Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Orpheum, Grác, Ausztria
A koncert dátuma: 2009. március 31.
Látogatók száma: 500
Jegyár: 20 €
Ez nem áprilisi tréfa volt. Ez a The Subways volt. A trióban a mikrofon mögött, gitárral a kezében a karizmatikus Billy Lunn diktál, a basszusgitár húrjait a bájos Charlotte Cooper püföli, a dobokat pedig a komisz Josh Morganre bízták. Őket másképp az Eagles of Death Metal, vagyis a kicsit idősebb amerikai garázsmókusok – Jesse Hughes vezetésével – „hideg unokatestvéreinek” is hívhatnánk. A srácok és a lány tavaly július elején adták ki második stúdióalbumukat „All or Nothing” címmel, és a promóciós turné keretében a szomszédos Grácban is megálltak.
A helyi pop-rockerek, a Once Tasted Life, akikre az közönség bemelegítését bízták, ugyanazzal a lendülettel rontottak a színpadra, amit tavaly a kirchbachi Summer Breeze fesztiválon is láttunk tőlük. A lendület azonban sajnos nem minden. A színpad előtt összegyűlt fiatalok ugyan bábuként hagyták magukat irányítani a hangjaik által, de hát a srácok már számtalanszor hallott dalokat játszottak az „A Thousand Moments We Let Pass” című debütáló albumról, amely már a messzi 2006-ban megjelent. Az igényesebb hallgatóknak ez sajnos nem volt elég.
Teljes fordulat akkor jött, amikor színpadra léptek a The Subways, akiket az NME magazin úgy jellemzett, mint „a legszexibb dolog, ami az elmúlt években történt a rock`n`rollban”. És igazuk van. Billy Lunn, aki hihetetlen karizmával és óriási energiával bír, már az elején a „Kalifornia” című dallal összekapcsolta a zenekart a közönséggel. Az első sorokban a lányok hisztérikusan sikoltoztak és nyújtogatták a karjukat, valahányszor Lunn közelebb lépett a színpad széléhez. Csodálatra méltó a kis Charlotte is, aki egy másodpercre sem áll meg, vidáman ugrál egyik oldalról a másikra, bár néha úgy tűnik, mintha kicsit kifogyna a szuszból. A „Young for Eternity” című, azonos című debütáló albumról való számmal, amely 2005-ben jelent meg az Infectious Records gondozásában, felébredtek azok az álmos vagy kicsit igényesebb lelkek is, akik a Once Tasted Life bemelegítése alatt egy pohár jó sör mellett számolták a perceket. Az első ismertebb szám, amely teljessé tette a fordulatot, az „Oh Yeah!” volt. Ez egyben az említett album igazi kislemeze, amely szélesebb zenei közönség elé vitte a The Subwayst. Szorosan a nyomában az „Alright”, az „All or Nothing” lemez második kislemeze. Az album, amelyet az elsővel ellentétben (azt Liverpoolban vették fel) Los Angelesben rögzítettek, a rutinos Butch Vig vezényletével született. Vig főleg a halhatatlan grunge-zenekar, a Nirvana, a mindig szórakoztató és csak ritkán komoly Jimmy Eat World, valamint a legendás The Smashing Pumpkins munkáiról ismert. Lunn rövid unszolását meghívás követte a „Mary” teadélutánjára, majd egy úgynevezett verseny arról, hogy az Orpheum terem melyik fele a hangosabb. A bal vagy a jobb? Az értékelés a „Shake! Shake!” után jött. Billy és a szakértő zsűri, amelyben Charlotte és Josh, a dobverőit vadul forgató fickó ült, igazán nehéz feladatot kapott. De az igazság mindig győz, és az egytől tízig terjedő skálán a pontszám természetesen tíz lett. Hogy a közönség valóban megérdemelte ezt az osztályzatot, azt az „I Won`t Let You Down” alatt is bizonyította, amely szintén a második gyerek, az „All or Nothing” lemezen szerepel. A „Young for Eternity”-hez képest ennek az albumnak a hangzása kicsit keményebb, ami valószínűleg a producerváltás és az egykori ígéret földjén történt felvételek következménye. A dalokban jóval több Charlotte lányos (back) vokálja is. Az est első részét a The Subways a „This is the Club For People Who Hate People” című számmal zárta, és ha be akartok lépni ebbe a klubba, a következő koncerten vegyetek magatoknak egy kitűzőt ezzel a bájos, kicsit szarkasztikus felirattal.
A Lunn mellkasán, a bőrébe örökre beleírt „Strawberry Blonde”-dal kezdve az este lassan a vége felé kezdett hajlani. Ezután jött a valószínűleg legkeményebb kislemez, a „Girls & Boys” az „All or Nothing” albumról, amelynek címe jól szemlélteti, hogyan maradt Billy majdnem hang nélkül. Mivel a legjobb mindig a végére marad, és amikor az őrület a tetőfokán van, jöhet az egyetlen és igazi „Rock`n`roll Queen”. A számot, amelyet a The Subways kórusosan hosszúra nyújtott, és amelynek közben Lunn látványos „stage diving”-ot mutatott be, minden torok énekelte, nagyjából ötszáz fős tömeg, amely ezen az estén a rock`n`roll királynőivé és királyaivá változott. Ez a szám az, amely a fiatal és ambiciózus briteket a nagyvilágba repítette, hiszen több tévéreklámban, videojátékban, valamint a „Die Hard 4.0” és a „Rocknrolla” című filmekben is felhasználták. Utóbbiban egy klubbeli fellépés közben az említett triót is megpillanthatjuk.
A The Subways már többször bebizonyította, hogy hihetetlenül jó zenekar, amely magában hordozza a siker képletét. A kemény munka mindig meghozza a gyümölcsét, és kétségtelen, hogy egyszer ők is ugyanolyan nagyok lesznek, mint például a The Killers, az Oasis és mások. Csak hinni kell benne …
Fotók: Miha Rekar
Setlista
Once Tasted Life: 1. A Few More Words 2. His Dedication 3. Primetime 4. No Guarantee 5. Interlude 6. One Spectator`s View 7. A New Morning (I`m Still Walking) The Subways: 1. Kalifornia 2. Young For Eternity 3. Holiday 4. Obsession 5. Oh Yeah 6. All or Nothing 7. Alright 8. Mary 9. Always Tomorrow 10. Shake! Shake! 11. I Won`t Let U Down 12. I Want To Hear What You Have Got To Say 13. Turnaround 14. With You 15. This Is The Club For People Who Hate People —– ráadás —– 16. Strawberry Blonde 17. Girls & Boys 18. Rock`n`roll Queen
Képgaléria
