Helyszín: Ljubljana / CUK Kino Šiška / Szlovénia
Dátum: péntek, 2015. 11. 06.
Ezen a hétvégén valami furcsa véletlen folytán norvég erők szállták meg a Kino Šiškát. Nem, nem trollok, jávorszarvasok, szarvasok és halászok támadtak ránk, black metalosok sem (ezúttal), és szerencsére a magas árak sem. Nem, ismét ellátogatott hozzánk a norvég bagoly, a Kvelertak, másfél év után, egy nappal később pedig ugyanitt a norvég blackjazz-különc Shining. De előbb még a Kvelertak szorongatta könyörtelenül a torkunkat piszkos, fertőző rock ‘n’ rolljával.
A Kvelertakkal stílusban igazán egybevágó zenekar nálunk nincs, a nyitóbandák kiválasztása mégis kifejezetten sikerült, hiszen a rendes bemelegítésről már az első fellépők, a vasutas HC-harcosok, a TriFor60 gondoskodtak. Egy jó fél órában a srácok nyersen, keményen zúzták a punkkal, crusttal és metálelemekkel fűszerezett HC-t, szlovén nyelvű, eredeti, kritikus szövegekkel. Ezek Jani torkából úgy törtek elő, mint egy vulkánkitörés, amely mindent felperzselne, ami baj van az országgal: a vámpírrá vált bankárokat, a romlott politikusokat, a pozíciókba ültetett alkalmatlanokat, az elnyomó szerveket és a közösségi média megszállottságát. A TriFor60 az üzeneteit dühös ének, gyors, száguldó gitárok és tépő, hegyes dobok révén adja át, és a remek hangzásnak köszönhetően ez az ultra dühödt, a modern társadalom minden baját F.O.A.D.-hozzáállással kezelő fellépés még jobban sikerült a szokásosnál.
Az éles, elkötelezett társadalomkritika után a lazább folytatásról a ljubljanai stoner trió, a Jegulja gondoskodott, amelyé az este legzsírosabb hangzása volt. Mintha egy vödör elektromos angolnába dugtad volna a fejed: a fülekbe a gitárvonalak dinamikus, változatos összefonódása, a zsíros riffek és a hangos, színes dobjáték áradt. A hangszeres trió ügyesen megszakítja és kiegészíti a klasszikus stoner riffelést Kozel szólóival, amelyek hol pszichedelikusak, hol shredderesen elszállt, hol klasszikus rockosak. Basszusgitárjuk nincs, de egyáltalán nem hiányzik, mert a két gitár több mint kielégítő mélységet teremt, a zenekar színpadi spontaneitása pedig szintén lenyűgöz, és gyakran vezet nem tervezett jamekhez.
Fél tizenegykor a nem olyan népes közönség, mint tavaly a Gala halában, lelkesedése közepette ismét a himnikus Åpenbaring epikus riffjei és a vad frontember, Erland Hjelvik köszöntötte Ljubljanát, ezúttal is a zenekar jelképével, a bagollyal a fején. Hjelvik megint a központi ikon volt, aki nyers előadásával és a számtalan „Ugh!” kiáltással győzött meg. A Kvelertak a Slayer és az Anthrax turnéjának szabadnapján látogatta meg Ljubljanát, és újra bebizonyította, hogy remek koncertformában van, és egyszerűen jelenleg az egyik legjobb live banda. A norvégok a hard rock, a heavy metal, a punk és az időnkénti black metal elemek erőteljes keverékéről híresek, és ez a keverék most is úgy lobbant lángra, mint a benzinnel leöntött máglya. A számaik pedig éppoly gyúlékonyak, mint a zenekar tagjai a színpadon, akik egy pillanatra sem állnak meg. Erlandtól amúgy is tele van a színpad egyfolytában, arcát szinte mindig eltakarja a haja, a gitáros trió, a basszusgitáros és a dobos is a koncert minden percében tombol. Bár Erland kizárólag norvégul énekel, és a mi fülünknek többnyire teljesen érthetetlen, az egész annyira fertőző és élőben annyira meggyőző, hogy a norvég szövegeket végig, ha mást nem, legalább dúdolod. A Kvelertak másfél óra alatt szinte teljes egészében lenyomta mindkét albumot, a rombolós slágerek, mint a Bruane Brenn, a Mjød és a Kvelertak uralkodtak, de néhány új számot is eljátszottak. Bomba, és alig várjuk az új albumot, amely jövőre jelenik meg, és ha a norvég sztereotípiákkal kezdtem, hát zárjuk egy norvég viccel. Hogy hívják a norvég örömlányt? Fjord Escort.
szerző: Rok Klemše
fotók: Nina Grad
