Billy Joel – diadalmas visszatérés Európába

0 15

Szerző: Jernej Vene

Helyszín: Stadthalle / Bécs / Ausztria
A koncert dátuma: 2006. 06. 25.
Látogatók száma: 0
Jegyár: 30 – 228 euró

               Billy Joel világhírű előadó. A teltházas bécsi városi csarnok melegen fogadta, hiszen már a második szám után percekig tartó, dübörgő állótapssal ünnepelték. Ennek oka részben az is, hogy Európában utoljára 1994-ben lépett fel, négy évvel később pedig torokproblémák miatt lemondta az Elton Johnnal tervezett turnét. Billy Joelről 1973-ban, a második lemeze, a Piano man megjelenésekor szerzett tudomást a zenei világ, és azóta néhány megtorpanással ugyan, de többnyire a könnyűzene csúcsai felé kapaszkodott. Leírhatom: a bécsi fellépés tele volt remek vibrációkkal. Joel gazdag életművéből nehéz olyan számokat összeválogatni, amelyek minden látogatónak tetszenek, mégis eljátszott és elénekelt néhány olyat is, ami nem volt nagy sláger, és ez tovább fokozta az est varázsát. A zenéjében hallunk popot, rockot, jazzt, soult, egy darabka Las Vegast, a Beatles stílusát idéző dallamokat, a mester Billy pedig mindezt a saját zenei dobozába csomagolja, és abból veszi elő szám a szám után.

                 Segítségére volt a kiváló kísérőzenekar, amely két taggal kisebb, mint a tavaszi amerikai turnén, de ebből semmi baj nem lett. Joelt úgy kísérik, mint a karikacsapás, és nem lenne igazságos bárkit is kiemelni, hiszen megvettek a kivitelezésükkel és az ötleteikkel is. Billy Joel két és negyed órás koncertet adott, és közben folyamatosan ügyelt rá, hogy az érdeklődés egyetlen másodpercre se lankadjon. Ennyi zongoristabravúrt és ilyen hozzáértő éneklést csak nála hallhatunk. A magas hangokat, amelyeket fiatalon gond nélkül kiénekelt, a koncerten más, ugyanilyen érdekes fekvésekbe vezette át. Két számnál két bécsi zenész segített neki (Krzystof harmonikás és Aleksej hegedűs – egyébként mindketten máshonnan származnak, de ez már egy másik történet:-))), akik teljesebbé tették az előadást. A világításra és a hangzásra nincs panaszom, a felelős szakemberek tökéletesen végezték a dolgukat. Billy Joel végig magabiztos, központi figura volt, a számok között ötletet ötletre halmozott, a zongorás forgószínpadot pedig a műsor alatt párszor megforgatták, hogy mindenki a legszebb oldaláról láthassa. Hadd színesítsem az olvasást néhány Billy-féle poénnal. Már az elején megemlítette, hogy a csarnok illetékeseinek jobb hűtésről kellene gondoskodniuk, hiszen a nézők busás összeget fizettek a jegyekért (30-tól 228 euróig). Hozzátette, hogy ő is megérdemelne ugyanennyit, mert azon az estén ő keres majd a legtöbbet mindenki közül. A hőség tényleg pokoli volt. A Leningrad után elmagyarázta, hogy két témát Schumanntól és Griegtől kölcsönzött hozzá. Persze ezt szemléletesen be is mutatta. Az I go to extremes végén a zongorán a fenekével játszott (ez az ő bevett, de nagyon hatásos fogása). Megmutatta azt is, hogy remekül bánik a mikrofonállvánnyal, olyannyira, hogy Robert Plant, Roger Daltrey vagy David Coverdale is tanulhatna tőle egyet-mást. A mikrofonállványt párszor meg is bokszolta, megmutatva, hogy a bokszolókarrierjét még nem felejtette el. A közönség természetesen elérzékenyült a Vienna és a Strauss-féle Kék Duna egy kis részlete közben, de hát így kell az imádók lelkére hatni. És ebben Joel nagymester. A legnagyobb meglepetés mégis az „egyházi ének” felkonferálása volt, amelyben a főszólamot a termetes gitártechnikus, Chainsaw (láncfűrész) kapta. Joel elektromos gitárt vett a nyakába, és felharsantak az AC/DC-klasszikus, a Highway to hell nyitó akkordjai. A nézők már egy ideje talpon voltak, ez a szám pedig forráspontig hevítette a hőmérsékletet. A ráadásban Billy Joel a Piano man című számot ránk, a közönségre bízta, és úgy vélem, derekasan helytálltunk.

                  Talán egy összehasonlítás az Eaglesszel, akik az évek alapján Joel kortársai. A zenéjük elég más, de szerény véleményem szerint Joel sokkal ütősebb és érzelmesebb fellépéssel felülmúlta az Eagles tagjait. Örülök, hogy legalább néhány szlovén látta, akik tudják, mi a jó zene és az őszinte előadás.

Setlist

1. Prelude/Angry Young Man
2. Oda radosti (Song Of Joy)/My Life
3. Vienna
4. Everybody Loves You Now
5. Honesty
6. The Entertainer
7. Leningrad
8. Zanzibar
9. New York State Of Mind
10. The Downeaster Alexa
11. Allentown
12. Movin’ Out (Anthony’s Song)
13. Big Man On Mulberry Street
14. An Innocent Man
15. I Go To Extremes
16. Keeping The Faith
17. Na lepi modri Donavi (An der schoenen blauen Donau)
18. She’s Always A Woman
19. The River Of Dreams
20. Highway To Hell (énekelte Chainsaw gitártechnikus)
21. We Didn’t Start The Fire
22. It’s Still Rock N’ Roll To Me
23. Big Shot
24. You May Be Right
—ráadás—
25. Only The Good Die Young
26. Scenes From An Italian Restaurant
27. Piano Man

felállás:
Billy Joel – ének, zongora, gitár
Tommy Byrnes – gitárok
Mark Rivera – szaxofon, billentyűs hangszerek, gitár, ütőhangszerek
Andy Cichon – basszusgitár
David Rosenthal – billentyűs hangszerek
Chuck Burgi – dob
Carl Fisher – trombita, kornett, szaxofon

vendégek:
Krzystof – harmonika (Downeaster Alexa, Vienna)
Aleksej – hegedű (Downeaster Alexa)

Képgaléria

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik