Helyszín: Podljubelj (Tržič) / Szlovénia
A koncert dátuma: 2008. 08. 28.
Látogatók száma: 120
Jegyár: 0,00€
A kihalt augusztusi koncertszezon lassan a végéhez közeledik. Nincs mit szépíteni: ennél üresebb augusztusra nem emlékszem, a fesztiválokat persze leszámítva. A Tržiška Bistrica völgyébe, Podljubelj falucskába kirándultam, ahol a Bistricához simuló kemping adott otthont egy egynapos fesztiválnak, rajta feltörekvő tržiči bandákkal. A helyszínen már 18.00 órától jó hangulat volt, én viszont este tíz előtt valamivel értem oda, épp amikor az arctalan, jellegtelen poprockerek, a Bonus fejezték be a műsorukat. Őket inkább ugorjuk át, mert a hangzás borzalmas volt: a basszusgitár hallhatatlan, a gitár túl halk, a billentyűk és az ének meg mindenhol túl hangosak. Hogy a zenekar mennyire vakmerő, azt az mutatja, hogy Bon Jovi- és Van Halen-klasszikusokat (Livin On A Prayer, Jump) játszottak le. Ez a repertoár nem mindenkinek való. Mégis: láttuk már őket jobb formában is (Cyclone, Forgotten Eden), de akkor is nagy lyukak tátongtak mindkét zenekar számainak feldolgozásában. A banda ráadásul nem tűnik elég komolynak ahhoz, hogy tiszta víziója és vágya legyen egy komoly, saját életmű megteremtésére.
ATRUM INFERUM:
Felejtsük el a Bonust. A következő zenekar érdekesebbnek ígérkezett, bár a zajjal a nézők jó részét elzavarta a színpad alól. Az Atrum Inferum nevű tržiči black/death metalosok 50 perc alatt több életet vittek a színpadra, mint az előttük játszók. Nemrég kvartettből kvintetté bővültek, így mostantól két gitárjuk van. A srácok átlagosan alig lehetnek 20 évesek, és megmutatták, hogy a technika nem okoz náluk komoly gondot, bár tudásban még bőven van tartalék. Főleg a dobos tett rám nagy hatást, és bebizonyította, hogy villámgyorsan kinőtte az alap dobfelszerelést. Tulajdonképpen az ő játéka tartott végig a színpad előtt, mert egy percig sem veszítettem el az érdeklődésemet az iránt, mit kínál az Atrum Inferum. A hangzásuk egyelőre még nagyon is általános, az At The Gates, a Dark Tranquillity vagy az In Flames örökségéből merít: masszív, lelassított zúzás remek dupla lábgép-betétekkel és színes dobmunkával, néhány dallamos tercharmónia vezetésével, amelyek párszor extrém gyors, harmonikus tremolózásba csaptak át, és ez black metalos párhuzamokat idézett. Persze a fiúk még nagyon zöldfülűek, de tehetség és potenciál nélkülük sincs. Ez a zöldség az általánosságban rejlik. Abban is, ahogyan a zenekar kinéz: nem néznek ki többnek, mint egy másik banda öt rajongója. A legtöbb fejlesztést az ének igényli, amely egyelőre nem hozza elég sötéten és pusztítóan azt, amit az extrém műfajok elvárnak. A growl nagyon gyenge, és ha egy kicsit szebb lenne, szinte a Witchery, sőt a Grave Digger énekét kapnánk belőle. Ezért nem sikerült az igazi hangulatot sem megteremteniük, amit az extrém metalágak forgatókönyve megkövetel. Egy kicsivel több ízre és tartalomra a tányéron a jövőben szükség lesz. A srácok még csak az elején járnak. Kérdés, merre akarnak fejlődni és emelkedni, de a mércék manapság nagyon magasak, ezért alaposan neki kell feküdniük a szerkezetek csiszolásának, a riffek kidolgozottabbá tételének, esetleg a gitárszólók beépítésének. És főleg: gyakorlás, gyakorlás és még egyszer gyakorlás. De ne feledjük: a srácokban van potenciál. Váltsák valóra!
ATRUM INFERUM setlista:
1. Rotting In Shell
2. Where Dead Angels Life
3. Be Or Not To Be Yourself
4. Treacherous Gods
5. Blinded By Faith
6. A True Friend
7. Vikingški pršut
8. Equal Status
LADY’S FIRST:
A Lady’s First a többi zenekarhoz képest igazi balzsam volt a fülnek a felhozatalban. Tudtad, hogy legalább a Lady’s First-tel biztosan minőséget kapsz. Ezúttal viszont kellemetlen feladat előtt álltak: mindössze 50 percük volt. A koncert előtt haditanácsra vonultak a híres sárga „mindenes” kisbuszukba, és az énekes, Guzi (Domen Guzelj) ízlése szerint állították össze a setlistet. Ő már a tanácskozás előtt előállt a 6:3-as ötlettel (értsd: feldolgozások a saját szerzemények ellen), természetesen a feldolgozások javára. Mielőtt belefogtak volna a koncertbe, úgy hangolódtak, hogy teljes egészében lejátszották a Prazna cesta című számot. És hogy sikerült ez nekik, miközben a csapat gitárosának, Tomaž Frelih Yowdának megint egyszerre kellett a keverőpult gombjaival is foglalkoznia? Szépen. Beugrott Urko – Uroš, és Yowda helyén tépte a riffeket. A remek Prazna cesta balladán tehát úgy ment át a banda, mintha mi sem történt volna.
Jelenleg nincs jobb saját szám a Lady’s First koncertjeinek megnyitására a High Machine-nál. Magabiztos nyitány. Guzinak jó napja volt, a koncert alatt valóban erőteljesen és kifejezően énekelt. A hangzás pedig végre úgy lett beállítva, ahogy kell, miután megérkezett az audiofil guru, Yowda a csapatával. A basszusvonal végre az a nagy „láb” volt, amelyen a Lady’s First egész szerkezete állt. Amikor a srácok eljutottak a The Trooperig, a közönség, amely a késői órára már eléggé megfogyatkozott a színpad előtt, és az alkoholszármazékoktól láthatóan kikészült, végre méltóképpen elszabadult. A Creeping Deathszel tovább fokozódott a hangulat, a csúcspontot pedig a már népdallá vált Fear Of The Dark hozta el.
A színpad előtti nép nagyon jól ismeri a Lady’s Firstöt, hiszen ezúttal hazai pályán léptek fel. Teljesen felszabadultak voltak, Guzi pedig néhány szaftos poénnal a saját és a csapattársai rovására feltette az i-re a pontot. Különösen a tagok bemutatásakor és Aaron születésnapjának bejelentésekor.
A srácok sok rutint mutattak, de ez nem jelenti azt, hogy ne lettek volna motiváltak és a koncert alatt megfelelő hőfokra felmelegedve. A végén még egyszer megőrjítették a közönséget a Motorival (Divlje jagode), aztán kötelességük volt befejezni a műsort. Érezni lehetett, hogy épp megfelelően be vannak gyújtva még 50 percnyi tüzeléshez.
Egy hangyányi hiba nélkül, kompaktan és magabiztosan. A zenekarban működik a kémia, és a Lady’s Firstnek Aaronnal megerősítve semmi oka a lazításra. Egységesen működnek, ami nagyon fontos, mert közeleg az új lemez felvétele. A végeredmény minőségét pedig lényegesen befolyásolja a csapaton belüli barátság foka. Ebből pedig a Lady’s Firstnél jelenleg kétségkívül nincs hiány. A buli a koncert után sem ért véget. A Laškót megittuk, az Union még maradt. A Lady’s First tagjainak remek társaságában egyszer csak jócskán négy óra után mutatott az óramutató. Köszönet jár még Nejcnek, a fesztivál egyik szervezőjének, nemcsak a kellemes zenei estéért általában, hanem a kiváló ellátásért is. A pasulj (bableves) ugyanis felejthetetlen volt!
LADY’S FIRST setlista:
1. High Machine
2. Criminal
3. The Trooper
4. Creeping Dead
5. The Game
6. Killing In The Name Of
7. Fear Of The Dark
8. Happy Birthday to Aaron (plusz a zenekar bemutatása)
9. Motori
Képgaléria
