Esős Iron Maiden-maraton a Klub Gromkában! (2008)

0 89

Helyszín: Klub Gromka (Metelkova) / Ljubljana / Szlovénia
A koncert dátuma: 2008. március 21.
Látogatók száma: 40
Jegyár: 5,00€

Mindazoknak, akiket a húsvéti ünnepek rituáléi nehezen hoznak lázba, vagy érzelmileg nem ragadnak magukkal, van egy mindig bevált alternatíva: a koncertlátogatás. Még ha nem is tudod, mi, mikor és hol zajlik, vakon is nekivághatsz Metelkovának, és biztos, hogy nem tévedsz, ha bulit keresel. Így hallgathattuk meg mi, örök koncertbarangolók is az egyik ilyen estén az olasz „tribute to Iron Maiden” együttest, a The Rainmakerst. Érdekes, hogy a koncert egy ideig hajszálon függött, mert nem volt hangmérnök, aztán az utolsó pillanatban kéznél termett (a mindig megbízható) Miha Oman – Buco hangmérnök, a Lady’s First gitárosa, aki a közreműködésével megmentette a koncertet.

23.00 órakor a kutinai fiatal horvát death metalosok, a Moltencore léptek színpadra. A Moltencore nevéhez a World Of Warcraft számítógépes játékból merítettek ihletet a srácok. Az öttagú banda, Koshpa (ének), Mishel (szóló- és ritmusgitár), Glax (ritmusgitár), Kela (basszusgitár) és Brane (dob) felállásban, kifejezésmódjában erősen támaszkodik a göteborgi melodikus death metal hagyományaira. A műsort két saját számmal, a Lex Talionisszal és a Weakest Linkkel kezdték, majd saját szerzeményként a Beyond Your Comprehension is elhangzott. A repertoárba négy feldolgozást is beillesztettek példaképeiktől: az At The Gates, az Arch Enemy és az Amon Amarth (Pursuit Of Vikings) számait, a showt pedig az In Flames Colony című számának feldolgozásával zárták. A fiúk még két vadonatúj saját dalt is hozzátettek, és 35 perc után fejezték be a fellépést. A fiataloknak még több színpadi edzésre van szükségük, hogy meglegyen a kellő színpadi lazaság, fokozzák a karizmájukat, és ettől a jövőben a fellépéseik még spontánabbak, energiában még hatékonyabbak lesznek. A zenekar megmutatta, hogy van benne jövő és tehetség. Egy kis hangsúly a külsejük építésére is üdvös lenne, mert a srácoknak a haja sem nőtt meg, így a megjelenésük alapján most inkább indie rockereknek látszanak. Hogy a banda nem akárki, azt jól mutatja, hogy az idei tolmini Metal Campen is színpadra állnak. Sok sikert!

A The Rainmakers, a beharangozók szerint a legjobb „Iron Maiden tribute to band”, pontban éjfélkor kezdte a showt. Felvételről indult a „Seventh Son Of A Seventh Son” lemez intrója, majd a Moonchild billentyűs bevezetője következett. Billentyűs? Összerezzentem: legalább gitárszintin? Nem. Ez a szakasz természetesen felvételről szólt. Na de a srácok csontot és izmot adtak hozzá az első dobátmenettel, és megindult az Iron Maiden-menet. A klubban a 30 fős, szétszórt kíváncsiskodókból álló tömeg nem sok jót ígért. Ráadásul metálosok egyáltalán nem voltak. Talán összesen 5 ember. A szokatlan közönségösszetételhez hozzájárult, hogy ugyanazon a napon számos másik koncert is volt. A fiúk gyorsan áttértek a Two Minutes To Midnightra, és ezzel sokkal jobban érvényesült a klub hangosítása, amit rendelkezésre kaptak. A The Trooper alatt pedig az angol zászlólobogtatást sem hagyták ki.

A hang erősen ingadozott a koncert alatt. A legjobban az Iron Maiden első négy lemezének klasszikusaihoz volt beállítva (értsd: „low budget” változat). Ennek megfelelően elég gyengén sikerült például az Infinite Dreams, bár a rendelkezésre álló technikai kapacitás nem az egyetlen oka az átlagos előadásnak. A további okokról lentebb írok.

A The Rainmakers nagyon szeret fellépni. Valójában túlságosan is. Ha egyszer felmásznak a színpadra, onnan semmi és senki nem tudja leimádkozni őket. Mi, a teremben lévők pedig álmunkban sem gondoltuk, hogy 2 és fél órás mulatság vár ránk a The Rainmakersszel. A koncertet ezért három részre oszthatjuk. Az első a legkonzisztensebb, előadásban a legjobb rész, ahol a srácok tartották magukat a setlistához, és szorgosan lerakták a 14 egymást követő Iron Maiden-feldolgozást. Előadás szempontjából különösen a „Piece Of Mind” (The Trooper, Die With Your Boots On, Flight Of Icarus, Revelations) és a „Powerslave” (Powerslave, Aces High, Two Minutes To Midnight) albumok számai, valamint a Wrathchild („Killers”) szikráztak. A hangszerek összeverekedtek egymással például a Transylvania nevű instrumentálisban, továbbá a nehéz The Evil That Man Do, Infinite Dreams és Wasted Years alatt.

Mivel a Klub Gromkában ezen az estén a közönség minden volt, csak nem metálos, a reakció is ehhez igazodott. Többé-kevésbé hűvös és távolságtartó, három-négy felhevült fejet leszámítva, akik a figyelemfelkeltési vágyukkal legfeljebb zavarták a bandát a fellépés alatt, és alaposan rontották az est egészséges ízlését. A The Rainmakers hamar rájött, hogy a közönséget csak egyetlen módon lehet felpörgetni. Átváltottak a Metallicára, és egyhuzamban négy számot toltak le a zenekartól (Whiplash, Seek & Destroy, Harvester Of Sorrow, Creeping Death), miközben a két gitáros egyike vette át a vezető énekes szerepét. Ez az embereket határozottan jobban felmelegítette, és a reakció is nagyobb lett. A koncert e „második” részének lezárásaként a srácok még a Megadeth Symphony Of Destruction című számának feldolgozásába is belefogtak.

Ezután jött az úgynevezett „harmadik” rész és a visszatérés az Iron Maidenhez. Different World, Rainmaker, (a jelenlévők természetesen vártak, és meg is kapták a kötelező) Fear Of The Dark, aztán a „Number Of The Beast” album klasszikusai (Hallowed Be Thy Name, The Number Of The Beast), és még csodával határos módon a The Wicker Man is beosont. Mintha nem akart volna vége lenni.

A hang és az előadás minősége ebben a részben láthatóan romlott. Elég sok volt a hanyagság, főleg az énekes rovására, aki alapvetően nagyon vékony, magas és vékonyka hangú, az Iron Maidenhez túl gyenge. Igaz, szorgalmasan alkalmazza az iskolás éneklést, de karatekiáltásoknál többet nem tudott kihozni magából, az igazi Dickinson-féle düh és indulat helyett. Ráadásul az feldolgozások alapvető romlása megint a borzalmas angol kiejtésen alapult. Nem is kell újra leírnom, mert ismétlem magam, de azért mégis: a magánhangzók lenyelése és a sorok kényszeres hangsúlyozása taszító volt. A fiúk a Running Free után végül az Run To The Hills-szel zárták le maratoni koncertjüket.

Érdekes megfigyelés, hogy a setlisttel nem leptek meg különösebben. Beletették az összes slágert, amelyek valójában ma is az Iron Maiden koncertjeinek vaskészletét alkotják. Az ember várt volna valami különleges meglepetést, mondjuk egy gyöngyszemet a „No Prayer For The Dying” lemezről, ami nem feltétlenül a Bring Your Daughter… To The Slaughter, vagy valami különlegeset az első négy lemezről, amit az Iron Maiden már rég nem játszik élőben. Nagyon bölcs lépés viszont, hogy a The Rainmakers nem játszik túl sokat a „Somewhere In Time” és a „Seventh Son Of A Seventh Son” albumokból, mert egyszerűen nincs meg a megfelelő kapacitásuk a követelmények teljesítéséhez, ami a tisztességes hang megteremtését (nem az előadást) illeti. 

Ennek ellenére szórakoztató volt. Aki kikapcsolt, és nem elemezte az eredeti és a hamisítvány hasonlóságának fokát, 100%-ig élvezhette. Nevetséges jegyár egy irdatlanul hosszú műsorért. Csak a metálosok hiányoztak. Hát igen, a potenciális látogatók elvonásában a húsvéti ünnepek és a számos koncert végezte a dolgát, amely aznap Szlovéniában zajlott (pl. a Klub Gromkával egyidőben a Menza pri koritu is dübörgött, és volt még egy metálkoncert Kranjban,…). A fiúk persze a színpadi fellépés iránti szeretetükben túlzásba esnek. Már maga az Iron Maiden is alig egy óra és háromnegyedet bír a színpadon, ráadásul derekasan keresnek, amiről a The Rainmakers csak álmodhat. Főleg a The Rainmakers által választott repertoár nehézségére tekintettel egy órával hosszabb volt a műsor a kelleténél. A látottak alapján ráadásul ott a összehasonlítás a szlovén „Iron Maiden tribute to” együttessel, az Iron Median-nel. Az Iron Median előételnek megeszi a The Rainmakerst.

Setlista

1. Moonchild
2. Two Minutes To Midnight
3. The Trooper
4. Wrathchild
5. Revelations
6. The Evil That Man Do
7. Aces High
8. Die With Your Boots On
9. Transylvania
10. Flight Of Icarus
11. Infinite Dreams
12. Wasted Years
13. Children Of The Damned
14. Whiplash
15. Seek And Destroy
16. Harvester Of Sorrow
17. Creeping Death
18. Symphony Of Destruction
19. Different World
20. Rainmaker
21. Fear Of The Dark
22. The Number Of The Beast
23. Hallowed Be Thy Name
24. Iron Maiden
25. The Wicker Man
26. Running Free
27. Run To The Hills

Képgaléria

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik