John Paul Hammond (1942. 11. 13. – 2026. 2. 28.)

John Paul Hammond (via Facebook)
0 54

John Paul Hammond (John Hammond Jr. néven is ismert) blueskitáros és énekes, a hagyományos blues egyik első fehér amerikai előadója február 28-án elhunyt. 83 éves volt. A halálhírt elsőként Paul James énekes-gitáros, Hammond régi barátja és munkatársa közölte a Facebookon, azt írva, hogy a szomorú hírt Hammond feleségétől, a született Marla Silvertől kapta, akivel Hammond 32 éve élt házasságban.

A híres zenei producer és tehetségkutató, John H. Hammond fiaként az ifjabb Hammond nem apja támogatásán keresztül jutott el a bluesig, hanem az 50-es évek végi, 60-as évek eleji folk-boomon át, amelyet a saját bőrén tapasztalt meg, amikor napjait (végül pedig az életét is) New York-i Greenwich Village-ben töltötte. Itt klubokban és kávéházakban játszott klasszikus blues-sztenderdeket, és így szerzett magának rajongókat. 1963-ban, 20 évesen aztán elindult az a 60 évig tartó zenei pálya, amelynek során minden idők néhány legjelentősebb és legtiszteltebb művészével dolgozott együtt.

Bár Hammond sosem volt kereskedelmi jelenség, előadóként és zenészként mindig tele volt a naptára!

John Paul Hammond 1942. november 13-án született New Yorkban. John H. Hammond és Jemison McBride színésznő fia volt. A szülei elváltak, amikor 5 éves volt; az ifjabb Hammond ugyan kapcsolatban maradt az apjával, de a viszony nagyon távoli volt. John P. Hammond valójában nem is sejtette, mekkora jelentősége van az apjának a zeneiparban, mígnem ő maga is hivatásos zenész lett.

Így fedezte fel John P. Hammond magától a bluest. Középiskolásként mindent végighallgatott, ami elérhető volt, és amit akkoriban a bluesvilág kínált. Jimmy Reed hamar az idolja lett, amikor először látta őt az Apollo színpadán. 18 évesen vett egy gitárt, és sokat gyakorolt.

Hammond egy év után otthagyta az ohiói Antioch College-ot, hogy bluesmuzsikus legyen. 1962-t írtunk, az amerikai folkzene a népszerűsége csúcsán állt. Hammond Kaliforniába utazott, ahol Los Angeles utcáin játszott, mielőtt klubokban talált munkát. Aztán visszatért keletre, ahol annyi tapasztalatot és gyakorlatot szerzett, hogy New Yorkba visszatérve rögtön kapott egy fellépést a Newport Folk Festivalon. Nem sokkal később megjelent az (azonos című) stúdiódebütálása a Vanguard Records gondozásában.

Hammond Greenwich Village-ben (Manhattan alsó részének nyugati oldalán, New Yorkban) telepedett le, ahol mindenkivel jó kapcsolatot ápolhatott. Többek közt Bob Dylannel, Mississippi John Hurttel és Jimi Hendrixszel barátkozott. 1968-ban Hammond még egy rövid életű zenekart is összehozott Hendrixszel és Eric Claptonnal, miközben egy hétig a Gaslight Café-ban játszott. Az 1965-ös harmadik albumán, a „So Many Roads”-on például az a három zenész működött közre, akik nem sokkal később megalapították a The Bandet. Hammond őket ajánlotta Dylannek, hogy vigye magával a következő turnéjára. 1969-ben olyan zenekart is alapított, amelyben Duane Allman játszott elektromos gitáron.

Hammond folytatta a stúdiózást és a turnézást ad hoc felállásokkal és blueskollégákkal, például Mike Bloomfielddel és Dr. Johnnal, akikkel 1975-ben felvette a „Triumvirate” albumot. 1976-ban a szólókarrierjének szentelte magát. 1984-ben jelent meg a „Blues Explosion”, amelyen Stevie Ray Vaughan, Koko Taylor és Luther Johnson működött közre. Ez Grammy-díjat hozott neki. A Grammy mellett Hammond pályája során még nyolc Blues Awards-díjat nyert. 2011-ben beválasztották a bluesos hírességek csarnokába, a Blues Hall of Fame-be.

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik