Therion, Grave Digger és Sabaton a Cvetličarnában (2007)

0 24

Szerző: Rok Klemše

Helyszín: Dvorana MediaPark / Ljubljana / Szlovénia
A koncert dátuma: 2007. január 30.
Látogatók száma: 800
Jegyár: 26,00€

Alig két hét telt el a Kataklysm death metal csemegéje óta, és a Master of Metal máris megajándékozott minket egy újabb koncertcsomaggal. Ezúttal a VPK Mediapark színpadára érkezett a svéd power metal páncélosok, a Sabaton, a német heavy metal Sírásók, a Grave Digger, a főhadiszálláson pedig a svéd Fenevad, a Therion parancsnokolt. A levegőben érezni lehetett, hogy igazi metal buli vár ránk, ilyen nevekkel egyébként nem is lehetett mást várni. És valóban… az egyik legjobb koncertet láthattuk, amit a Cvetličarnában valaha megélhettünk.

Sabaton 19:55 – 20:30
Nyolc után pár perccel már fel is masíroztak a színpadra a svéd katonák, a Sabaton. Nálunk elég ismeretlen banda, mert sajnos nincs forgalmazásuk a lemezeiknek, a szlovén headbangerek mégis egész jól ismerték őket. A Sabaton nagyon jó, meglehetősen klisés power metalt játszik, amit remekül megfűszerez kiváló szövegekkel, amelyek főleg a hadtörténelemből merítenek – az első világháborútól a falklandi konfliktuson át egészen a 9/11-es tragédiáig. És a srácok tényleg úgy működnek a színpadon, mint egy jól megolajozott hadigép. Ütősen, kompromisszumok nélkül tarolnak mindent, ami az útjukba kerül! Különösen a karizmatikus frontember, Joakim villant, aki már a szerelésével is megnevettetett minket, valamiféle mellvérttel, de a kissé komikus megjelenést fantasztikus hanggal ellensúlyozza. „Nem tudom, miért kaptunk német sört, amikor az Union kiváló?!” kérdezte Joakim, és hatalmas tapsot aratott a már így is népes közönségtől. A Mediaparkban a metalkoncerteken nem túl gyakori, hogy már az első előzenekarnak ilyen népes és lelkes közönsége legyen. Joakim tábornok és az ezrede felszólítására nem hiányzott sem a headbang, sem a kürtök a levegőben. A Sabatonnak egy meglehetősen friss lemeze van, az Attero Dominatus, amely tavaly a kritikusoknál az egyik legjobban fogadott anyag volt, és én személy szerint a címadó, ütős dalra vártam róla a legtürelmetlenebbül. Power metal a javából! „Attero Dominatus!”. A többi szám sem maradt le sokkal, főleg a Panzer Batallion, amely a banda legismertebb dala lesz, és az első lemez ütős címadója, a Primo Victoria. A hangosításra sem panaszkodhatom. Igazából egy előzenekar már régen nem érdemelt ki ilyen jó hangot a Cvetličarnában. Egy kisebb mínuszt csak az időnként felbukkanó pattogások miatt kap a hang a hangszórókban, de szerencsére ezekből nem volt sok. Sajnos az első előzenekaroknak csak úgy fél órájuk van, és a Sabaton is a záró „Metal Medley” (a Metal Machine és a Metal Crüe összefűzése) után köszönt el tőlünk, érdekes, humoros szöveggel (a Metal Crüe szövege főként metalbandák nevéből áll). A Sabaton bebizonyította, hogy sokat ígérő zenekar, és remélem, hogy még láthatjuk őket a mi színpadainkon, amit ők maguk is szeretnének. (A Sabatonnal készült interjút hamarosan elolvashatjátok a Rockline oldalain.) A Sabaton fellépését a legkönnyebb egy dalcímmel jellemezni – Primo Victoria (az első győzelem)!

Grave Digger 20:50 – 22:15
Ezúttal elég megosztott volt a közönség, durván a fele a Grave Diggerre jött, a fele a Therionra. Mindenesetre kilenc körül, zajos ujjongás közepette vonult fel a színpadra a legendás német Grave Digger, a „true metal” egyik zászlóvivője. Személy szerint nagyon vártam őket, mert még sosem láttam őket, de rögtön egy kicsit elcsodálkoztam… Lecserélték a billentyűst? Hol van a srác a jelmezben?! Na, kissé meglepődve, de végül rájöttem, hogy a billentyűk mögött mégis csak Katzenburg áll… Úgy látszik, a halálnak öltözés már nem divat. Szóval a Grave Digger az új lemez fantasztikus, atmoszférikus nyitódalával, a Liberty Or Death-szel köszöntött minket. Két aprócska perc hangszeres intró, és a levegőt már át is hasította Boltendahl lágy csengésű károgása. Mennyei! Na jó… pokoli, hogy „tr00” maradjak 😉 A kicsit már évekkel megáldott Grave Digger energiája a színpadon egyszerűen elképesztő. Főleg a pörgős Boltendahlé és a Dean gitáros legendáé, Manni Schmidté. Jens Becker, basszusgitárosokhoz híven, kicsit statikusabb volt és a háttérben maradt, bár a Grave Digger-szett vége felé ő is belemelegedett. A Grave Digger-rajongók ezúttal rövidebbet húztak, mert a Sírásók csak Németországban voltak co-headline zenekar, máshol a Therion támogatói. Így 20 szám helyett „csak” 14-et kaptunk. De egy óra húsz percnyi, igazi heavy metal mennyország volt! A igazi lelkesek biztosan beleköttek a setlistbe. Én teljesen elégedett voltam vele, de a Grave Diggert először láttam, és nem hallottam már n-szer ugyanazokat a számokat. A Sírásóknak mindenesetre van egy diszkográfiai kincsesládájuk, amit a jövőben még pár centivel szélesebbre tárhatnának… Én személy szerint hiányoltam a The Reaper és a Heart of Darkness lemezt, meglepetésemre viszont még a „himnuszukat”, a The Grave Diggert is elővették. A klasszikusok, az Excalibur, a Lionheart, a Valhalla, a Knights of the Cross és a többi hallgatása viszont akkora élvezet volt, hogy a németeknek félig meg is bocsáttatik. Az új lemezről a már említett nyitódal, a Liberty or Death mellett még a Highland Tears és a Silent Revolution szólt… Furcsa, mert a turné az új albumot népszerűsítette, de az igazat megvallva, több számot az új lemezről nem is hiányoltam. A hangosítás – ismét kiváló, néhány pattogással, de egyébként kristálytiszta. A kötelező ráadást furcsa módon a The Last Supperrel kezdték, de a végére helyrehozták az ízlésvilágot a kiszámítható, de annál energikusabb klasszikussal, a Heavy Metal Breakdownnal, és a VPK-t Heavy Metal Diliházzá változtatták! 

Chris és csapata öreg napjaikra is hogy tud még rúgni, és már alig várom, hogy visszatérjenek Szlovéniába. A rajongók megmutatták, miért térnek vissza ilyen szívesen.

Therion 22:40 – 00:25
A Grave Diggerhez hasonlóan a Therion is nagyon szívesen tér vissza hozzánk. Személy szerint kifejezetten türelmetlenül vártam őket, a legutóbbi lemezük, a Gothic Kabbalah nálam 2007 egyik legjobb albumaként marad meg. A Therion világosan tudtára adta a közönségnek, hogy a Theli lemez előtti számokat már nem játsszák, mert a zenekar főnöke és gitárosa, Christofer Johnson felhagyott az énekes feladatokkal, és ezzel eltemette a zenekar utolsó death metal elemeit is (Christofer volt ugyanis a growlolásért felelős). Én támogatom a banda döntését, mert már többször bebizonyították, hogy a Therion nem az a zenekar, amely stagnál, hanem a hangzása fejlődésére törekszik. Nézzük hát, hogyan szerepelt a Therion ezúttal…. 

