Meat Loaf, a hard rock és a heavy metal egyik legkedveltebb és kereskedelmileg is legsikeresebb énekese, egyebek mellett filmszínész, 75. életévében elhunyt.
A hírt az ügynöke tette közzé, aki hivatalos közleményében a következőket írta: „Megtört szívvel jelentjük be az egyedülálló Meat Loaf halálát, aki ma éjjel hunyt el felesége, Deborah-val, két lánya, Pearl és Amanda, valamint legközelebbi barátai körében.
Hihetetlen, több mint hat évtizedet felölelő pályafutása során világszerte több mint 100 millió lemezt adott el, több mint 65 filmben szerepelt, köztük a »Fight Club«, a »Focus«, a »Rocky Horror Picture Show« és a »Wayne’s World« című produkciókban. A »Bat Out of Hell« album máig minden idők tíz legjobban fogyó lemeze között van.”
„Tudjuk, hogy sokatok számára sokat jelentett, és rendkívül hálásak vagyunk az egész szeretetetekért és támogatásotokért, miközben gyászoljuk egy ilyen inspiráló művész és csodálatos ember elvesztését. Köszönjük, hogy megértitek, és tiszteletben tartjátok a magánszféránkat ezekben az időkben.”
Meat Loaf, született nevén Marvin Lee Aday, a texasi Dallasban látta meg a napvilágot 1947 szeptemberének végén, és musicalekben kezdte pályafutását. Fellépett a Hair című musicalben, John Belushi helyettesítőjeként végigkísérte őt a Lemmings (National Lampoon) szórakoztató show-kban, tagja volt a „The Rocky Horror Picture Show” (1975) eredeti los angelesi szereplőgárdájának, ahol a film gyártási szakaszában Eddie szerepét játszotta.
Négy évvel később lépett be a zene világába, amikor kiadta első albumát Shaun „Stoney” Murphyvel közösen. Murphy később Bob Seger és Eric Clapton mellett folytatta énekesi pályáját, a kilencvenes években pedig rövid ideig a Little Feat zenekarban is énekelt. Az album a Rare Earth kiadónál jelent meg. Meat Loaf Ted Nugent „Free-for-All” albumán 1976-ban öt dalban énekelte a főszólamot.
Az igazi debütálásának azonban a „Bat Out Of Hell” albumot tekintik. A lemez hosszú ideig készült, „nehéz szülési fájdalmak” közepette. A születése egészen 1972-ig nyúlik vissza, amikor Jim Steinman megírt néhány dalt egy Pán Péterről szóló musicalhez. Ezek lassan egy dalgyűjteménnyé álltak össze, amelyet később az egész világ megismert. A kiadók szkeptikusak voltak, a helyzetet az utolsó pillanatban a kanadai zenész és producer, Todd Rundgren mentette meg, akit Steinman úgy jellemzett, mint „az egyetlen zseniális zseni, akivel valaha dolgozott”. Amikor Rundgren meghallgatta a „Bat Out Of Hell” dalait, a földön fetrengett a nevetéstől. Azt mondta magában, hogy éppen ezért kell ezt az albumot szalagra vennie, hiszen a lemez abban az időben teljesen trendellenesre sikerült.
Amikor Rundgren a zenészeket válogatta, a saját kísérőzenekarára, az Utopiára támaszkodott, mellé pedig Max Weinberg dobos és Roy Bittan zongorista érkezett Springsteen E Street Band nevű zenekarából. Az album 1977. 10. 21-én látott napvilágot a Cleveland International kiadónál.
A sikerre azonban Meat Loafnak még várnia kellett. Fél évvel a megjelenés után a brit televíziós „Old Grey Whistle Test” műsorban volt annyi merészség, hogy leadták a lemez kilenc perces címadó dalának élő felvételét. A fogadtatás kiváló és lelkes volt, ezért úgy döntöttek, hogy egy héttel később újra levetítik. 1978 márciusában így az album bekerült a legjobban fogyó lemezek brit listájára. Gondoljatok bele: a punk akkoriban az abszolút felemelkedés korszakát élte. Ugyanazon a héten, amikor a hírhedt Sex Pistols Never Mind The Bollocks albuma a lista 31. helyén állapodott meg, a Bat Out Of Hell „felkaparta magát” a 60. helyre.
Abban az évben ugyanis, amikor a zenei üzlet és az ipar hatalmas átalakuláson ment keresztül, a „Bat Out Of Hell” az akkori zenei trendekhez képest teljesen elhibázottnak és sikertelennek tűnt. Teátrálisan és felfújt módon szólt, mégpedig akkor, amikor a punk az „anti-rocksztárok” szárnyán féktelenül rajzolta meg a keserű valóság új arcait. Talán éppen itt rejlett a siker kulcsa. A lemez szórakoztató „ellenméreg” volt a punk nihilizmusával szemben, Meat Loaf pedig valamiképp új rocksztárrá vált.
Nagy és merész, a dalok csodálatosan pompázatos bombasztjával, tinédzserszerelemről és kompromisszumot nem ismerő, olykor fejvesztett kockázatvállalásról szóló üzenetekkel a „Bat Out Of Hell” abban az időben valahogy abszurdnak, sőt nevetségesnek hatott, hiszen az akkori trendek semmiképp sem a first kiss-ekről, az első szerelemről, az ártatlanság elvesztéséről és hasonlókról szóló történeteket diktálták…
Idővel azonban az album minden dala slágerré vált, maga a lemez pedig sajátos jelenséggé nőtte ki magát. Egyúttal a zenetörténet egyik legjobban fogyó albuma lett, és eladásban még Michael Jackson „Thriller”-ét is maga mögé utasította, pedig annak a produkciója egyébként tízszer drágább volt.
A „Bat Out Of Hell” a harmadik legjobban fogyó album lett, 50 millió példányban kelt el. 500 hetet töltött a brit listán, és azon kevés legnagyobb példányszámú album közé tartozik, amely sosem látta az első helyet. Az utódja, a „Bat Out Of Hell II” Meat Loafnak behozta az I’d Do Anything for Love (But I Won’t Do That) kislemezt, amely a világ 28 országában vezette a slágerlistákat, Nagy-Britanniában pedig 1993 legjobban fogyó slágere lett.
A hatalmas siker azonban megtette a hatását. Meat Loaf és Jim Steinman közös munkája megromlott, vitába keveredtek a számlák és a hitelek kifizetése miatt, ami odavezetett, hogy útjaik elváltak. A tervezett folytatás, a „Bad For Good” Steinman szólóalbuma lett, de Steinman végül mégis visszatért, és nekilátott az anyagnak Meat Loaf következő albumához, a „Dead Ringer”-hez, amely 1981-ben jelent meg. Világszerte a listák élére tört, a Cherrel közös duettként előadott címadó dal, a Dead Ringer For Love pedig a legjobban fogyó kislemezek brit listáján az 5. helyig jutott.
Meat Loaf pályafutása során tizenkét stúdióalbumot adott ki, és bár mindegyik a „Bat Out Of Hell” debütálás árnyékában élt, a 2006-os harmadik résszel, a „Bat Out Of Hell III: The Monster Is Loose”-szal együtt, mindegyiknek sikerült felkerülnie a legjobban fogyó albumok listájára, és újabb slágereket felmutatnia, ráadásul a lemezekre számos érdekes közreműködés jellemző. Egyebek mellett Meat Loaffal dolgozott rajtuk: Mick Ronson, Cher, Rick Derringer, Nicky Hopkins, Roger Daltrey, Pat Thrall és Sammy Hagar.
A zenei karrier mellett a színészi pálya sem maradt figyelmen kívül. A fickó több mint 40 filmben szerepelt, köztük David Fincher 1999-ben megjelent „Fight Club” című filmjében. Kreativitását sajnos korlátozta az egészsége és a fizikai kondíciója. Már 1978-ban eltörte a lábát, amikor leesett a színpadról egy ottawai koncerten. Három koncertről tudni, 2003-ból, 2011-ből és 2016-ból, amelyeken elájult. 2019-es fellépésén ismét leesett a színpadról, de akkor a kulcscsontját törte el. Meat Loaf sürgős műtéten is átesett, miután egy becsípődött ideg miatt spondylolisthesisben (gerincfúzió) kezdett szenvedni. Ez olyan állapot, amelynél a gerinc egyik csigolyája kicsúszik a helyéről az alatta lévő csigolyákhoz képest. Egészsége élete második felében a drogfüggőség és a mértéktelen alkoholfogyasztás miatt kezdett romlani.
„Bat Out Of Hell” partnere, Jim Steinman tavaly elhunyt.
Meat Loaf halálának oka nem ismert.
Uh, RIP, Meat Loaf. V mnogih pogledih je velikan. Zame med top 3 vokali in top 3 frontmani. In Bat Out Of Hell je seveda med tistimi redkimi albumi za čisto desetko.
Vesel sem, da sem možakarja uspel videti na delu, kakšno desetletje nazaj v Münchnu, v celoti je odigral BOOH album. Žal pa je bil takrat skoraj čisto brez glasu, a legenda je pač legenda.
Sicer pa si lepo napisal, za razliko od slovenskih mainstream medijev, kjer tovrstne novice o smrti rock zvezdnikov običajno napiše nekdo, ki ne pozna niti njihove glasbe niti življenjske zgodbe. In potem pač malo napaberkujejo tu in tam. V primeru Meat Loafa denimo v najboljšem primeru poznajo I Would Do Anything For Love, o Bat Out Of Hell pa napišejo, da je med 35 najbolje prodajanimi albumi v ZDA, pa niti duha in sluha o tem, da je med top 5 na svetu.
Sem pa vesel, da novice niso ignorirali na Blabbermouthu, tako kot so ignorirali novico o Steinmanovi smrti.