Helyszín: Križanke, Ljubljana
A koncert dátuma: 2009. 07. 11.
Látogatók száma: 2000
Jegyár: Elővétel: 37 €, a koncert napján: 42€
MORSO
A Morcheeba előtt a rijekai rockerek, a Morso léptek színpadra, de a közönséget a teljes fellépésük alatt sem sikerült talpra állítaniuk. Ebben jókora szerepe volt a technikai problémáknak is, mert a késés miatt a Morsónak mindössze fél órája maradt, hogy bemutassa az IZLOG című debütalbumának dalait. Abból, amit sikerült eljátszaniuk, persze csak az időhiányt sajnálhatjuk, mert a zenekar zeneileg nagyon is érdekes és sokszínű, külön dicséret illeti mindkét énekest, Stanislav Grdakovićot és főleg a dinamikus Ivana Bartolovićot. Az utolsó daluk valahogy mégis felrázta az egybegyűlt hallgatóságot, és be is jelentette a Morcheeba tagjainak érkezését.
MORCHEEBA
Már az 1996-os első albumuk, a Who can you trust hallgatásakor érezhettük, hogy a Morcheeba biztosan nem lesz egy újabb egynapos csillag. Amikor a következő lemezüket, a Big Calm-ot (1998) a szigetországi zenekritikusok az év albumának kiáltották ki, mindenki számára világossá vált, hogy sikerült nekik. A zenekar kreatív motorja a két testvér, Paul és Ross Godfrey (Paul DJ, Ross multiinstrumentalista). 2003-ig velük dolgozott még két albumon (Fragments of freedom: 2000 és Charango: 2003) a varázslatos Skye Edwards is, akinek érzéki hangját milliónyi rajongó szerette meg világszerte. Aztán a közös útjuk véget ért. Azóta szép számú énekes fordult meg a Morcheebában, de egyiküknek sem sikerült sokáig maradnia. A The Antidote (2005) albumon Daisy Martey énekelt, akit élőben Jody Sternberg váltott, a legutóbbi stúdiólemezen, a Dive deep-en (2008) pedig egy egész sor sokszínű vokalista követte egymást (Judie Tzuke, Manda Zamolo, Thomas Dybdahl, a rapper Calm Cool Pete és Bradley Burgess).
A Morcheeba sok különböző műfajt egyesít magában. Egyesek a trip-hop előadók közé sorolják őket, vagyis azok közé, akik az úgynevezett bristoli hangzást képviselik (ide soroljuk a Portisheadet és a Massive Attacket), de ezekre a zenekarokra elsősorban egy sötét hangulat jellemző, amit a Morcheeba túlszárnyal és továbbfejleszt, hiszen a daloikban más műfajok is felbukkannak, például a blues (Ross szerint a zenei gyökerei éppen oda nyúlnak vissza), a rock, a reggae, sőt még a country és a folk is. Mondhatjuk tehát, hogy ez valódi eklektikus keverék, egyfajta hangulatzene.
A vasárnapi koncertélménybe némi késéssel a Morcheebára igencsak jellemző szitárhangok vezettek be minket, amelyekkel valószínűleg a kissé spirituális, vagy akár pszichedelikus hangulatot akarták megteremteni, ami nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a Morcheeba név szorosan kötődik a bódító szerekhez (a cheeba ugyanis a marihuána szlengkifejezése).
Ljubljanában ezúttal mutatkozott be először Manda Zamolo francia énekesnő, aki az utolsó albumukon is közreműködött, és akit – hiszed vagy sem – a My Space oldalon találtak meg. A francia lány mindig is szeretett volna tagja lenni ennek a zenei kollektívának, és ez a lelkesedés vasárnap is sugárzott róla a színpadról: a ráadás utolsó dalánál egészen elszabadult, többek között segített dobolni, összeborzolta a szaxofonos haját, és úgy általában extatikusan ugrált a színpadon. Magam is eléggé szkeptikus voltam a koncert előtt éppen az ének miatt, mert Skye Edwards csizmáját igazán nehéz kitölteni, az utolsó album pedig így is úgy is legalább 3 énekes munkája volt, akik közül nekem személy szerint Judie Tzuke és Thomas Dybdahl (aki Ross szerint úgy szól, mint Roy Orbison heroinon) sokkal közelebb áll a szívemhez. De hagyjuk magunkat meglepni. Szóval az értékelésem: korrekt, azzal, hogy ki kell emelnem, Manda leginkább a Gained the world című dalnál ragyogott, amit az albumon is ő énekel. Kár, hogy a Dive deep lemezről nem hallottunk több dalt (csak 4-et), mert így a francia lány könnyebben kiléphetett volna a múlt árnyékából, és a saját egyéniségének bélyegét is rányomhatta volna az estére.
A Križankében tett mélyvízi merülés tehát főként a régi szép idők emlékei közt vezetett minket. A koncert eleje meglehetősen laza, sőt kicsit álmos volt, de pár közönséghez szóló megszólalás és a nyitódalok közötti rövid szünetek után, amelyeket sör, whisky és hasonlók szürcsölésére szántak, a dolgok a színpadon élénkebb szférák felé mozdultak. Ross gitárvirtuóz, előbújt a rock és a blues iránti szenvedélye, ő maga az amerikai folk hatását is kiemelte (a Run honey run a már elhunyt John Martyn feldolgozása), kiváló szaxofonbetéteket is hallottunk, Mandának pedig néhány dalnál (Run honey run és Sleep on it) Brad Burgess sietett a segítségére, férfi énekhangszínt is adva a daloknak.
Nagyon megörültem annak, hogy még a nyár közepén is meg lehet tölteni a Križankét, és szép koncertesemény szervezhető. A közönség reakciói többnyire pozitívak voltak, néhányan viszont egyfajta nosztalgiával a szívükben jöttek és mentek, és nyilván sosem fogják kiheverni a legendás eredeti énekesnő hiányát, aki közben már önálló projektekkel lelkesíti az embereket.
Fotók: Mojca Perdih
Setlist
1.Moog Island 2.Otherwise 3.Trigger hippy 4.Never an easy way 5.The sea 6.Enjoy the ride 7.Run honey run 8.Part of the process 9.Gained the world 10.Sleep on it 11.Let me see 12.Blindfold —ráadás— 13.Be yourself 14.Rome wasn’t built in a day
Képgaléria
