Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Bluesiana, Velden am Wörthersee, Ausztria
A koncert dátuma: 2008. 12. 01.
Látogatók száma: 60
Jegyár: 15,00€
Uli Roth a hatvanas–hetvenes évek rockjának egyik már nem épp fiatal terméke, akire a legtöbben úgy emlékeznek, mint arra a gitárosra, aki a Scorpionsnál Michael Schenker utódja lett, és a zenekarral négy stúdióalbumot meg egy live lemezt vett fel. A már említett Tokyo tapes után zenei nézeteltérések miatt (Rothot Hendrix és a klasszikus zene lelkesítette) otthagyta a csapatot, az idősebb Schenker mellé pedig Matthias Jabs került gitárosnak, akivel a Scorpions kissé kommerszebb vizekre evezett. Roth azonban egy másik dologról is ismert. Régi élettársa, Monika Dannemann, aki 1970-ben szerelmi kapcsolatba bonyolódott Hendrixszel, egyesek szerint részben felelős volt Jimi haláláért, hiszen ő látta utoljára életben. Bár a gyanús körülmények ellenére (a minden idők legnagyobb gitárosát elragadó tragikus éjszakát együtt töltötték) bűnösségét sosem bizonyították, a számos per és fenyegetés miatt Monika és Uli élete ezután egyáltalán nem volt kellemes. 1996-ban a közvélemény nyomása miatt Monika öngyilkos lett, Ulinak pedig láthatóan nem maradt más, mint hogy még egyszer megtalálja a vigaszt Hendrixnél.
És a Bluesianában is ehhez tartotta magát. Eleinte azok közül, akik abban reménykedtünk, hogy hallhatjuk Vivaldi-parafrázisait, vagy legalább a felülmúlhatatlan Sails of Charont a Taken by force albumról (a „neoklasszikus” harmonikus moll első ismert alkalmazása), csalódottak voltunk, de a hatvanas évek örökzöldjei, mint a Spanish castle magic és a Bold as love, némiképp megbékéltettek. A pszichedelikus nirvánát azonban hamarosan megint elrontották a erősítők szokatlan elhelyezéséből adódó bosszantó hatások (két hangfal a színpad zárt sarkába fordítva), amit a hangmérnökök „mikrofóniának” neveznének, és emiatt többször kellett valamilyen módon védenünk a fülünket. Ehhez kétségtelenül hozzájárult az a mágnes is, amelyet Uli a gitárja különleges kialakítása és a túl hosszú fogólap miatt (lásd lejjebb) egy közeli állványon tartott, és amely felé játék közben időnként odahajolt. Ötletes, de ebben az esetben meglehetősen szerencsétlen kísérlet.
Természetesen az est pozitívumait is meg kell említeni. Az egyik legszembetűnőbb érdekesség Roth „Sky” gitárja volt, amelyet a zenész a nyolcvanas években maga tervezett, és amelynek különlegessége a szokatlan forma mellett a bundok nagy száma, ami (modelltől függően) 30 és 40 között mozog. A nyak említett kialakítása hat oktáv terjedelmet és a hegedűhöz igen közel álló hangzásokat tesz lehetővé. Uli gitármesteri tudásáról már sokat elmondtak, de mint mondtam, ezen az estén Hendrix dominált, akinek dalait Roth egy-egy klasszikus sweep-pel és néhány régi korálskálával dobta fel. Ebben a stílusban száguldott el mellettünk a jól ismert Little wing, Stone free, Hey Joe, Purple haze és Red house, természetesen Hendrix egyedi előadású amerikai himnusza sem maradhatott el.
Az alig másfél óra után Rothból kifogyott a szusz, és néhány percre visszavonult a backstage-be, de a közönség követelésére hamarosan visszatért a színpadra, ahol még egy ráadásra is telt tőle: az All along the watchtower és a Voodoo chile hangzott el. Ezt a kötelező fényképezkedés követte a (nem túl sok) rajongóval, valamint albumok és gitárok aláírása. Roth így a néhány kellemetlenség ellenére is gondoskodott egy kellemes estéről, amihez végül is az a nyilvánvaló tény is hozzájárult, hogy egy két legendát egyesítő fellépés egyszerűen nem lehet rossz. A bluesianás koncert összbenyomása nagyjából így is összefoglalható.
fotók: Aleš Podbrežnik
Setlista
1. Message to love 2. Spanish castle magic 3. Bold as love 4. House burning down 5. Little wing 6. Star spangled banner 7. Villanova junction blues 8. Stone free 9. Hey Joe 10. Purple haze 11. Red house 12. All along the watchtower 13. Third stone from the sun 14. Voodoo Chile
Képgaléria
