Akusztikus Joey Cape – ünnep a fülnek! (2009)

0 11

Fotók: Aleš Podbrežnik

Helyszín: Orto bar, Ljubljana, Szlovénia
A koncert dátuma: 09.04.2009
Látogatók száma: 180
Jegyár: 10 € elővételben

Ki ne ismerné azt a kicsi, pattogós emberkét, az amerikai punk rockerek, a Lagwagon vezérét, Joey Capét, aki pénteken, április 10-én a jubileumi, tizedik Orto fest keretében lépett fel a ljubljanai Orto barban? Joeyt ezúttal nem a szokásos, bugyborékoló, hiperaktív frontemberként láthattuk, ahogy a színpadokon megszoktuk, ahol a már említett fiúkkal osztozik, hanem egészen más fényben. Punk rock, jóval csendesebb, akusztikus kiadásban. Furcsán hangzik? Egyáltalán nem. Kinek kell elektromos és basszusgitár meg dob, ha a színpadon egy Joey-féle legendát csodálhat? Ráadásul Joey remek kedvében volt: saját magán és másokon is előszeretettel élcelődött. Cécó és sztárallűrök nélkül. Egyszerűen földközeli, hihetetlen érzékkel a közönséghez. A whisky nagy kedvelője, bár ezen az estén a „macskajajt” inkább gyümölcslevodkával kúrálta, mert (állítása szerint) még egy whiskys este kicsit sok lett volna. De hát nem azt tartja a híres mondás, hogy kutyaharapást szőrével?

Az első fellépő hálás vagy hálátlan feladata Chad Rexre jutott – a tomboló szörnyeteg, ahogy magát szívesen jellemzi. Bár a zenéje a tökéletes ellentéte ennek. Ezt bizonyították a csendes balladák is, amelyek annyi embert csaltak be, hogy az Orto emelete ilyenkor irigylésre méltóan tele volt. Nem emlékszem, hogy valaha is bármelyik fellépés ennyire érzelemdús lett volna, mint ez. Kétkedtek? Hallgassátok meg például a „Breakin` Down 4 the 3rd”, a „Righted”, a „Mile Marker Town”, a „Blankshot Man” vagy a „Postcarted” című számot, és tudni fogjátok, miről beszélek. Chad, aki akár a jóval nagyobb Bruce Springsteen mellé is odaállhatna, gond nélkül megbirkózott a közönség bemelegítésének feladatával.

Jon Snodgrass, a nagy, fekete keretes szemüveges fickó, egészen más tészta. A countrys hangvételű dalai kötekedők és tréfásak, a dallamai kifinomultak, az élő fellépéseit pedig nehéz leírni. Főleg telve vannak energiával és a közönséggel való interakcióval. A közönség ezen az estén maga választotta ki, melyik számokat szeretné hallani. Jon pedig teljesítette a kéréseket. Néhányat szívesen, másokat inkább átugrott, és újakat választott.

Végül ott van a kis Joey Cape. A kaliforniai punk rockerek, a Lagwagon legendás frontemberét a múltban a fentiek mellett énekesként is láthattuk a sajnos Derrick Plorude dobos halála miatt feloszlott Bad Astronautban, valamint gitárosként a Me First And The Gimme Gimmes soraiban. Egy újabb legendával, Tony Slyjal, a No Use For A Name énekesével és gitárosával közös duettje mellett sem mehetünk el szó nélkül. Cape producerként is kipróbálta magát. A Lagwagon és a Bad Astronaut albumai mellett az ő munkáját dicsérik a pop punkos The Ataris „Blue Skies, Broken Hearts … Next 12 Exits” és „End Is Forever” lemeze, valamint a rendbontó Nerf Herder „Nerf Herder” és „How To Meet Girls” című albuma. Az első önálló stúdióalbuma, a „Bridge” tavaly október 21-én jelent meg Európában a Bad Taste Records, Amerikában a Suburban Records kiadásában. A huszonhat dalból álló csokrot, amennyit a ljubljanai Orto barban hallhattunk, az első szólólemez számai, Lagwagon-klasszikusok és más projektek dalai alkották. A saját albumáról Joey csupán öt számot játszott el (ezek: „Who We`ve Became”, „Errands”, „Canoe”, „No Little Pill” és „The Ramones Are Dead”), a műsor nagyobb részét inkább a Lagwagon eposzai tették ki. A „Whipping Boy”, a „May 16th”, a „Razor Burn” és az „Alien 8” csak néhány azok közül, amelyeket a összegyűlt sokaság tavaly július 9-én a nova goricai Mostovnában (beszámoló itt) keményebb kiadásban hallgatott, most pedig lágyabban. Hogy melyik jön be jobban, döntsétek el ti magatok. Nem könnyű a választás, mert mindkét változat dicsőítésre méltó.

Ahogy Cape fellépése is az volt, amelyen megtudtuk, mivel kúrálja a „macskajajt” az úriember, és jót szórakoztunk azon, ahogy megpróbált szlovénul köszönetet mondani, azon, ahogy „a színpadra soha el nem hozott” setlistet kereste, és a többi apró malőrön. Végül Joey, Jon és Chad a összegyűlt tömegnek még elővett egy NOFX-klasszikust, a „Linoleum”-ot, amelynek éneklését a közönség vette át. Ezzel ért véget a példátlan este az akusztikus Lagwagon, Rex, Snodgrass és Cape társaságában. Még mindig kételkedtek benne, hogy a punk rock akusztikusan is jól szól?

Fotók: Miha Mally

Setlist

Joey Cape: 1. The Chemist 2. Not A Dull Moment 3. Whipping Boy 4. The Contontionist 5. Who We`ve Became 6. Wind In Your Sail 7. Move The Car 8. Killers And Liars 9. Errands 10. Canoe 11. Goodbye 12. You Deserve This 13. No Little Pill 14. Minus 15. Violins 16. Kids Are Alright Intro 17. May 16th 18. The Ramones Are Dead 19. Violet / 27 / Know It All / Razor Burn 20. I`m Not Gonna Save You —– ráadás —– 21. Burn That Bridge 22. 17 Years 23. 500 Miles 24. Alien 8 25. Kids Are Alright 26. Linoleum

Képgaléria

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik