A Tide megtöltötte a ljubljanai Orto bart! (2008)
Helyszín: Orto bar, Ljubljana, Szlovénia
A koncert dátuma: 15.04.2008
Látogatók száma: 180
Jegyár: 8,00€
A „Release My Gun” (Seven Days, 2005) első riffjei tíz óra után huszonöt perccel dördültek el, és a tömeg egy szempillantás alatt mozgásba lendült. Hogyne tenné, hiszen ez az egyik legismertebb daluk, és az egyik, amelyik a Tide-ot a szélesebb közönség számára is ismertté tette. A srácok ezzel a régebbi slágerrel „letapogatták” a terepet, mert utána az újabb „Leaving It All Behind” következett, és a reakció ugyanolyan volt, mint az előző szám után. A hangulat laza volt, az energia percről percre nőtt. Ilyen minőségi zenére nem lehet egy helyben állni. Amikor Kevin megszólította a közönséget, a hangjában egy szemernyi izgalom sem érződött. Meglátszik, hogy a fiúk idén már szép számú koncertet letudtak, és még több vár rájuk. A „Fair Enough” talán a legszemélyesebb hangvételű szám, hiszen Peter gitáros tollából született a lánya születésekor. Nem csoda, hogy főleg a közönség női fele elérzékenyült tőle egy kicsit, mert ez az egyik legszebb dal az utolsó, „Nothing To Lose” (2007) című lemezükön.
A srácok a lemez nyitódalával, a „No Place Left To Go”-val folytatták, és erősen kétlem, hogy a „There is nothing left to lose, we`ve seen it all, done it all again …” refrénnél bárki szája zárva maradt volna, hiszen ez az egyik (leg)ütősebb refrén. Ha az Orto baron volt valaki, aki először látta őket élőben, a „Like It Slow” alatt meggyőződhetett róla, hogy a fiúk pont az ellentétei a „slow” (lassú) szónak, mert ez egy újabb olyan szám, amely szó szerint lángol. És ha valaki még nem engedte ki az utolsó atomnyi erejét is, a „Shooting Straight” alatt megtehette.
A koncert ütős nyitánya után egy kicsit nyugodtabb folytatás jött. A „Following” az este legromantikusabb pillanatát hozta, jó néhány szerelmespár ölelkezett össze. Már csak a kis fények (felkapcsolt zippók) hiányoztak, és tökéletes lett volna a hangulat. Hab a tortán, hogy ezután még az első balladájukat, a „Lost Inside”-ot is hallhattuk. Ohhh, de szép.
Az előző két szám pont jókor jött ahhoz, hogy a közönség egy kicsit feltöltse az elemeit és felfrissítse a torkát, mert a Tide a romantikát a legújabb kislemezzel, a videóklippel is útjára indított „The Urge”-dzsel, majd a „Fade Away”-jel szakította meg.
A „Waiting For The Rain” az a dal, amely tavaly beharangozta az utolsó lemezük megjelenését, és az egyik, amely szó szerint egy másik világba repít. Főleg, ha utána átfolyik a legendás U2 „All I Want Is You” (Rattle & Hum, 1989) című számába. Az a pillanat, amikor szóhoz sem jutsz, mert a szavak feleslegesek, és átadod magad a zenének, az érzelmeknek … Elbűvölő. Leírhatatlan. Egyértelműen az este legszebb pillanata. Amelyet (sajnos) lehetetlen megismételni, mert a hangulat az Ortóban intim volt, egyedi. Főleg pedig érezni lehetett, hogy a zenekar olyan laza, mint még soha.
Hogy ne ábrándozzunk el túlságosan, a Tide ütősebb számokkal folytatta. Először a The Who „My Generation” című számának feldolgozásával, majd a „Seven Days” egyik legnagyobb slágerével, az „Evolution”-nel. Még a „Something Else” és a „Kick Out The Jams”, amelyet eredetileg az MC5 játszik, és az este nagyjából másfél óra után véget ért. Pedig sokaknak jólesett volna, ha a srácok még egy-két számot eljátszanak.
Az Orto bar-beli koncert az egyik legjobb volt tőlük. Legalábbis azok közül, amelyeket én láttam. A Tide már az első számmal megteremtette azt a kellemes melegséget, amely az egész estén végighúzódott. Ebben leginkább a zenekar lazasága és a már lejátszott koncertek szép száma segített. A fiúk a szerdai fellépéssel zárták a klubturnét, ezután néhány fesztiválon lépnek fel. Találkozunk valamelyiken.
Szöveg: Lea Lesar
Fotók: Špela Macuh
1. Release My Gun
2. Leaving It All Behind
3. Fair Enough
4. No Place Left To Go
5. Like It Slow
6. Shooting Straight
7. Following
8. Lost Inside
9. The Urge
10. Fade Away
11. Waiting For The Rain / All I Want Is You
12. My Generation
13. Evolution
14. Something Else
15. Kick Out The Jams
Képgaléria













