A W.A.S.P. felforgatta Trevisót (2006)

0 7

Helyszín: Treviso / Olaszország / New Age Club
A koncert dátuma: 2006. október 21.
Látogatók száma: 600
Jegyár: 30,00€

„Minek mész Treviso városába, ha egyszer Mariborba is jönnek?” – kérdezte tőlem jó néhány ember. A válasz roppant egyszerű, a tények viszont elfogadhatatlanok! A hazai tyúkudvar ugyanis még mindig túl szűk, és a munkakultúrának még nagyon-nagyon sok évre lesz szüksége, hogy a szlovén szervezők eljussanak a professzionális hozzáállás személyes érettségéig, ami talán egyszer együttműködéssé érik azokkal a médiumokkal, amelyek tényleges lépéseket tesznek a tömegek rockkultúrával való megismertetéséért. Néhány szlovén helyi kakas, akiken láthatóan ott a PSS-szindróma (értsd: tele vannak magukkal), kétszínűségével és képmutatásával, ígéretekkel és tettekkel egyaránt, rossz fényt vet egy egész nép és ország rock kultúrájára. Nem baj! Ott a Nyugat! Menjünk hát oda!

Azon kevés „shock” metalos egyike, akik a nyolcvanas évek második felében mesés összegeket kerestek, és ma még egészen tisztességes európai turnét tudnak összehozni, két éve is, most is ellátogatott a trevisói New Age Clubba. Az egyetlen eredeti tag és a banda vezére, a csapat abszolút és egyedüli legitim főnöke, Blackie Lawless húsz év után már derekasan kikészült. A W.A.S.P.-koncertek manapság így főleg rekordrövid játékidejükről híresek.

A kínos „csuhu – csuhuzás” után, amikor egy órát és 40 percet vártunk a beígért kezdésen túl, a koncert pontosan 22.40-kor indult. Az olaszok saját extázisuk hevében pár centivel megnőttek, ahogy lábujjhegyre emelkedtek, és mind egy emberként lelkesen toporogni kezdtek a nyitódal, az On Your Knees ütemére. A színpadról érkező parancsot nyilván nem értették jól, de ez már nem is számított. A W.A.S.P. idén is új felállásban jött Európába, ami évek óta állandó jelenség. Blackie látványa mégis igen biztató volt: leadott pár kilót, így megint kényelmesen belefért a „spandexébe” és a muskétásbakancsába.

Az új felállásban Blackie csak a basszusgitáros Mike Dudát tartotta meg; a dobokat mostantól Mike Dupke püföli, aki valaha Eric Sardinasnak dobolt, a megújult csapat legérdekesebb újonca pedig kétségkívül Doug Blair gitáros érkezése. A fickó a „The Crimson Idol” korszakában volt a W.A.S.P. tagja, azon a lemezen az ő gitárja is hallható.

A csapat kiválóan megolajozottan működött, és egy óra húsz percen át pokoli tempót diktált, amitől az olaszok szeme előtt csillagok pattogtak. A nyitó vágta után a közönség nem nyugodott meg, jött is rögtön a következő klasszikus, az L.OV.E. Machine, majd a pusztító Wild Child.

Az első négy szám után Blackie vett pár pillanat szünetet, és a következőképp konferálta fel az est folytatását (egy cetlire írva, koncert közben): „Tonight we’re gonna do some stuff that we’ve haven’t done for a twenty years!” Rögtön jött a The Widowmaker, olajat a tűzre pedig főleg az „W.A.S.P.” bemutatkozó lemez kiváló, ütős balladája, a Sleeping In The Fire jelentette, amelyben először mutatkozhatott meg igazán a remek Doug Blair, aki első osztályú szólót nyomott a számba. Utána újabb meglepő választás következett, az Arena Of Pleasure, amelynek Gypsy-szerű nyitóriffje igazolja Blackie egykori Uriah Heep-megszállottságát. Közeledtünk a koncert csúcspontjához: jött a The Headless Children, a banda pályafutásának egyik legerősebb száma, majd a fenti megfigyelést megfejelte a verhetetlen ballada, a The Idol, amelyben a remek Doug Blair szólózása mintha véget sem akart volna érni. A The Idol előtt a csapat rövid szünetet tartott, a terem elsötétült, Blackie pedig egy másik gitárt kötött magára. A szám a koncert hangulati csúcspontja volt, és a főnök személyes őrjöngésében a 80 perces együttlét során láthatóan kiemelkedett a többi repertoárdarab közül, ami jól mutatja, mekkora mélységet és lelket képes ma is lehelni a színpadon ebbe a balladába. Blackie addigra úgy átizzadta magát, hogy a gitárja – pedig alig cserélte le – úgy nézett ki, mint egy reggeli páraréteggel borított autó, miközben a kezéből szinte patakokban csöpögött az izzadság. A záró részt újabb remek gitárszóló támogatta meg, először és utoljára pedig fehér füst is borította a színpadot, ami az „i” betű pontját tette fel a pillanatra Dougnak, aki éppen a színpad középpontjába került. Az érzelmekkel teli rész végén Blackie rémisztő kiáltást eresztett meg, amely több másodpercig tartott, és a New Age Club egész közönségét megdöbbenésében elnémította. Az óra úgy pörgött le, mintha pislogtál volna, a koncert pedig az általános „must play – must hear” tombolás jegyében ért véget a banda nagy slágerével, az I Wanna Be Somebody-val.

Az olaszok különleges fajta nép, különleges koncertkultúrával, amelyet bárki, aki nem szokta a viselkedésüket, a legnagyobb megkönnyebbüléssel tűzzel-vassal kiirtana. A reguláris rész után meglepő módon elcsendesedtek, mintha édes keveset számítana nekik, hogy a W.A.S.P. egyáltalán visszatér-e a színpadra. Aztán kb. két perc múlva mégis felébredtek, és kitaláltak egy új ráadáskérő szlogent: ha a szlovének a koncert után azt üvöltik: „We want more!”, a németek és az osztrákok: „Zugabe!”, akkor az olaszok így: „Anymore, anymore, anymore,…” Párszor megcsíptem az arcom, hogy elhiggyem. A W.A.S.P. visszajött, és lerakott két ráadást. Mindkettő elnyújtott volt, főleg az első szólt nagyot a Chainsaw Charlie-val, a második ráadás pedig a várható Blind In Texas volt. Pontosan egy óra húsz perc. Fertik! Az olaszok mindenáron a „bestialnu ševu”-t, az Animal (Fuck Like a Beast)-et követelték, az viszont nem volt műsoron, és nem segített rajta egyetlen „any-more, any-more” sem.

A W.A.S.P. ezúttal Treviso városában kijavította a két évvel ezelőtti Zágrábban hagyott halovány benyomást. Az, hogy a vokálsávokhoz és a billentyűkhöz felvételeket használnak, már nem újdonság, de az összkép sokkal korrektebb volt a zágrábi élményhez képest. A rutin mellett legalább nem volt az az érzésed, hogy valaki túlzottan orránál fogva vezet. Miért túlzottan? Mert ahogy mondtam: egy óra húsz perc, nyilvánvaló rutin, aztán az a tény, hogy megengeded magadnak, hogy az emberek majdnem két órával tovább várjanak a meghirdetett kezdésnél, továbbá a már említett művieskedés, a felvett sávok bekeverése, és mindez ráadásul 30,00€-ért – ezt nem menti meg még az a szellemes mikrofonállvány sem, amely egy csontváz és egy Harley Davidson-lengéscsillapító keresztezésére emlékeztetett, és amellyel Blackie a koncert alatt lelkesen püfölte a levegőt. Az egyetlen elégtétel az volt, hogy a végén azt mondhatod magadnak: láttad a W.A.S.P.-ot, a glam / shock heavy metal rock legendáit. Blackie egyébként még mindig összehasonlíthatatlanul jobban néz ki, mint Mick Mars (Motley Crue), de a kondíciója sajnos nem kielégítő! Ez pedig sajnos addig így is marad, amíg a koncertek ilyen ördögien rövidek.

Mindegy, ha más nem, ez az egyetlen igazán hiteles pillanat, amikor a banda klasszikusai élőben pörögnek le a szemed előtt és a füledben, azok a dalok, amelyekkel egykor a nyolcvanas évek második felében a koncerteken színpadi pusztítást hagytak maguk után. A setlist gyakorlatilag teljesen „eighties” volt, a „The Crimson Idol” lemez repertoárját leszámítva, és ez határozottan nagy, nagy plusz volt ezen a szellemes, robbanékony glam metal esten, amelyet végül különleges módon gazdagított az elragadtatott olaszok nyálas rajongása. Ahhoz, hogy a koncert magasabb színvonalú volt, mint két éve Zágrábban, kétségkívül nagyban hozzájárult Doug Blair gitárosként, hiszen a Dougot felvonultató csapat előadásban most sokkal meggyőzőbb, mint Ste Howlanddal volt. Színes este volt, minden szempontból szellemes, amit az ember mégsem hiányol túlzottan, ha belegondol a banda színpadi időkorlátjába, ami semmiképp sem arányos a koncertjegy árával!

Setlista

1. Intro (The End)
2. On Your Knees
3. Hate To Love Me
4. L.O.V.E. Machine
5. Wild Child
6. Widowmaker
7. Sleeping In The Fire
8. Arena Of Pleasure
9. The Headless Children
10. The Idol
11. I Wanna Be Somebody
—ráadás 1.
12. Chainsaw Charlie
—ráadás 2.
13. Blind In Texas

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik