Sátan festival 2026 – a harmadik nap
Szép, napsütéses szombat délelőtt volt, mintha csak arra teremtették volna, hogy sétáljunk egyet Stykkishólmurban Arnar Eggert Thoroddsen újságíróval és szociológussal, aki történeteket, anekdotákat és az izlandi metal történetét osztotta meg velünk. Hogy maga Stykkishólmur is igazi kis metalváros, azt a vikinghajó formájú Stykkishólmskirkja templom is mutatja, és a templom alatti öböl neve is elég metalos: Maðkavik, azaz a Férgek öble. Hogy a fesztivál együtt él a várossal, azt a szervezők szép gesztusa is bizonyítja: a Sólstafir egyébként zártkörű hangpróbáját kizárólag a helyi gyerekek előtt nyitották meg, vagyis már most szorgalmasan gondoskodnak a fesztivál utánpótlásáról.
A deathcore-os Devine Defilement kétségkívül az egyik legaktívabb izlandi zenekar, gyakran Izland határain túl is fellépnek, és már négy stúdióalbum van a hátuk mögött, a legutóbbi, a Ruthless tavaly jelent meg. Bár nem vagyok rajongója annak a műfajnak, amit a Devine Defilement játszik, élőben ördögien energikus fellépéssel győztek meg, amelyen egyszerre két dinamikus énekes uralkodik (így nem hiányzik sem a mély hörgés és a „bree-bree” pillanatok, sem a kötelező „pig squealek”), és messziről látszik, hogy a zenekar komoly koncertrutint szedett össze: tökéletesen össze vannak csiszolódva, a fellépésük pedig kidolgozott és színvonalas.
Hasonló a helyzet az izlandi power metal hőseivel, a Power Paladinnal is, akiket már a With the Magic of Windfyre Steel (2022) című bemutatkozó lemezükhöz kiszagolt az Atomic Fire kiadó, és a műfaj feltörekvő reménységei közé lőtte ki őket. A Power Paladin klasszikus (értsd: DragonForce, Rhapsody of Fire, Gloryhammer és társaik) power metalt játszik, tele sárkányokról, kardokról, varázslatos birodalmakról, lovagokról és várakról szóló sztorikkal. Ezt viszont olyan magas szinten csinálják, hogy kifejezetten szimpatikusak, és amit borzasztóan szeretek a Power Paladinban, az az, hogy van bennük egészséges adag önirónia, és helyenként kicsit gúnyt is űznek a fent felsorolt power metal-klisékből. A Power Paladin a hazai közönség harsány támogatásával száguldott végig mindkét albumának dalain, kidobálták a közönség közé a kötelező felfújható kardokat, vendégekkel (egy énekesnővel, egy trollal és egy hörgős énekessel) pedig még színesebbé tették energikus fellépésüket. Plusz pont Atli énekes külsejéért, aki frufrus frizurájával és zebramintás leggingsével messziről pontosan úgy nézett ki, mint a nyolcvanas évekbeli Bruce Dickinson.
A fesztivál utolsó napjának svéd megszállását a kultikus crust/d-beat/punk Skitsystem nyitotta, amelyet 1994-ben alapított Fredrik Wallenberg és Tomas „Tompa” Lindberg. A Szarrendszer (ezt jelenti magyarul a zenekar neve) most lépett fel először Izlandon, és kétségkívül szép emlékként maradnak meg, hiszen nemcsak egy kaotikus, kompromisszummentes adagról gondoskodtak, hanem könyörtelen társadalomkritikáról és alighanem az egész fesztivál legmeghatóbb pillanatáról is, amelynél még a legmarconább izlandi vikingek szeme is bepárásodott. Fredrik ugyanis az Evig Vinter című dalt legjobb barátja gyermekének emlékére ajánlotta, aki öngyilkos lett (és akit épp Fredrik vágott le a kötélről), egyúttal felhívta a figyelmet a gyerekek lelki gyötrelmeire és az öngyilkosságok számának növekedésére az északi országokban. Emellett a dalt a legendás Tompának is ajánlotta, és elmondta, hogy nélküle a Skitsystem soha nem létezett volna. Gombóc a torokban. Valamivel kevesebb mint egy óra alatt a Skitsystem alighanem a fesztivál legszaftosabb, legsvédebb gitárhangzású és hangsebességnél is gyorsabb fellépését hozta, Fredrik nyers üvöltésével megkoronázva. Bónusz dicséret Fredriknek, aki később a The Haunted koncertjén is az egyik legaktívabb mosher volt, közben pedig spontán, széles mosollyal osztogatta az öleléseket a közönségben. Legenda!
Számomra a fesztivál egyik legjobban várt pillanata – ha nem a legjobban várt – az (izlandi) black metal óriásainak, a Misthyrmingnek a fellépése volt, amely jelenleg az egyik legjobb (ha nem a legjobb – a szerző megj.) black metal zenekar. A srácokat az első napon már láttuk a Sventevith keretében, másnap death metal formában a Barnaveikiben, a harmadik napon pedig végre sorra került a háromfejű fenevad fő feje! A Misthyrming az Algleymi album instrumentális Haelid című tételének hangjaira vonult színpadra, majd a nyers energia könyörtelen örvényébe rántotta a közönséget, amely fekete lyukként szippantott magába mindent. A Misthyrming élőben nehezen szavakba önthető élmény, kompromisszummentes hozzáállásukkal ugyanis egészen különleges, páratlan atmoszférát teremtenek. A zenekar hibátlan produkciójának köszönhetően vulkánként tör elő az agresszív, kaotikus és nyers energia, amelyet remek szólók és valamivel dallamosabb, katartikus részek szabdalnak, ezek elsősorban az Algleymi album dalait díszítik. Az intenzív élményt, amelyet a Misthyrming élőben varázsol, tovább fokozza mindhárom énekes vokális rohama, amelyen Dagur frontember állatias előadása uralkodik – a Misthyrming kétségkívül az a zenekar, amely a színpadon tényleg mindent kiad magából. Nem volt ez másként a Sátan 2026-on sem, a fellépésük az általam idén látott koncertek élmezőnyébe tartozik. Semmiképp ne hagyjátok ki őket 2026. október 20-án, amikor az Owls Woods Graves társaságában ellátogatnak az Orto barba!
Majdnem ugyanennyire vártam a fesztivál utolsó napjának külföldi főzenekarát, a svéd death/thrash nagyágyú The Hauntedot, amely tavaly több év stúdiós csend után a kiváló Songs of Last Resort lemezzel tért vissza az élők sorába, ami kétségkívül a jobb kiadványaik közé tartozik. A The Haunted tornádóként foglalta el a színpadot, és a vad Warheaddel pillanatok alatt maga mellé állította a közönséget, amely folyamatos moshinggal hálálta meg ezt. A The Haunted 2026-ban remek formában van, ami a kifogástalan hangzásban is megmutatkozott, a gyönyörű fényhasználat pedig tovább emelte az élményt, a svédek pedig meg sem álltak, csak ontották egymás után a romboló dalokat. Különösen jó passzban volt Marco Aro frontember, aki láthatóan elégedett volt a közönséggel, és megbízható énekteljesítménnyel, energikus konferálással, valamint az új dalok és a klasszikusok közötti magabiztos lavírozással hálálta meg ezt. Ilyen energikus produkció épp kapóra jött a fesztivál „zárásához” (az igazi zárás egyébként a jóval katartikusabb és befelé fordulóbb Sólstafirnak jutott), hiszen a svédek remekül kivitelezett death/thrash rohama valóságos frissítő injekció volt. Az élményt csak egy keserű felismerés árnyékolta be kicsit: a színpadon és a színpad előtt tulajdonképpen ott volt az egész At the Gates (a Björler fivérek és Adrian Erlandsson dobos a The Hauntedben játszik, Martin Larsson gitáros pedig a Skitsystemben), csak Tompa sajnos már nincs közöttünk.
A Sátan 2026 lezárásának megtiszteltetése a hazai hősöknek, a nemzetközileg alighanem legismertebb izlandi „metal” zenekarnak, a Sólstafirnak jutott (már amennyi metal maradt még bennük). Velük kapcsolatban érdekes volt az egyik helybéli megjegyzése, miszerint a Sólstafir külföldön nagyobb név, mint itthon, míg a folk metalos Skálmöldre épp az ellenkezője igaz.
Ha meghúzom a vonalat: a Sátant kétségkívül az egyik jobb és hitelesebb kisebb fesztiválnak nevezhetem. Gyakorlatilag a lenyűgöző izlandi természet kellős közepén zajlik, ami különleges varázst ad neki, ugyanakkor remekül megmutatja az izlandi metal színtér erejét és sokszínűségét (ennyi „umlautot”, ékezetes és áthúzott betűt még egyetlen beszámolómban sem használtam, hehe), gondosan és körültekintően kiválasztott külföldi fellépőkkel. A fesztiválnak gazdag kísérőprogramja van; ami viszont negatívumnak számíthat, az egyszerűen objektív tény: kicsit nehezebb eljutni oda, és a világ egyik legdrágább országában zajlik. De ha valakit csábít a Sátan 2027, egyértelműen megerősíthetem, hogy a pozitívumok bőven ellensúlyozzák a „negatívumokat”. Ha valaki csatlakozna, jelentkezzen, az eddig bejelentett fellépők pedig már most rendkívül csábítóak: Old Man’s Child, Ham, Drỳsíll (az első izlandi heavy metal zenekar), The Halo Effect, Hellripper, Lik, Severed Crotch, Patronian, Atrum, Úlfúð és Helfró, és még 12 zenekart jelentenek be.

















