Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Klubar / Kranj / Szlovénia
A koncert dátuma: 2008. december 25.
Látogatók száma: 150
Jegyár: 2,5€
Be kell vallani, a karácsonyi ünnepek tudnak borzasztóan fölöslegesek lenni. Az ember kényszerből pár napra munka nélkül marad, aztán lustává válik, és még az újságot sem hajlandó felvenni a bejárati ajtó elől. Én mégis elindultam este hazulról, mert kíváncsi voltam, mit csinál még a Mit, ha épp nem Mit.
A Mit gitárosa, Matevž és énekese, Uroš remekül feltalálta magát: kocsmákban lépnek fel, és a nép által kedvelt számokat játsszák, így ártatlanul keresnek maguknak egy kis extra aprót, és nem kell nyafogniuk a nyomorúságos szlovén életszínvonal miatt, ami még sokáig-sokáig kullog majd az európai mércék mögött (egy naiv, becsületes ember szemében – akik közületek lopni tudtok, azok előtt megemelem a kalapom). Röviden: a hajdani „Manjana”, a mai kranji Klubar szervezett társasági estet rendezett, és végre mulatságot kínált a fiataloknak az amúgy teljesen halott Kranjban. Néhány bőrbe-vasba öltözött vitéz, akiket megbabonáztak a súlyos metalhangzások, kitartott a „Downtown” híres lyukában, amely épp előző nap (szenteste előtt) szinte szétpukkadt a tömegtől. Kranjban ennyi volt az érdekes, leszámítva azt a lélekemelő kilátást egy lerombolt Vukovár másolatára, ami a kranji McDonald’s felé tartó látogatónak tárul a szeme elé.
Szóval amikor a Mit nem Mit, akkor duóvá alakulnak át, és két folkgitárral szórakoztatják az embereket. Urošról már akkor kiderült, hogy kiváló énekes, amikor először láttam élőben a Mitet, és az alsó-középső tartományban mozgó, meleg (akár érzéki is) hangja remek csalétek a fülnek, főleg ha akusztikus, természetes színezetű hangzás kíséri.
Matevž és Uroš három külön blokkban szórakoztatta a népet, az utolsó volt a legintenzívebb, amikor a közönség teljesen kikapcsolt, és az ő kezükből evett. A végén színesítette még az estét a Mit-es haverjuk, Buco (mit is csinálnánk nélküle), aki az egész színpadot magának követelte, meg a csapos Špela, aki egy bárszékre ült mellé, miközben Buco Uroš gitárjával eljátszotta a Prazna cesta akusztikus verzióját, amit valószínűleg mindannyian ismertek a Lady’s First eredetijének (alkalmi vagy szándékos) audiovizuális pörgetéséből.
Uroš és Matevž összeszokott páros, úgy ismerik egymást, mint zár a kulcsot, és már évek óta együtt játszanak. A jelenlévőknek szép csokor ismert külföldi rockslágert szántak, no meg feldolgozásokat a szlovén mainstream rockbandáktól, a Siddharta, a Big Foot Mama és a Dan D számait, nélkülük a nép biztosan meglincselte volna őket. Az egészet megfűszerezték a szlovén énekes-dalszerzők (Šifrer, Kreslin) népszerűvé vált dalaival és néhány déli ivós himnusszal, amelyek a dél-balkáni hatások örök agressziójának szükséges rosszai. Poharak nem törtek össze. A klub vezetősége még műanyag korsókról is gondoskodott, amikbe a sört csapolták, ilyet még nem láttam. A srácok a vége felé elkövettek pár szívet melengető hibát, de ezek a látogatók egyre erősödő zavaróskodása miatt teljesen érthetőek voltak, hiszen folyamatosan zenei kívánságokkal ostromolták őket.
Példa arra, hogyan lehet összekötni a kellemest a hasznossal: a kettő hatékonyan működik kéz a kézben, mint egy plusz levezető szelep, és még egy-két aranyat is hoz a konyhára. A hétvégi kikapcsolódás fő összetevője pedig a nevetés és a pozitív vibráció.
fotók: Aleš Podbrežnik
Képgaléria
