Lagwagon kilenc hosszú év után újra nálunk! (2008)

0 18

Helyszín: Mostovna, Nova Gorica, Szlovénia
A koncert dátuma: 2008. 07. 08.
Látogatók száma: 600
Jegyár: 18 € elővételben, 22 € a koncert napján – ELFOGYOTT!

Lagwagon, a kilencvenes évek melodikus kaliforniai punk rockjának egyik legismertebb képviselője kilenc hosszú év után ismét visszatért Szlovéniába. Múlt szerdán, július 9-én a hazai Kennybal Smith támogatásával tették padlóra a zsúfolásig megtelt novogoricai Mostovnát.

A helyi ska-punk kvartett, a Kennybal Smith 2003-ban robbant be a szlovén zenei életbe, tavaly decemberben pedig saját kiadásban megjelentették első albumukat, a „Small Actions – Big Reactions”-t, amely remek fogadtatásra talált a közönségnél. A csapat, amely éles gitárdallamaival és – az amerikai bandák mintájára – társadalomkritikus szövegeivel büszkélkedhet, a Mostovnában gondoskodott róla, hogy már a koncert előtt lekerüljenek az első pólók a felhevült testekről. A forró szerdai estének ehhez semmi köze nem volt. Egyértelmű, hogy a Kennybal Smith minden fontos hozzávalóval rendelkezik a sikerhez: van dallamuk, remek szövegeik és karizmatikus frontemberük. A srácok nagyjából fél órát töltöttek a színpadon, és az ismertebb számaikat játszották el, köztük a „Miserable”-t, a „Marryanne”-t, a „Spirits”-et és a „Freddy`s Back”-et, amelyhez május közepén remek klip is készült. A Kennybal Smith simán tud jó bemelegítést adni! És nem először léptek fel ilyen csengő nevű világszínvonalú punk rock banda előtt.

A kaliforniai Lagwagon – akiket már a kilencvenes évek elején szárnyai alá vett a nagy hatású Fat Wreck Chords kiadó, amelynek főnöke a Nofx énekes-basszusgitárosa, Fat Mike – pár perccel 22 óra után lépett színpadra. A Mostovna a legutolsó sarkáig megtelt, a dresscode pedig az volt, hogy mindenkin olyan „bajusz” virított, mint Joey Cape énekesen; a hely szinte szétrepedt, a hőség pedig már a fellépésük előtt elviselhetetlen volt. A megvadult srácok és jó néhány lány az első sorokban a nézőket és a fotósokat a színpad és a hangfalak mellé szorította, így alig maradt hely a mozgásra. Vagy egyáltalán nem. Az elviselhetetlen hőség és az átizzadt testek szaga néhány lányt majdnem eszméletlenné tett, a moshpitezők és stagedivere-sek miatt pedig sokan csinos kis kék-zöld folt-gyűjteménnyel mentek haza. De hát ez történik az ilyen koncerteken. A lényeg, hogy csont nem tört.
Hogy a Lagwagon fellépése a nyár egyik leginkább várt koncertje volt, azt a tömeg már akkor bebizonyította, amikor a csapat személyzete utoljára hangolta a gitárokat. Sok szájból hallatszott: „Lag-wa-gon, Lag-wa-gon, Lag-wa-gon!!!”. És végre megkaptuk őket. Joey, Leon, Chris, Jesse és Dave az „Island Of Shame”-mel nyitott, amely az egyik legklasszikusabb albumukon, a „Trashed”-en (1994) található. Az első riffek még el sem halkultak, amikor elkezdődött a tolongás, ami jó másfél órán át tartott. A „Making Friends” következett („Double Plaidinum”, 1997), majd egy újabb klasszikus, a „Dis`Chords”. Még ha a színpad, a hangfalak és a tömeg közé szorulva, teljesen mozdulatlanul álltál is, az első három szám után csorgott rólad a víz. A hathúros téboly a „Violins”-szel és a „Black Eyes”-szal folytatódott, mindkettő az 1995-ös „Hoss” albumon jelent meg. A srácok a színpadról való lugrálásukkal, miközben folyton odébb rugdosták a monitorokat, felidegesítették a Lagwagon roadie-jait, akiknek tele volt a keze munkával. Ez mindenkinek kellemetlen, nemhogy a fellépőknek. Leon gitáros és Joey énekes a koncert alatt többször is csodálkozva összenézett. A srácok felesleges dumálás nélkül folytatták a „Never Stops”-szal („Blaze”, 2003), majd a „Give It Back” és a „Coffee And Cigarettes” klasszikusokkal. Ugrálás, kék foltok, púpok, rúgások, hőség, izzadság. Egy nagy téboly! Alig fél tucat szám volt mögöttünk, a nép pedig már csurom víz volt. Fáradtnak azonban egyáltalán nem. Az este ekkor kezdődött igazán. Aztán jött a „Train” („Let`s Talk About Feelings”, 1998), a „Layman`s Terms” és az előbb említett lemezről még az „After You My Friend”. A Lagwagon szinte szünet nélkül nyomta szám szám után, a tömeg pedig azt bizonyította, hogy kilenc hosszú év után már legfőbb ideje volt, hogy a srácok visszatérjenek a szlovén földre. A téboly a „Falling Apart” és a „Choke” után kissé lecsillapodott, mert alkalmunk nyílt meghallgatni három új számot. A „Memoirs and Landmines”, az „Errands” és a „B Side” fizikai formában augusztus 19-én látja meg a napvilágot, amikor a legelőször említett neves kiadónál megjelenik az új stúdióalbumuk, az „I Think My Older Brother Used To Listen To Lagwagon”, hét új dallal. Mindenesetre jó beszédtéma lesz, amikor legközelebb a sürgősségin ültök a koncerten szerzett sérüléseitekkel.
A három legújabb szám csokrát a Lagwagon egy újabb régebbi sláger zárta a „Blaze” (2003) albumról – a „Dividers”. A hőség számról számra nőtt, bár a stagedive-osok kissé felhagytak a mesterségükkel. Szerencsére a Lagwagon roadie-jai gondoskodtak vízről, és jó néhány nagy palack vizet szétosztottak a közönség között. Még két szám következett, a „Heartbreaking Music” és az „Automatic”, mindkettő az utolsó, 2005-ben megjelent albumukról, a „Resolve”-ról. Ebben az évben hagyta el a Lagwagont Derrick Plourde dobos, a helyét pedig Dave Raun vette át. A srácok ezután a „To All My Friends”-szel és a „Razor Burn”-nel tüzelték fel a tömeget. A téboly visszaállt az eredeti szintre, bár a közönségen már látszottak a fáradtság és a szomjúság jelei. A ráadás előtt még a „Whipping Boy” és a „May 16th” következett, majd a Lagwagon pár percre elhagyta a színpadot. Alighogy eltűntek a backstage-ben, a tömegből egyhangú kiáltás hallatszott: „We want more!”.
A fellépésük zárása inkább vicces volt. Az „Alien 8”, az „Angry Days” és a „Know It All” után Jesse Buglione basszusgitáros leült a földre, az ölébe pedig Joey mászott be a gitárjával. Így vitte a banda a „Mr. Coffee”-val és a „Shaving Your Head”-del fantasztikus véghez az estét.

A Kennybal Smith remek bemelegítést adott, a Lagwagon példátlan bulit csapott, a szervezők, a Dirty Skunks és a Buba pedig ismét úgy teljesítettek, ahogy csak ők ketten tudnak. Mínuszként csak azt tudom felróni nekik, hogy a fotósoknak nem volt külön hely, de még csak egy biztonsági korlát sem, így a fényképezés elég nehézkes volt. Az új Lagwagon-albumot várva pedig: gondolkodnivaló.

Szöveg és fotók: Lea Lesar

Setlist

A Lagwagon setlistje:

1. Island Of Shame
2. Making Friends
3. Dis`Chords
4. Violins
5. Black Eyes
6. Never Stops
7. Give It Back
8. Coffee And Cigarettes
9. Train
10. Layman`s Terms
11. After You My Friend
12. Falling Apart
13. Choke
14. Memoirs and Landmines
15. Errands
16. B Side
17. Dividers
18. Heartbreaking Music
19. Automatic
20. To All My Friends
21. Razor Burn
22. Whipping Boy
23. May 16th
—– ráadás —–
24. Alien 8
25. Angry Days
26. Know It All
27. Mr. Coffee
28. Shaving Your Head

Képgaléria

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik