Helyszín: Ljubljana, Orto bar
A koncert dátuma: 2008. 03. 11.
Látogatók száma: 50
Jegyár: 5€
Pudding Fields. A zenekar gyökerei az 1996-os évig nyúlnak vissza, és már három stúdióalbum van a zsebében. A legfrissebb, „Srečni izbranci” című lemez tavaly decemberben jelent meg, a közönség pedig a koperi színházban tartott bemutatóján hallhatta először. A srácok a koncert után egy időre visszavonultak a médiától. Közben a zenekar közös megegyezéssel elvált Erik Krambergertől, a szaxofonostól; az ő helyét Mateja Filipič vette át.
A srácok és a lány közel három hónapnyi pihenő után az elmúlt szerdán, március 12-én, az ljubljanai Orto barban lépett újra színpadra. Ezzel a zenekar elindította promóciós turnéját Szlovénia összes jobb csengésű klubjában.
A koncertet eredetileg 22 órára hirdették, de kis késéssel, pár perccel 23 óra előtt kezdődött. Valamivel 21 óra után ugyanis egy lélek sem volt az Orto előtt, azokat pedig, akik bent a pultnál szürcsölgették az italukat, meg lehetett volna számolni a két kezünk ujjain. Már ez a kiindulópont is meglepett, mert az Ortóban és előtte általában elég nagy a tömeg. Úgy tűnik, ez a dohányzásellenes törvény meglehetősen megszedi a vámját. Fél tizenegy körül végre felengedtek minket az emeletre a biztonságiak. Ami odafent fogadott, sokkolt: elenyésző számú ember, aki az oldalfalak mellé húzódott. Ezen tényleg el kell gondolkodni. Pár perc múlva a zenekar színpadra lépett, felszerelkezett a hangszerekkel, és nyitásként rázendített a „Feniksov let”-re. Nem tudom, az idegesség „rontotta el” az első számot, vagy a gyenge hangosítás. Amikor az énekes, Maksim Vergan az első szám után megszólalt, úgy remegett a hangja, hogy az ember azt hitte, egyetlen mondatot sem tud végigmondani, nemhogy végigvinni a koncertet. Jött a „Kupid”, a hangosítás nem lett jobb, a nép pedig továbbra is lustán lógott a pultnál. Hiába próbált a srácok és a lány mindent megtenni, hogy megmozgassa a közönséget, az jéghideg maradt. Sőt, egy ponton körbenéztem a bárban, és döbbenten láttam, hogy páran vidáman csevegnek, mintha a színpadon semmi sem történne. Néhányan a, finoman szólva, gyenge hangosítás miatt még el is hagyták a felső termet. Hát ugyan már, mutassatok egy kis támogatást a Puddingéknak!
A zenekar azonban nem adta fel. Szám szám után jött, és hamarosan két lány táncolt be az Orto közepére, akik (nyilván) feltornászták a banda morálját. Maksimon és a többieken oldódott az idegesség, a hangulat pedig egy árnyalattal feszesebb, energikusabb lett. Többek között felcsendült a „Vrtovi”, amely már az első albumon, a „Največja prevara 21(ega) stoletja” című lemezen (2003. október) is megjelent, de új, friss köntösben a legutóbbi lemezre is felkerült. Mit mondjak, ez a verzió is jól szól! Utána jött még a „Sodni dan”, a ska-hangulatú „Vesoljska”, a „Krogla”, a „Kralj” …
Kicsivel a vége előtt a Puddingék rock-ska változatban eljátszották az „Englishman In New York” című számot is, amelyet eredetileg Sting ad elő. A repertoár végére került a legújabb rádiós kislemez, a „Kocke (Srečni izbranci)”, és legalább az a maroknyi ember, aki kitartott a koncerten, megmozgatta a lusta fejét. Ha csak a végén is. Aztán meglepett a nép, mert egyszer csak elkezdtek ráadást követelni, a Puddingék pedig el is játszották a szerintem egyik legszebb számot a legutóbbi lemezről, a „Belo”-t. Egy tökéletlen este tökéletes lezárása.
A srácok és a lány a gyenge hangosítás ellenére sikeresen végigvitték a koncertet. A következő fellépéseken viszont inkább cseréljétek le a hangmérnököt (vagy inkább a „hangmérnököt”), mert az Ortóban sokkal jobb is lehetett volna a koncert.
szöveg: Lea Lesar
fotó: Barbara Milharčič
Képgaléria
