Szerző: Rok Klemše
Helyszín: Športna dvorana, Postojna
A koncert dátuma: 2009. 03. 06.
Látogatók száma: 0
Jegyár: 12€/15€
Elég sokat kellett várnunk az új Heavy Metal Nightra. Az előző ugyanis még 2007. július 16-án volt Veliko Ubeljsko pri Postojni határában, és már akkor jövőre, nagyjából ugyanerre az időre ígérték a folytatást. Amikor tavaly szeptemberben még mindig nem jött el a HMN, a fülek már éheztek a szlovén heavy metal napjára, a torok kiszáradt, és vágytunk a hagyományos, ingyenes bambusra. Január végén aztán mégis megörvendeztettek a szervezők: a Heavy Metal Night egy kisebb késéssel ugyan, de megtörténik! Méghozzá március 7-én a postojnai sportcsarnokban, nagy headlinerekkel. Az est első számú főszereplői, a kultikus szlovén heavy metal/hard rock zenekar, a Requiem fennállásuk 15. évfordulóját ünnepelték, segítségükre voltak a Dawn Patrol, desszertnek pedig a szlovén heavy metal atyái, a Pomaranča és egy AC/DC Tribute bend érkezett.
A postojnai sportcsarnok, amely egyébként az évente megrendezett Božični rock koncert helyszíne is, este nyolc körül már szépen megtelt, a levegőben pedig érezni lehetett, hogy a szlovén metalosok tényleg nagyon várták a Heavy Metal Nightot. Kilenckor a szlovén heavy metal nagy reménységei, a Dawn Patrol léptek színpadra, a nemrégiben történt kellemetlen bonyodalmak ellenére. A srácokon és a lányon ebből egy percig sem látszott semmi, energikusan és magabiztosan vágtak bele a háromnegyed órás műsorukba. Az olyan heavy metal tarolók, mint a Control, a Dark Side of Society, az Ametist és az új Alcoholic a nagy színpadon is fantasztikusan szólnak, még ha a hangzás kissé gyengébb is volt. Izi gitárja most sajnos kevésbé hallatszott, de ez sem változtat azon, hogy a Dawn Patrol egyenesen ilyen nagy színpadokra született. Aleš ráadásul nemcsak valószínűleg a legjobb hangú énekes nálunk, hanem született frontember is, jobb színpadi jelenlétet aligha találsz. A legnagyobb dicséretet viszont a dobos érdemli, aki a HMN-en a Dawn Patrolban ült a dobok mögött: Borut Rampih (Eruption). Borut mindössze három próba alatt megtanulta a Dawn Patrol összes dalát, ráadásul irgalmatlanul és remek érzékkel verte a bőröket. Le a kalappal! A felhevült közönséget tovább hergelte a két saját szerzemény, a Fortress és a Rockstar Ate My Hamster himnusz, a szettet pedig szépen kiegészítette az Iron Maiden-feldolgozás, a kitűnően eljátszott The Wicker Man, valamint egy kicsit gyengébb Megadeth-feldolgozás, a Symphony of Destruction. A Dawn Patrol jó úton halad afelé, hogy hamarosan már maguk is headlinerként uralják az ilyen színpadokat. Reméljük, hogy külföldön is!
Egy rövid átállás után a szlovén heavy metal színtér nagy visszatérői, a Requiem foglalták el a színpadot. A Requiem olyan név, amely mindig ott lesz a hazai heavy metal/hard rock történelemkönyvében, hiszen ki ne emlékezne az olyan kultikus klasszikusokra, mint az Amsterdam, a Mr. Twister, és különösen a hazai heavy metal himnuszára, a Stare device-re. A zenekar 15. évfordulós visszatérését rendkívül nagyvonalúan tervezték: kiváló setlistet, különleges meglepetéseket és a Requiem összes korszakának tagjait felvonultató közös játékot ígértek. Az ilyen nagy bejelentések általában ébresztenek egy-két kétséget, de a Requiem már az első pillanatokban szétoszlatta az összeset. A Requiem megfrissült és megfiatalodott, és jobban szól, mint valaha. A felállás fantasztikusan összeszokott és összehangolt, hangszeres tudásban virtuóz, az új tag, a dobos Miha Nedoh tökéletesen beilleszkedett a bandába, ráadásul igazán kiváló dobteljesítményt nyújtott, és a pergőt kimerülésig püfölte. A gitárpáros, Marko Slokar és Marc Kavaš a Rainbow, a Black Sabbath, a Deep Purple és hasonló óriások ihlette riffek színes választékát kínálta, magabiztosan és tisztán játszva. A pontot az i-re az együttes első énekese, Primož Romšak tette fel, aki magával ragadó hanggal elvezetett minket az első három albumhoz, az MCMXCV,X-hez, az Ogenjhez és a III-hoz. A felállás nemcsak tökéletesen összeszokott volt, a Requiem energiája szó szerint ömlött a színpadról a közönségre, főleg a megvadult, magabiztos és eleven Primožnak köszönhetően, aki kiválóan kiénekelte az olyan klasszikusokat, mint az Amsterdam, a Čarovnice, a gyönyörű Kaja ballada, a Heroji, a gyilkosan jó Zvezdnato nebo, a Pekel in raj, a Rock ‘n Roll naj živi, és az örök klasszikus Stare device. A repertoár tényleg mind a húsz ujjadat megnyalnád utána (oh yeah, foot fetish, hehe). A koncert legszebb pillanata minden bizonnyal a Ker te ni žal volt, amelyet a túl korán elhunyt dobosnak, Damijan Brezovecnek ajánlottak, felejthetetlen hangulatot pedig a színpadi fények kiváló játéka teremtett, amely álomszerű, mesebeli megvilágítást varázsolt. Miután lepörgött az első három lemez, ideje volt, hogy Sergej Škofljanec a basszusgitár mögül átlépjen a mikrofonhoz, mert az együttes utolsó lemeze, a Zadnja molitev következett, amelyen Sergej gondoskodott az éneklésről (meg még egy s mással). A Lacrimosa intro után a Requiem felgyújtotta a terepet a valószínűleg legjobb hazai heavy metal dallal, a romboló, apokaliptikus Križarjival. Sergej már rögtön ledöbbentett a hangjával, amelyet szavakkal nehéz leírni, a dalnak pedig az elmaradhatatlan, megjátszott pap is megadta a kellő hangulatot központi beszédével. Semmivel sem szólt rosszabbul az epikus 12 let, a Mr. Twisternél pedig az említett úr is felmászott a színpadra. Kár, hogy a Zadnja molitevről nem hallottunk még egy-két számot, de a Requiem így is két órányi első osztályú heavy metalt kínált nekünk. És mit is kívánhatna még az ember a Stare device után Primožzal és Sergejjel!? A koncertet a Requiem fel is vette egy készülő DVD-hez, amelyhez mellékelik az első lemezt is, ami már rég elfogyott!
A Requiem fenomenális fellépése után, amelyet valószínűleg lehetetlen lesz megismételni (valójában remélem, hogy tévedek), eljött a hosszú várakozás vége: a szlovén heavy metal mozgalom nagy öregei és úttörői, a legendás Pomaranča következtek. Sokat vártak tőlük, de sajnos teljesen csalódást okoztak. Teljesen hangtalanul szóltak, és a legrosszabbul az énekes, Boris Krmac szerepelt, aki a megfáradt hangját egy halom effekt mögé rejtette. A zenekar a színpadon teljesen statikusnak, unottnak és megöregedettnek hatott. A klasszikusokból összeállított csokor, benne a kiváló Soldattal és annak örök, mély üzenetével ellenére a Pomaranča ezúttal teljesen keserű szájízt hagyott maga után. Őszintén remélem, hogy a közeli jövőben megédesítik, ahogy az a Pomaranča névhez és hírnévhez kétségkívül illik. Ha nem, sajnos már csak a lemezeken és CD-ken marad a hallgatásuk.
A Heavy Metal Night 2009 minden szempontból sikerült. Le a kalappal a szervezők előtt a kiváló szervezésért (az iskola előírásai ugyan hoztak néhány kellemetlenséget, de ezt nem érdemes mínuszként beszámítani az összképbe) és az áldozatkészségért, amellyel megrendeztek egy ekkora eseményt. A következő Heavy Metal Nightra pedig már idén nyáron örömmel várhatunk. Egyébként nem is számít, mikor lesz. A Heavy Metal Night a szlovén heavy metal ünnepe!
Fotók: Mojca Perdih
Képgaléria
