Helyszín: Stadio Friuli / Udine / Olaszország
A koncert dátuma: 2008. 09. 11.
Látogatók száma: 40
Az olasz rockcsillag, Vasco Rossi, rockzsargonban talán a legkeményebb cikk, amire nyugati szomszédaink tömegesen rámozdulnak, megállíthatatlanul szántja végig a koncertkalandjait. Ezt végül magam is megtapasztaltam, amikor ellátogattam az udinei koncertjére, amire teljesen váratlanul szántam rá magam. Már az autópálya-lehajtónál a tolongás jelképesen megmutatta, milyen tömeges őrületbe érkezünk Jernejjel.A U2, az AC/DC vagy a The Police-féle tömegkoncertek nem túl gyakoriak, de amikor megtörténnek, mindenféle csoda kezd történni. Az egyik legnagyobb természetesen a teljes közlekedési káosz volt, ami a stadion előtti utcákon uralkodott.
Egy kellemes, esős, vagy húszperces séta után attól a helytől, ahol az autót leparkoltuk, valahogy csak megérkeztünk, belekeveredtünk a büfék és standok forgatagába, átvettük a jegyeket, és beleolvadtunk az Udinese focicsapat stadionjának (Stadio Friuli) hisztérikus tömegébe. Ez az a fajta koncert volt, ahol gondtalanul beleveszel az emberek közé, és átadod magad a zenei élvezetnek és a teljes önfeledt szórakozásnak. A stadionban gigantikus színpad állt, a hangszerek mögötti háttérszerkezetet kerek tükrök borították, az egész pedig messziről valamiféle szállodára emlékeztetett. Érdekes, hogy a küzdőtéren és a lelátókon még elég sok szabad hely volt, a kapacitás tehát nem fogyott el teljesen.
Vasco Rossi nagyon jól tartja magát. A 57 évével kiválóan megőrzött hangot mutatott, amire a koncert alatt végig gondosan vigyázott: óvatos artikulációval énekelt, hogy ne erőltesse meg magát, és a maratoni setlist vége felé se fogyjon el a lélegzete – az pedig bő két és fél órán át szórakoztatta a jelenlévőket. A fickónak tényleg nincs szüksége semmire. Csak ki kell nyitnia a száját, a többit megcsinálja helyette a tömeg. Az végig lelkesen követte minden mozdulatát, óriási üdvrivalgással fogadta minden dal kezdetét, és transzban énekelte a versszakokat, az összes számnál. Az az érzés, amikor 40 000 ember énekel egy hangon, valóban a lázas eufóriára emlékeztetett, amilyen az AC/DC-, U2- vagy Rolling Stones-féle tömegkoncerteken szabadul fel. Hihetetlen energia. Öregek és fiatalok, egész családok özönlenek a koncertjeire.
Vasco szórt a tömegbe néhány kubai sapkát, de nem ezért járnak a tömegek a koncertjeire. Az olasz tömeg nyilván a „kisember” szövegei miatt azonosul vele, aki szerény, alázatos és becsületes akar maradni, mégis mindig igazságtalanság éri, meg a szimpatikus zenész külseje miatt is: jóindulatú bácsi kedves tekintete, ami időnként átvált szemrehányóvá, valami lerobbant kamionsofőrére, aki az első kocsmában spriccert keres.
Vascót kiváló zenekar kíséri, amely egyetlen aprócska hibát sem vétett a koncert alatt. Bár a vokális harmóniákat könnyen fel lehetne turbózni – hiszen az embernek rengeteg pénze van, hogy fekete vokalistákat fogadjon –, valószínűleg nosztalgikusan ragaszkodik az olaszsághoz, részben az imázs, részben honfitársai érzelmei miatt. Ebben a tősgyökeres kísérőzenekarban így valami nagy csoda folytán ott találjuk Steff Burns gitárost is, akit a rockrajongók az Y&T-ben végzett munkájából nagyon is jól ismernek. Jól olvastátok: Y&T! A fickó most is bemutatta a finomságát és érzékenységét, amikor kellett, közben pedig úgy szórta a riffjeit, ahogy az egy magafajta zenészhez illik. Igazi élvezet volt nézni, ahogy dolgozik.
Két és fél óra földi paradicsom a furlánok számára – akik nem maradtak egyedül, hiszen sok olyan autórendszámot lehetett találni, amely Udinétől több száz kilométerre van –, a kenyér és cirkusz egy olyan formája, amilyet egy szlovén előadó nehezen élhet át Szlovéniában. Hihetetlen az a felismerés is, hogy Vasco a legendás The Police fellépése előtti napon 120 000 embert csal a koncertjére, másnap viszont a The Police-ot „mindössze” 45 000-en látogatják meg. És ez nem egyszeri alkalom, hanem Rossinál ez a hagyomány évek óta tart. A látott és megélt, hamisítatlan olasz koncertmágia alapján ez a hagyomány még nagyon-nagyon sokáig fog tartani.
1. Intro
2. Qui si fa la storia
3. Cosa importa a me
4. Dimmelo te
5. La noia
6. Vieni qui
7. Non appari mai
8. E adesso che tocca a me
9. L’uomo che hai di fronte
10. Colpa del whisky
11. T’immagini
12. Siamo soli
13. Medley rock:
– Ormai è tardi
– Non mi va
– Ci credi
– Susanna
– Sensazioni forti
– Deviazioni
– Asilo „republic”
– Colpa d’Alfredo
14. Gioca con me
15. Siamo solo noi (a zenekar bemutatásával)
16. Sally
17. Rewind
18. Stupendo
19. Un senso
20. C’è chi dice no
21. Gli spari sopra
22. Il mondo che vorrei
23. Vivere
—ráadás—
24. Akusztikus medley:
– Toffèe
– Ridere di te
– Dormi dormi
– Brava giulia
– Dormi dormi reprise
– Va bene va bene così
25. Vita spericolata
26. Canzone
27. Albachiara
Képgaléria
