozta, és az éneket is annyival jobban hozta. A morgós részekben egyre jobb, az agresszió ellenére tiszta és érthető, gyakran pedig a dalokat egy gonosz-dühös thrash énekkel is megbolondítja, ami tökéletesen odaillik. A Gonoba verhetetlen színpadi energiával bizonyította, hogy a Chains of Ignorance élőben még jobban szól, az i-re a pontot pedig az Exodus-rombolóval, a War is My Shepherddel tette fel, fantasztikus előadásban. „Worship the Camel!”
A szlovén metalszín vén macskái, az Interceptor foglalták el a színpadot, és rögtön az elején egy olyan számmal köszöntöttek, amely azt ígéri, hogy az új, még készülő lemez akár a régebbi anyagokat is túlszárnyalhatja: Homo Stupidus. A Puške namesto kruha, a Blato és a többi klasszikus nem maradhatott el, ahogy a kötelező Sepultura-klasszikus, az Inner Self sem. Bár minden alkalommal remekül szól, azért jó lenne, ha, már ha muszáj feldolgozásokat játszaniuk a gazdag saját életmű ellenére, az Interceptor a jövőben meglepne minket valami új feldolgozással. Ha jól emlékszem, Čuli a reunion turné környékén az Angel of Deathet ígérgette… Immár másodszor mutattak be egy új dalt is, a Religija kellemesen ószisklis, némi német thrash agresszióval megbolondítva, és a Homo Stupidushoz hasonlóan magas elvárásokat ébreszt az új lemezzel szemben. Mastro uničenja színpadi kilengései nélkül most sem telt el a koncert, ezúttal a KUD egyik oszlopa kapta az ütést. Njami! Attól tartva, hogy a többiek is megkapják a magukét, Čulit lehajtották a színpadról, és Simon Cukjati gitáros vezetésével az Anthrax- (Joe Jackson-) klasszikussal, a Got the Time-mal zárták a koncertet.
Ezután a színpadra lépett az első és egyetlen külföldi zenekar, az osztrák Bloodfeast. A srácok háromnegyed órányi szolid black/death metalt hoztak, ami erősen emlékeztet a lengyel óriásokra, a Behemothra, de hallható volt kidolgozott, helyenként eredeti riffelés is. Kicsit csalódást keltett a megjelenésük, amely gyanúsan emlékeztetett valakire, nevezetesen megint csak a Behemothra, a sminktől a bőrnadrágokig és -szoknyákig. És természetesen jött egy Behemoth-feldolgozás is, a Conquer All. A Bloodfeast szolidan végezte a dolgát, de túlságosan emlékeztet a Behemothra.
Az osztrák Behemoth-klón után újra hazai metalerő foglalta el a színpadot, a nagyon várt Aeonic. Ez lett volna az utolsó közös fellépésük Garghuf dobossal (ex-Gorgoroth, Dekadent, Enthroned), de sajnos nyilvánvalóan nem minden alakult a tervek szerint, és az Aeonic dobgéppel lépett fel. Dicséretes, hogy nem mondták le a fellépést, és volt bátorságuk élő dobos nélkül színpadra állni. A számítógéppel, azaz mesterséges dobokkal nagy bajok lehetnek, és bár nem esküdtek össze a zenekar ellen, és nem takarították el őket a HAL (2001: A Space Odyssey) stílusában, a fiúknak látható gondokat okoztak. Sok volt a mellényúlás és a kapkodás, de szerencsére a zenekar legalább a vége felé jobban összeszedte magát, és egész magabiztosan lehozta a dolgot. Az Aeonic várva várt fellépése így sajnos enyhén keserű utóízzel telt el. A banda látszólag nem érezte jól magát a színpadon, és valószínűleg ezért is volt a fellépés elég statikus és igazi energia nélküli. Remélem, az Aeonic hamarosan megtalálja az igazi dobosát, és vele élőben is jobb fényben mutatkozik be. A számok a gyengébb előadás ellenére is nagyon ígéretesek, és letépik a gatyádat!
A Heavy New Year III-at a német ízű thrash metal forgószele zárta, a Keller. A készülő albumuk jegyében kompromisszumok és kegyelem nélkül belevetették a KUD-ot egy aknamező közepére, szándékosan rá is léptek az egyik aknára, és láncreakciót indítottak el ezernyi riffből, őrült szólóból és gyilkosan jó ritmusszekcióból. Bár a Keller mostanában tényleg nagyon sokat játszott, talán már majdnem túl sokat is egy kis szlovén metalközönségnek, abban a pillanatban, hogy színpadra lépnek, elfelejtődik, hogy talán egy-két nappal korábban is láttad őket. A demós számok még mindig játszva szétverik a fejedet, az újak pedig az egyik legjobb szlovén metallemezt ígérik. Keller command!
A Heavy New Year kellemes metalos karácsonyi-újévi hagyománnyá vált, és az is marad. Valószínűleg messze környéken nincs még egy olyan koncert, amely a hangulatával, az ételekkel, a remek szervezéssel és a jó bandákkal ilyen szépen megajándékozná a metalosokat. Ezúttal talán csak egy árnyalatnyival volt sok a zenekar, hiszen egy este alatt végig, figyelmesen meghallgatni hét bandát nem kis falat. A végére pedig természetesen: találkozunk a Heavy New Year IV-en!
Fotók: Nina Grad
Setlist
GONOBA: 1. Violent Solutions 2. Constucting Deconstruction 3. The Fall of Mankind 4. Procreation 5. War is My Shepherd 6. Chains of Ignorance 7. In Vain INTERCEPTOR: 1. Homo Stupidus 2. Puške namesto kruha 3. Blato 4. Inner Self 5. Religija 6. Revive 7. Blame 8. Fade 9. Zadnja žrtev 10. Got the Time BLOODFEAST: 1. Ransom? 2. Diagnosis: Insane 3. March Into the Twilight 4. Shit-zophrenic 5. Stop to Rot 6. Infernal Kingdom 7. Conquer All 8. Jason 9. Souvenirs AEONIC: 1. Daemonion 2. Dehumanized 3. Synthesis 4. Hephaestus 5. Blasphemy & Gulit
Képgaléria
