Helyszín: Čedad (Cividale Del Friuli) / Piazza Del Duomo / Olaszország
Dátum: 2013. július 21.
És akkor végre a mi tájainkra is betoppan a Skunk Anansie. Hát, majdnem a miénkre: a határon túli Čedadba. Egy nappal a Metaldays fesztivál kezdete előtt. Ha öt fesztiválnapra Tolminba készülsz, ilyenkor egyetlen kézenfekvő lépés van: megtoldani a „metálnyaralást” egy nappal. Ez azt jelenti, hogy egy nappal korábban felvered a sátrad a fesztiválterületen, aztán Tolminból elhúzol Čedadba, onnan meg egyenesen vissza a Metaldays fesztiválra. Az előnye? Egy csapásra több legyet ütsz. A hátránya? Késik a beszámoló – legalább egy laptopra szükséged lenne, hogy a Metaldays alatt közzé tudd tenni a tudósítást.
Na mindegy. Čedadban vagyunk. A régi városmagban. A főtéren, Octavianus Augustus szobra mellett. Idilli a helyzet. A helyszín, amely halványan emlékeztet a szlovéniai Koperben található Titov trgre, szinte teljesen megtelt úgy 5000 felhevült olasz rajongóval. Az estét az olasz alternatív rock lovagja, a Blastema nyitotta. A zenekar Forliból érkezik, és nem mai csirke: 1997 óta létezik. Nyilvánvalóan megbecsült név otthon a Blastema, az emberek ugyanis hangosan tapsoltak nekik a kb. 40 perces fellépés alatt. A Skunk Anansie-t az egész olaszországi turnén elkísérik, előtte pedig a Pistoia Blues fesztiválon nyitottak a jelenleg befutott Beady Eye-nak. Az ötös érdekes keveréket kínál, a punk, a hard rock, a metal és még a blues crossoverét, persze a modern groove-komponens megteremtésére helyezve a hangsúlyt. A hangulatot a fellépés alatt főleg a zenekar egyetlen igazán aktív tagja forgatja fel, az énekes, Matteo Casadei, különleges adottságokkal. Ha csak füllel követed a koncertet, könnyen összetéveszted egy női hanggal. A tiszta énekhez azonban a fickó szükség szerint sikoltozós eszkalációkat is hozzátesz – az egyes dalok mondanivalójától függően. Meggyőző. Annak a laikusnak, aki a bandát még nem látta élőben, és egyik stúdiólemezét sem hallotta, a koncert biztosan nem lenne kidobott idő.
Persze mindenki elsősorban a Skunk Anansie-ra jött. Tavaly adták ki új stúdióalbumukat „Black Traffic” (2012) címmel, amely a fülnek ismét könnyen befogadható. Az alternatív groove-rugók, a dallamos fülbemászóság, egy jó adag funk-táncenergia és egy csipetnyi pop kiváló új fúziója, amelybe a sötétbőrű antilop, Skin rugalmas soul hangja viszi bele kivételes hangterjedelmét. A zenekar nyolcéves szünet után, 2009-ben tért vissza a „Wonderlustre” című comeback-albummal, amellyel Szlovéniát is útba ejtette 2010 május végén, amikor Ljubljanában (Gospodarsko razstavišče) lépett fel. Ez az album 2010 szeptemberi megjelenésekor az olasz eladási listák első helyére került. Ennyit a csapat olaszországi népszerűségéről.
Skin (ének), Ace (gitár), Cass (basszusgitár) és Mark Richardson (dob) fél tízkor foglalták el a színpadot! Ahogy a későbbiek igazolták, a zenekar bőségesen bemutatta új stúdióalbumát, közé keverve a kilencvenes évek nagy slágereit, a koncertet mégis meglehetősen váratlanul nyitotta. A „Post Orgasmic Chill” (1999) egy figyelmen kívül hagyott dalával, méghozzá a végletekig megvadult The Skank Heads (Get Off Me) című számmal. A zenekar minden ismertetőjegye egy szempillantás alatt megszületett a színpadon. A masszív, reszelős gitárhang, amelyet a grunge szent korszakától örököltek; a feltekert, vastagon doboló basszusvonal, a tömzsin odacsapó, parancsoló ritmusok, és Skin egyedülálló, vakmerően arrogáns, mégis fülbemászóan meggyőző vokális expozéja. Az idő hajóján a zenekar a jelenbe lép, és bepótolja az „elveszett” 11 évet, egyenesen és telivér energiával nyomul tovább az új I Will Break You című dallal. A fülbemászó punkban marad a banda a riffnél is, amelyet egyszerű, ugrándozó ritmus támaszt alá, amikor jön még egy új dal, az I Believed In You. A színpadot vakító stroboszkópvillogás önti el, amelyen időnként vörös fényű reflektornyalábok törnek át. A nyitórész tehát a Skunk Anansie zenélésének új korszakáé volt. Egy kis fordulatot ebben a részben a zenekar régebbi korszakának new wave-os, közismert slágere, a Twisted (Everyday Hurts) hozott.
Az akrobata Skin először próbálta ki alaposabban kötéltáncos erényeit és ügyességét, amikor a Weak alatt felmászott a fotóárkot a nézőtértől elválasztó korlát szélére – a fanatikus közönség tartotta, és így, ebben a pozícióban énekelte végig a zenekar ultraslágerét. Következik a Hedonism felkonferálása, újabb örökzöld, az énekesnő egyszerű bevezető ajánlásával: „This song is about fucking!”.
A zenekar kivételes, kétórás koncertet adott. A közönség Skin kezéből evett. Az énekesnő elbűvölte a jelenlévőket kivételes énekhangjával, amely hatalmas hangterjedelmet és olyan erőt is jelent, amelyet a fellépések során képes kibontakoztatni. Mindenekelőtt pedig Skin szenvedélyes hozzáállásával ragad magával, hiszen az üzeneteiben szinte forr az érzelmi túlcsordulás. Néhányszor színpadiasan thereminhez is nyúlt, amellyel az egyes számok hangulatának építéséhez járult hozzá. Amikor a zenekar a Rage Against the Machine-t idéző Yes It’s Fucking Political című dalhoz ért, egyre világosabbá vált, hogy az előadás a vége felé közeledik, amelyet a banda egy újabb slágerrel, a Charlie Big Potato című számmal zárt. A ráadásban Skin megszólítja a közönséget, pontosabban figyelmezteti, hogy le szeretne menni a nézőtérre. Ehhez arra kéri a jelenlévőket, hogy oszoljanak két részre, és csak akkor megy le, ha a közönség megígéri, hogy nem fogja megérinteni. A közönség igenlő válaszára Skin így szól: „Mindig azt mondjátok, hogy »Igen!«, aztán megszegitek az ígéretet!”. Mindenesetre a Tear The Place Up alatt az énekesnő beugrik a nézőtérre, lassan egészen a keverőpultig sétál, kb. 100 m-re a színpad szélétől, majd hanyatt fekszik a közönség kezein, amely lassan visszahordozza a színpadig. Őrült élmény! A gyengéd (és várt) ultraslágerrel, a Secretlyvel – amelynek a műsor első részében némi tömjént füstölt a hasonló hangulatú új kislemez, az I Hope You Get to Meet Your Hero – a zenekar a Little Baby Swastikkka című slágerrel fejezte be a fellépését.
Amikor már a tényleges vég szagát lehetett érezni, a közönség nagy követelésére, amely nem és nem hagyta el a nézőteret, Skin újra színpadra lépett. Ezúttal csak Ace társaságában, aki akusztikus gitárt tartott a kezében. Skin a Skunk Anansie nevében szívből megköszöni a fanatikus olasz közönségnek a jó 18 évnyi támogatást, majd duóban Ace-szel nekilátnak a „hiányolt” Follow Me Down slágernek. A dal záró részében, amelyet az egész nézőtér fanatikusan együtt énekel a zenekarral, Cass és Mark is csatlakozik a színpadon. Megjegyzem, hogy ez a szám kifejezetten csak a turné olasz szakaszára került be a setlistre. Európa más színpadain a Skunk Anansie a „Black Traffic” turné keretében nem játssza ezt a dalt.
Mit mondjak a végére? Teljes hipnózis, amelyre csak ez a brit alternatív rock zenekar képes. Minden szuperlatívuszban. Kivételes összeszokottság, kivételes hang, kivételes kémia, kivételes érzékelés, kivételes pontosság minden mozdulatban. A jellemzők minden szuperlatívuszos megkoszorúzása ellenére a mérleg nyelve, amely a Skunk Anansie zenéjét és színpadi jelenlétét a rockglóbusz különleges helyére helyezi, mégiscsak az egyedülálló Skin utánozhatatlan hangja, aki ismét teljesen odaadta magát a közönségnek a színpadon. Ő a rockbiznisz egyik legjobb női hangja egyáltalán, amely igazságtalanul figyelmen kívül marad. A dühös csikólány a következő évben már szelíden érző is lehet, amitől összeszorul a szíved. Egyedülálló énekesalakról van szó, kivételes hangi adottságokkal, amely gond nélkül felvenné a versenyt a népszerű soul és R&B legnagyobb előadónőivel. Persze ennek az „édeskés” elemnek egy része átkerül a zenekar alternatív rock/metal lényegébe, ami a Skunk Anansie zenéjének nagy hozzáférhetőségét biztosítja a tömegek számára. Talán a zenekar a jövőben soha többé nem éri el azt a sikert, amely az első három, kilencvenes évekbeli albumuk kiadásával megadatott neki, hiszen a zenerajongó generációk manapság gyorsabban váltják egymást, mint eső után a gombák! Egy azonban világos. A zenekar nagy alakja és hangja, amely hatalmas szerzői hitelességét és egyediségét a Čedadban adott rendkívüli koncerttel igazolta, makulátlan marad, a Skunk Anansie pedig ezzel a koncerttel bizonyítja, hogy az évek során érik, és lassan szakmájuk igazi guruivá vedlik!
szerző: Aleš Podbrežnik
fotók: Aleš Podbrežnik
1. The Skank Heads (Get Off Me)
2. I Will Break You
3. I Believed in You
4. God Loves Only You
5. Intro / I Hope You Get to Meet Your Hero
6. Twisted (Everyday Hurts)
7. I’ve Had Enough
8. My Ugly Boy
9. Weak
10. Hedonism (Just Because You Feel Good)
11. My Love Will Fall
12. This Is Not a Game
13. I Can Dream
14. Spit You Out
15. Sad Sad Sad
16. Because of You
17. Yes It’s Fucking Political
18. Charlie Big Potato
—ráadás I.—
19. Tear the Place Up
20. Secretly
21. Little Baby Swastikkka
—ráadás II.—
22. Follow Me Down (akusztikus verzió)
