Kiadó: ZKP RTV Slovenija
Megjelenés éve: 2016
Produkció: Mirko Vuksanovič & David Šuligoj
Az album hossza: 44.38 perc
Műfaj: Art Rock / Pop
A Nova Gorica-i Avtomobili 34 év megszakítás nélküli működés után az összesen 10. stúdióalbumát tolja a színtér elé. A felfrissült csapat 2008 óta erősíti az összhangot. Igaz, a saját dalok náluk lassan születnek, de az előző lemez, a „Pozna pomlad” (2012) és most az új „Daleč” is a kivételes művészi érettség gyümölcse, amiről az Avtomobili híres, mint a mesterségük egyedülálló hírnökei. Bár a régi, könnyedén fogyasztható örökzöldek életműve ma is ott van a szlovén rádiók általános repertoárjában, a zenekar kifejezésmódját mindvégig átszövi az eklekticizmus érintése. A „Daleč” album pedig semmiképp nem „megy túl messzire”, sőt „közel” marad, otthonosan cseng. Az Avtomobili közben az egyedi zenei arculat elemét ismét érett módon ápolják és építik tovább, és megtartják mindazt, ami a névjegyükön felismerhető.
A dalok az aranzsmék felépítésében fókuszáltabbnak, összeszedettebbnek hatnak az előzőhöz képest, ami cseppet sem meglepő. Oldott dallamosság jellemzi őket, amely gyorsan a hallgató szívéhez nő, feszült, drámai, olykor sötét hangulatok nélkül, ami az kísérletezőbb elődlemez feltűnő jellemzője volt. Négy év szép időszak ahhoz, hogy az új ötletek tehermentesen és spontán érjenek be, az az kvintett pedig, amely a „Pozna pomlad” albumot rögzítette, ugyanabban a felállásban egymás közt még érettebbé vált.
A zenekar visszahozza az aranzsmékba a fúvósokat, ami nem újdonság, hiszen az Avtomobili eredeti felállásában is volt szaxofonos. Az albumon egy nagyon behízelgő akusztikus hegedűszóló is felbukkan Rok Golob jóvoltából, a Pekel v raju című dalban. Ez a szám fülbemászó, dallamos refrénje miatt visszavonhatatlanul a zenekar kilencvenes évek első feléből származó örökzöld slágereinek illatát hozza. A címadó dalban Markóval duettben Severa Gjurin hallható. A dalt Bushi szólódíszítései fűszerezik és mozgatják meg. Tehát Rok és Severa. Mindketten különleges vendégként léptek fel a zenekar 2012. október 5-i koncertjén a Cankarjev domban, ahol át kellett pattannia az igazi kémia szikrájának az Avtomobili és a két vendég között, és ezt a srácok a „Daleč” albumra is átvitték.
Az album megtartja az Avtomobili jellegzetes kifejezésmódját. A fő összetevők a helyükön maradnak. Ez Marko énekes alakítása, azaz sajátos hangszíne, hiperszenzitív költészete, üzenetének mélysége és az előadás érzéki finomsága. Éppen ez a költészet a vezető dallamok kibontakozásának ráadott ruhájával együtt garantálja a légköri pillanatot és az állandó vágyakozást. Sőt. A hangulatok időnként a misztika pillanatát idézik, amiben az Avtomobili tulajdonképpen egyedülállók Szlovéniában az art rock és pop kultúrában. A „Daleč” nem olyan komoly album, mint az elődje. Nincsenek rajta „sötétebben merengő” pillanatok sem, amilyenek a „Pozna pomlad” egyes részeire jellemzők voltak. Ebben a tekintetben az új album egészében világosabban, optimistábban szól. Az első részben rádióbarát módon bontakozik ki, amihez az alapot a nyitó Stopinje v snegu (táncos, könnyed, szinte ragadozó kis dal, a billentyűk a nyolcvanas éveket szólaltatják meg), majd rögtön utána a címadó dal teszi le, ahol az aranzsé szövetén át érezhetően áttör Šuligoj basszusgitáros felvezető frázisa, és ahol Severa és Marko nagyon behízelgő, kontrasztos vokális duettet alkot. A klasszikus Avtomobili-recept hangulata így egy pillanat alatt megvan. Ezt az érzést még intenzívebben erősíti a megnyugtató Mladost, az album leghosszabb dala, ahol a zenekar először forgatja fel gyökeresen az aranzsékat, ízléses fúvóshasználattal is. Ebben a dalban először csillan fel intenzívebben a zenekar kivételesen érzékeny oldala, egészében, a dal formájába pedig a hangszerek közti jazzes párbeszéd finom fuvallata lopakodik be.
A Na sever Bushi szerzői debütje az Avtomobili számára. Rendkívüli hangulatváltást tartalmaz a versszak és a refrén szerkezetének kontrasztjában. Ebben a dalban jólesik a hangkép kontrasztos elrendezése. Šuligoj ügyesen kihasználja a teret a basszusvonalak dallamos csomózásával, ami szerves melegséget ad és erősíti a dal ritmikai kinetikáját, Morgan főleg a versszakban és a mid-eight részben egy pillanatra Stewart Copelanddá (The Police, Curved Air) változik, és jazzes finomságokkal gazdagítja az alapritmust, Mirko billentyűi megteremtik a misztika és fenség elixírjét, amikor láthatatlan légköri burokként fogják össze az aranzsékat. Mindebbe ágyazódik Bushi szinte ezoterikusan csengő gitárja, amely az albumon először szól érezhetően rockosabban, mégis úgy illeszkedik az aranzsékba, hogy megtartja a felépített hangkép elemeinek egyensúlyát. Marko marad Marko. Egyszeri és megismételhetetlen. Karizmatikus hangjával ehhez a dalhoz is hozzáteszi azt a markáns egyediséget! A hangkép egyes építőköveit szándékosan bontottam itt szét, hogy betekintést kapjatok abba, milyen érzékeny síkon kommunikálnak egymással a zenekar tagjai, hiszen sok hasonló párhuzamot fogtok ti magatok is fokozatosan, darabról darabra felfedezni ezen az albumon.
A vágyakozó Vrni me nazaj a nyolcvanas évek igazi érzelmét hordozza, az utána következő Reka ezt az érzést termékenyíti meg, és valahogy a nyitó Stopinje v snegu energiáját idézi, ebben a tekintetben a Če si rojen áll mellettük, főleg pedig a már említett Pekel v raju refrénje (játékos funky dallammal a versszakban). Bár a zenekar elkötelezetten keresi a dallami tökélyt, szívesen csempész a vezető frázisokba olyan akkordokat (jazzes variációt is, az alapokból levezetve), amelyek a dallamot elvezetik a várt fejlődéstől (pl. a Če si rojen refrénje), és ez nagy előny, amellyel az Avtomobili mintha mi sem volna természetesebb, távolodik a közhelyek lehetséges használatától. Ez egyben az egyediségük záloga is. Az Avtomobili tehát továbbra is zenei mesterségük nagymesterei!
A Vedel si című dalról nem nehéz kijelenteni, hogy a „Daleč” album művészi csúcspontja. Igazi dráma, azaz légköri színház a hangkép építőelemeinek kivételes elrendezésével. A bevezetőben a dobok határozott „snare” ütései és a billentyűk meg a gitár misztikus frázisbeszélgetése közötti kontraszt ragadja meg a figyelmet, a zenekar pedig lassan és győzedelmesen fokozza a drámai hangulatot a refrén kreszcendója felé. Ez az a dal, amellyel az Avtomobili nagyon hatásosan zárhatta volna a „Daleč” albumot. Ők mégis a Ni več umika című számot választották erre, ahol a gitárriff decibelszáma a refrénen belül hirtelen megugrik, és a dal a rockretorika markánsabb lendületei szerint bontakozik ki. A dal záró részének drámai hangulatát egy erotikus szaxofonszóló-betét emeli magasabbra. A szöveg tekintetében is a Ni več umika viszi el az album első helyét. Ez Marko nagyon őszintén előadott, személyes vallomásos hangja, amely nagy ívvel zárja a „Daleč” albumot. Tehát még egy csodálatos dal egészen az album végén.
Ezen az albumon a zenekar jóval könnyebben választ majd a dalok közül azok közt, amelyek potenciális rádiós slágert hozhatnak, ha az egyébként kiváló elődhöz, a „Pozna pomlad”-hoz hasonlítjuk. Tehát a két album között érezhető művészi különbség! A „Daleč” (egészében) ismét lassan nő, de érezhetően gyorsabban ér be, mint az elődje, a „Pozna pomlad”, amely kísérletező kirándulásokat is ismert (a címadó dal). A dalok egészében dallamosabbak és tömörebben szólnak. A zenekar vezető kreatív magját, amelyet természetesen a Vuksanovič fivérek szövetsége képvisel, nem tudja és nem is képes megtagadni. Tíz kiváló dalt kaptunk szerves, hangzásában analóg produkciós melegséggel. Ezért a „Daleč” albumot az első dalától az utolsóig kötelező egyben végighallgatni. Rutinos, tapasztalt mesterek nagy művészi ragyogásában bontakozik ki. Könnyedén cseng, noha filigrán módon részletgazdag, és sok rövid, de velős ecsetvonásból szőtt, amelyek ismét nagyon hatásosan tükröződnek ennek a legendás zenekarnak az egyedi, vallomásos art kultúráján belül. Az életművét a Kulturális Minisztériumnak már rég dekrétummal szlovén kulturális emlékké kellett volna nyilvánítania. A „Daleč” a zenekar újabb vallomásos mérföldköve, amely megmutatja, hogy az Avtomobili alkotói pályájuk érett korszakában, felfrissült csapattal is tovább növekszik művészileg, tovább érik kifejezésben, és még tömörebb, zeneileg még profiláltabb.
szerző: Aleš Podbrežnik
értékelés: 9.0 / 10
Számlista:
1. Stopinje v snegu
2. Daleč
3. Mladost
4. Na sever
5. Vrni me
6. Reka
7. Če si rojen
8. Vedel si
9. Pekel v raju
10. Ni več umika
Felállás:
Marko Vuksanovič – ének
Mirko Vuksanovič – billentyűk
Boštjan Andrejc „Bushi” – elektromos gitár, mandolin (1. dal), bendzsó (1. dal), vokál, fütyülés (1. dal)
David Šuligoj – basszusgitár, vokál, fütyülés (1. dal)
David Morgan – dobok
VENDÉGZENÉSZEK:
Denis Beganovich Kiki – harsona a 3. és 7. dalban.
Mitja Bobič – trombita a 7. dalban
Severa Gjurin – ének a 2. dalban
Rok Golob – hegedű a 9. dalban
Jan Šepetavec – tenorszaxofon a 7. és 10. dalban