A terem valamivel tizenegy előtt elsötétült, és a banda a Mitternacht Löwe hangjaira vonult fel a színpadra, átvéve a felvétel feladatát. A színpadon egész 8 zenész állt, ebből négy énekes! Igen, jól olvasod, négy. És azt, ahogyan a dolgukat végezték, nehéz szavakba önteni. Előttünk a színpadon élőben pörgött le csaknem két óra énektökéletesség! Két fantasztikus férfihang és két angyali női hang… Tíz ujjadat megnyalod utána. A Therionban az énektudást Mats Leven (ex-Yngwie Malmsteen, At Vance), Snowy Shaw (a Mercyful Fate, a King Diamond és a Dream Evil egykori dobosa), valamint az operaénekesnők, Katarina Lilja és Hannah Holgersson bizonyították. Elképesztő éneküket tényleg nem lehet eléggé dicsérni. Hatalmas, érzelmes, mágikus, misztikus, varázslatos… A fellépéshez is rengeteget hozzátettek. Ilyen dinamikus produkciót régen láttam. Az énekesek állandó cserélődése a háttérből az előtérbe, a hihetetlenül karizmatikus Snowy, de Mats is (Leven bebizonyította, hogy nem csak szavakban a legjobb svéd énekes), és a két hölgy, akiknek láttán a terem férfi közönségének csorgott a nyála. Meg a kellékek használata, például a könyv, amelyből Snowy a szövegeket felolvasta nekünk, és a zászló… Mindez egy mágikus este összegzésévé vált, amelyen magamtól futott végig a hideg a hátamon – ilyen atmoszférikus és mágikus estét csak az Opeth koncertjén éltem át Trevisóban. Nagy plusz jár a hangszeres pontosságnak és sokszínűségnek is, Christofer és Kristian gitárjátékának, valamint a ritmusszekciónak, Johan basszusával és Petter dinamikus dobolásával, a dobok mögött ülő pasas pedig néhányszor ötödik énekesként is megmutatta magát. Kár csak, hogy a billentyűket nem élőben hallottuk, hanem csak felvételről. Ha a Sabatonnál és a Grave Diggernél a hang néha kicsit packázott, a Therionnál „nullára” volt beállítva. Fantasztikus hangosítás, minden basszusvonalat, minden gitárhangot és mindent, ami hozzá tartozik, ki lehetett venni. Csillagos ötöst érdemel a remek setlist is az új és a régi anyag helyes egyensúlyával, kiemelném a Rise of Sodom and Gomorrah-t, a Ginnugagapet, a The Blood of Kingu-t, a To Mega Therion-t, a Son of the Sunt és a nekem oly gyönyörű Perrenial Sophiát… Na jó, ez már majdnem az egész setlist, hehe. Meglepetést is okozott Petter egy remek dobszólóval, amiben Mats és Snowy is segített neki. Állati! Mintha ez nem lett volna elég, a Therion a legvégére még valami igazán különlegeset kínált nekünk. Egy Manowar-feldolgozással, a Thor the Powerheaddel búcsúztak tőlünk, amit Snowy fantasztikusan elénekelt, közben pedig még Thor kalapácsát is lóbálta. Rendkívüli! Nem találok más szavakat…

Hm.. elég hosszú beszámoló, de egy ilyen koncert többet is megérdemel. Fantasztikus koncert volt, és remélem, hogy a Master of Metal hamarosan valami hasonlóval lep meg minket újra.

Setlist

SABATON:
1. Intro
2. Panzer Batallion
3. In The Name Of God
4. Attero Dominatus
5. Into The Fire
6. Primo Victoria
7. Metal Medley (Metal Machine + Metal Crue)

GRAVE DIGGER:
1. Liberty Or Death
2. Dark Of The Sun
3. Excalibur
4. Valhalla
5. Lionheart
6. The Roundtable
7. The Raven
8. Morgane LeFay
9. Highland Tears
10. Silent Revolution
11. Knights Of The Cross
12. Rebellion (The Clans Are Marching)
—ráadás—
13. The Last Supper
14. Heavy Metal Breakdown

THERION:
1. Mitternacht Lowe
2. Scwartzalbenheim
3. The Blood of Kingu
4. Falling Stone
5. An Arrow From the Sun
6. Deggial E
7. Wine of Aluqah
8. Perennial Sophia
9. Son of the Sun
10. Son of the Staves of Time
11. Birth of Venus Illegitima
12. Tuna 1613 (+ dobszóló)
13. Muspelheim
14. Rise of Sodom and Gomorrah
15. Ginnugagap
16. Grand Finale
17. Lemuria
18. Nightside of Eden
19. To Mega Therion
20. Thor the Powerhead (Manowar-feldolgozás)

Képgaléria

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik