Helyszín: Orto bar, Ljubljana
A koncert dátuma: 2008. április 25.
Látogatók száma: 150
Jegyár: 16 € elővételben
A ljubljanai Orto barban ismét dörgött az ég. Ezúttal a francia Straightaway és a kaliforniai Strung Out voltak a bűnösök. A Strung Out a tavalyi teltházas Gala hala-beli koncert és Jason Cruz énekes ígérete után szombaton, április 26-án tért vissza Szlovéniába, és az Orto fest keretében lépett fel. A Straightaway-nek egyébként már tavaly júliusban a Strung Out előzenekaraként kellett volna fellépnie, de a zenekarban történt betegség miatt a közös buli kútba esett. A mostani újabb meghívás végre meghozta a gyümölcsét, amelynek szombaton tanúi lehettünk.
A skate punk srácoknak, a Straightaway-nek a szombati fellépés az Orto barban volt az első szlovén földön. Valamivel kilenc óra után foglalták el a színpadot a nem túl nagy számú közönség előtt, de minden számmal egyre többen lettek. A fiúk tavaly novemberben adták ki debütáló lemezüket „Democracy Of Spreading Poverty” címmel, amelyről elhangzott a „Bitter Pill”, a „Never Surrender” és a „Had Your Chance”. A legismertebbek közé biztosan a címadó „Democracy Of Spreading” és a „Thousand Miles Away” tartozik. A számaikban erősen érződik az irányzat óriásainak hatása, mint a No Use For A Name, a Ten Foot Pole, a Bad Religion, az A Wilhem Scream, a Strung Out, a Satanic Surfers és mások, a párizsiak mégis sok jót ígérnek. Bár látszott, hogy a szlovén közönség még nem ismeri őket igazán, hangulatot így is teremtettek. Mégis keserű szájíz maradt, hiszen mindenki azokra várt, akik miatt teltházas lett az Orto bar – a Strung Outra.
Ők nem az utolsó (már a hetedik) albumuk, a „Blackhawks Over Los Angeles” valamelyik potenciális slágerével nyitottak, amely tavaly júniusban jelent meg a „Fat Wreck Chords” kiadónál, amelyet a NOFX-es Fat Mike vezet, hanem a „Too Close To See” című számmal (Twisted By Design, 1998), és elkezdődött az őrület. Őrület, hogy a látszólag nyugodt közönségből hogyan lehet néhány pillanat alatt igazi vadállat. Szerencsére minden a normális keretek között maradt. A „Blackhawks Over Los Angeles” volt az első játszott szám az új lemezről, és a második az Orto barban. Mmmm, jól hangzik! És mit szólt hozzá a közönség? Őrület, őrület, őrület! Meg is jelentek az első „stage diverek”. Sokan eleinte a kemény padlót érezték maguk alatt, de ez senkit sem állított meg. A Strung Out egy újabb régebbi slágerrel, a „Kill Your Scene”-nel folytatta. Nem kevesen énekelték el ezt a számot Jasonnel együtt a mikrofonba. A hőség hangról hangra fokozódott. Jason mindent beleadott, így már az első számok után csuromvizes volt, szakadt róla a veríték. A „No Voice Of Mine” még jobban megőrjítette a közönséget, amely már egyre szorgalmasabban kapdosta el a „stage divereket”. A számot egyebek mellett a „Rock Against Bush Vol. 1” válogatáson is kiadták, amelyen a Strung Out mellett megtaláljuk az Anti-Flaget, az Against Me!-t, a The Offspringet és más ismert zenekarokat. Kezdtek sorra jönni a kék foltok és a dudorok, a végére már annyi lett belőlük, hogy megszámolni sem lehetett őket. Egy újabb régebbi számmal, az „Ice Burn”-nel folytatták. Bár a srácok az új lemezt népszerűsítő turnén vannak, semmi sem utalt arra, hogy az új szerzeményeket akarnák reklámozni. Talán attól tartanak, hogy vegyes fogadtatásra találnának. A közönséget ez egyébként nem zavarta, hiszen élvezte a régebbi dalokat, és jött még egy – az „Ultimate Devotion”. Feltétlen odaadás. Mondhatjuk ezt a Strung Outról, amely alig egy éven belül már kétszer megállt Szlovéniában? Valószínűleg igen. Az „Analog” volt még egy régebbi sláger, amelyet a srácok a szombati repertoárba válogattak. Aztán végre jöhetett valami új – a „Mission Statement”, ami tipikus Strung Out-szerzemény. Remek! Amikor az ember éppen valami frisset kívánna még, azt nem kapja meg, így az „Exhumation Of Virginia Madison” került elénk. A koncertnek épp csak a felénél tartottunk, de a fiúk már elég fáradtak voltak. Ennek ellenére még többet préseltek ki magukból, és a „Letter Home” című számmal ismét új szintre emeltek minket. Eszeveszett!
Aztán ismét ugrás következett a régebbi számokra. A „Velvet Alley” már az egyik ilyen. A közönség őrjöngött, a „stage diverek” aktívan ugráltak le a színpadról, a többiek pedig a kék foltokat gyűjtögették. A „Solitaire”, a „Firecracker” és a „Matchbook” is hozzátette a magáét. Kétlem, hogy lett volna a jelenlévők között bárki, aki ezen az őrült estén az Orto barban ne vitt volna haza legalább egy kék foltot.
A közönség a végén még egy rövid ráadást kikönyörgött, és végre elhangzott az új lemez első kislemeze is – a „Calling”, amelyhez a Myspace-en megnézhetitek a videoklipet. A srácok nem mehettek el a „Got The Time” feldolgozása mellett, amelyet eredetileg az Anthrax játszik. A láthatóan kifáradt Strung Out az est zárásaként még eljátszotta a „Bring Out Your Dead”-et, szétosztott a közönség között pengetőket, dobverőket és setlisteket, majd nagyjából egy óra után elköszönt.
Ismét tanúi lehettünk egy hatalmasat ütő koncertnek. És bár ezúttal Jason nem ígért semmit, biztosan hamarosan újra találkozunk.
Szöveg és fotók: Lea Lesar
Setlist
A Strung Out setlistje:
1. Too Close To See
2. Blackhawks Over Los Angeles
3. Kill Your Scene
4. No Voice Of Mine
5. Ice Burn
6. Ultimate Devotion
7. Analog
8. Mission Statement
9. Exhumation Of Virginia Madison
10. Letter Home
11. Velvet Alley
12. Solitaire
13. Firecracker
14. Matchbook
15. Calling
16. Got The Time
17. Bring Out Your Dead
Képgaléria
