Életének 85. évében elhunyt Ralph Towner! Ralph Towner amerikai multiinstrumentalista, zeneszerző, hangszerelő és zenekarvezető volt. Többek között tizenkéthúros gitáron, klasszikus gitáron, zongorán, szintetizátoron, ütőhangszereken, trombitán és kürtön játszott.
Towner zenészcsaládban született 1940. március 1-jén az Egyesült Államokban, a washingtoni Chehalisben. Édesanyja zongoratanár, édesapja trombitás volt. Towner hároméves korában megtanult zongorán improvizálni. Pályáját klasszikus zongoristaként kezdte, konzervatóriumi végzettséggel, majd 1958 és 1963 között az Oregoni Egyetemre járt, ahol zeneszerzést is tanult Homer Kellernél. 1963 és 1964, valamint 1967 és 1968 között a Bécsi Zeneakadémián klasszikus gitározást tanult Karl Scheitnél.
Az 1960-as évek végén csatlakozott a Consort együtteshez, amelyet a világzene úttörője, Paul Winter vezetett. Ugyancsak az 1960-as évek végén játszott először jazzt New Yorkban zongoristaként. Ebben az időszakban erősen hatott rá a híres jazzzongorista, Bill Evans. Az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején kezdett improvizálni klasszikus és 12 húros gitáron, és kapcsolatba került az Evans-szel dolgozó zenészekkel. Közéjük tartozott Jeremy Steig fuvolás, Eddie Gómez, Marc Johnson és Gary Peacock basszusgitáros, valamint Jack DeJohnette dobos.
Towner 1970-ben Paul McCandlessszel, Glen Moore-ral és Collin Walcott-tal otthagyta a Winter Consortot, és megalapította az Oregon nevű formációt, amely az 1970-es években számos hatásos albumot adott ki. Ezeken népzenét, klasszikus indiai formákat és avantgárd, jazzből táplálkozó szabad improvizációt ötvöztek. Towner ezzel egy időben megkezdte hosszú éveken át tartó együttműködését az ECM kiadóval, amely gyakorlatilag az összes, nem az Oregonnal készült felvételét megjelentette, a zenekarvezetőként 1973-ban debütáló Trios / Solos óta.
1984-ben tragédia érte az együttest: Walcott egy turistabusszal utazva balesetben meghalt. Az esemény az Oregon jövőjét is veszélybe sodorta, de kitartottak. Triloka Gurtu és Mark Walker ütőhangszeresek érkezésével újra megerősödtek, és a csúcsot a szimfonikus zenekarral rögzített, ambiciózus „Oregon in Moscow” (2000) című albummal érték el.
Towner kísérőzenészként közreműködött a Weather Report 1972-ben megjelent „I Sing the Body Electric” című albumán. 1975-ös szólóalbumán, a „Solstice”-on, amelyen a népszerű Nimbus is szerepelt, a tizenkéthúros gitár használatával teljes pompájában megmutatta tudását és sokoldalúságát.
Későbbi éveiben Towner olyan művészekkel dolgozott együtt, mint Wolfgang Muthspiel, Slava Grigoryan, Paolo Fresu és Javier Girotto. Az ECM gondozásában 2017-ben megjelent „My Foolish Heart” című lemeze zárta le az útját. Ezzel az albummal tisztelgett Bill Evans előtt, aki mindig is Ralph Towner zenei felismeréseinek katalizátoraként számított.
Az 1990-es évek elejétől Towner Olaszországban élt, először Palermóban, majd Rómában. Rómában halt meg 2026. január 18-án, 85 évesen.
